Melanin
Barna filccel firkált össze mindent az ajtóban megtorpant napsugár nem a hőt nem is a bomlást hozta csak tetten ért utolsó őzeket mielőtt beváltottak volna a tarvágásra ítélt akácosba elfűrészelt törzsek évgyűrűit önmagukba futó árulások karikáit ezeken át nézzük egymást míg a derengés halálos tövisszúrást ejt a sötétítő mellett mely a textilszálak között átszökött parányi döfésekkel együtt verődik vissza a bőrről kikeverve így a végzetes színt ébresztőt ugatnak vörös bakok azt akartam az a rét legyen a végtelen közepe pedig tudtam hazugság hisz mindkét szélén jártam láttam felcsipeszelve a gyűrött eget gondoltam kilógja magát mire a körmök helye hátamban mint a türelmetlenül vizslatott éretlen körtébe a piacon belém is majd rozsdaszín rohadnak.
Jelzőtűz
A nappaliban ülve azt számolgattam, hány napig tartanék ki tüzelővel, ha feldarabolnám az antik bútorokat, kémények lennének a kitárt ablakok. Felszelném az utolsó tábla szalonnát, sütögetnénk, melegednénk, pár már amúgy is kiszáradt kenyeret pirítanánk, és arra csepegtetnénk az olvadó múltat. Ajkaidon vacsora csillogna s a mosoly, mely eszembe juttatná a viccet, amivel életedben egyetlen egyszer őszintén megnevettettelek, és újra azt mesélném, ameddig üvegesre nem pirulna minden bőrhöz nőtt kötődésünk.
Vallatás
Gyóntatószék érzetű térben ringattak a jeges hó kopogó tánclépései fogságba estem Natascha K. egy pince helyett a padlásszoba srégen amputált téglatestében bukóablakot nyitva zuhan földre a csillagászati tavasz a gyerekek mindenhez alkalmazkodnak legóból készítenek körém kórházat nem rovancsolok nincs pofám kimondani én csak a tájról és rólad tudok szépet bár ez a kettő egymásra nőtt már bennem leharapom a csokimikulás fejét sárgabarack és búzapehely a számban megrepedt március tapasztja olvadó pelyheit az üvegre dioptriának most bevallok bármit csak ne kelljen látnom ahogy a hó vadul szüreteli kint a virágba gyulladt barackfákat görcsösen kötődök fogvatartómhoz gémberedek a szirmokkal melyek mint hirdetésekben az eladóvá vált mennyasszonyi ruhák hiába fodrozódnak menthetetlenül belefagynak az idegen sarkvidékbe.
