Milliószor mondtad el, parancsmegtagadással dobtad el értem az előmeneteled, hogy letépted a váll-lapot mikor születtem, a kisérköri veszélyeztetettség miatt. A halálunkat nézni is jöhettél volna – akkor talán igazoltabb lenne az engedély nélküli eltáv. Feleslegesen futottál hozzánk; de ezt nekem, a gyereknek mégsem mondhatod. A hősi tettet lássam, és virágozzon bennem, hogy a roncs, amivé lettél, az ikrem.
Szánalmasan sulykolod az igazad, de ne szégyenkezz: a koala is megeteti bélsarával kicsinyét, hogy az le tudja bontani az eukaliptuszt.
Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában
