Nyomási technikák
A nyomást a végénél kezded, lassan haladsz előre, gondosan feltekergetve, olykor fennhangon morogva, ez a műanyag már nem olyan, mint a fém volt gyerekkorodban. Ha alkalmazkodom a technikádhoz, néhány nap elteltével, a kialakult forma csigát idéz. Szerinted csak én látom annak. A közepe táján közbe kell lépnem, különben fuldokolni kezdek. A tubus felső részének megmarkolásával a csiga háza kitekeredik, a tartalomeloszlás egyenletessé válik. Szerinted rombolok. Én hiszem, hogy ez épít.
Demokrácia
Gyereksírás törte meg a kisbolt vasárnapi csendjét, majd egy határozott hang szólt: „Már emellett döntöttetek, kettő-egy arányban, csönd legyen!” Visszaállt a rend. Amikor mind a négyen előbukkantak a szomszéd sor mögül, nem bírtam eldönteni, hogy a hónalj alá kapott, enyhén rúgkapáló, az anyja mellett halkan, de kitartóan magyarázó, és a lehajtott fejjel, pár méterre lemaradó közül vajon kié lehetett az eltérő szavazat, de összhatásra úgy tűnt: demokrácia.
Múzsává
Várom, hogy múzsává válj. Várom, hogy lefőzd a kávét. Tej nélkül nem bírom meginni. A csészéddel visszabújsz mellém, hátadat a falvédőbe süllyeszted, kortyolgatsz, bal válladon a fejem terhe, mellkasodon ujjhegyek és szőrszálak remegő tánca. Várjuk, hogy múzsává válj. Mentegetőztél, ha tudtad volna, lementél volna. Megnyugtattalak, direkt nem mondtam, mert lementél volna. Talán akkor válnál múzsává, ha engedném, hogy miattam menj le tejért.
Hi
Hi, nem, nem akartam köszönni, csak nehéz leírni ezt a szót. Lazán kicsusszant, amíg biztosra vettem, hogy csak a köszönésed része. Hi, hiányzol. Hi, te is hiabyzol! Nyomkodom félre, ahogy a hetvennégyes troli megáll a Rózsák terén. A Rózsák terén sohasem gondolok rózsákra. Utcatáblákká zsugorodnak a betűk. Csak az üzeneteidben növekszenek. A rózsákon tövisek vannak, és engem is kezdenek szúrni a szavak. Ugye mindig csak köszönni akarsz, és az automatikus szövegjavítás dobja mögé az ányzolt?
Gerezdek
Két fokhagymagerezd össze volt nőve, mondhatnám, eszembe jutottál róla, ami azért nem lenne igaz, mert előtte is a fejemben jártál. Ahogy tovább pucoltam, láttam, nem volt köztük semmi, se héj, se hártya, semmi olyasmi, mint köztünk a betegséged.
