Kalandok a pincében

BÁTKY ANDRÁS–LAKATOS ISTVÁN:  BAZSÓ ÉS BORKA (A KEDVES PINCERÉM)

A Manó Könyvek kiadó igényes gyerekkönyveivel van jelen a hazai, ifjúsági irodalommal foglalkozó piacon. A kifejezetten első olvasásra szánt, a hat-hét éves korosztálynak szóló történeteik között Bátky András és Lakatos István meséje, a Bazsó és Borka. A kedves pincerém elsősorban ötletes vizuális világával hívja fel magára a figyelmet.

Bátky szövege a folytatásos kalandregények sémáját is felidézve meséli el a címszereplő ikerpár kalandjait, a Dobozvárost, a tavalyi év sikeres gyerekkönyvét jegyző Lakatos illusztrációinak finom megoldásai pedig kifejezetten emlékezetessé teszik a történetet. A főhős testvérpár, Bazsó és Borka vérbeli fővárosi aszfaltbetyárok, „hőstetteik” színterei saját lakásuk szobái, az élőhelyül szolgáló bérház lépcsőháza, liftje, pincéje és a Duna-part.

A játszótérré tett otthon helyszíneit titkokkal és szörnyekkel benépesítő képzeletükben vagy a saját maguk szórakoztatására konstruált helyzetekben a műfaji konvencióknak megfelelően a hős, a nyomozó, a felfedező, a kincskereső szerepei jelennek meg. Az időt szerepjátékokkal múlató rosszcsont ikertestvérek a Nem ér a nevem című történetben végül anyai tanácsra a személycsere ötletével is eljátszanak.

A könyv legnagyobb erénye valójában az alapötlet, a beépített, zsúfolt, vagy éppen elhagyott, átalakuló, sokszor változó környezet tárgyainak gyerekjátékokba és fantáziákba való bevonása, amely nem ismeretlen a szép hagyományokkal bíró magyar gyerek- és ifjúsági irodalomban. E megoldások Molnár Ferenc, Mándy Iván vagy Csukás István prózájának is sajátosságai, az idézett szerzők méltán ismert szövegeinek (A Pál utcai fiúk, Csutak és a szürke ló, Keménykalap és krumpliorr) ismerős jegyei, amelyek Bazsó és Borka kétségtelenül mai életterekben játszódó, kicsit fiatalabb korosztályhoz szóló történeteiben is felbukkannak.

A konfliktusok a célközönség igényeihez simulva részben a titokfejtésre épülnek (pincében lakó szörny, elásott arany). A bonyodalmak másfelől a testvérharc szokásos helyzeteiből alakulnak ki, miközben a pincében rejtőző szörnyről természetesen kiderül, hogy nem is létezik, a Duna-parton kiásott aranyról, hogy sárgaréz vízvezeték-elosztó, az éjszaka világító szarvasbogárról pedig, hogy valójában az ikrek kísérletező kedvének áldozata.

Bátky András mesenovellái nyelvi játékaikkal is hatnak olvasójukra, a Rém a pincében című darab a rém szó sokszori és változatos történetbe építésének ötletét valósítja meg. A testvérpár kalandjait elbeszélő szövegek komikus vagy ironikus elbeszélésmódjukkal is eredeti helyzeteket teremtenek, a szörny legyőzésére induló Borka például magától értetődő természetességgel szerelkezik fel kalandjához zseblámpával és Sport-szelettel.

A könyv bevezető illusztrációja feszültségkeltő felütés, amely a rémtörténeteket kedvelő „ínyencek” elvárásait is teljesíti, amikor a testvéri viszony pszichoanalitikus aspektusait (!) is felvillantja. A „rajzolt” csoki foltokkal összemaszatolt gyerekkori képek egyike, a fal mögött rejtőző, lánytestvérét figyelő fiút ábrázoló jelenet horrorfilmes vagy -képregényes kezdés is lehetne.

Lakatos István képei különösen a mellékalakok poentírozott megjelenítésével örvendeztetik meg az olvasót. A léggömbbel repülő és ejtőernyőző hörcsög, a világító szarvasbogár, az ijedt macskakirály, a nevető giliszta vagy a családi fényképalbumban megörökített plüssmedve a történet valóban vicces, sablonokat kerülő momentumai. Bár a szüzsé és az elbeszélések megoldásai nagy meglepetést nem okoznak, összességében mégis szerethető kötetet vehet kezébe az egyedül vagy együtt olvasásra a Bazsó és Borkát választó közönség.

(Bátky András-Lakatos István: Bazsó és Borka. A kedves pincerém. Manó Könyvek 2012.)

Kovács Krisztina