Illyés Gyula életművét megidéző szabadtéri tablókiállítás nyílt Budapesten

Az idei Illyés Gyula-évet keretbe foglalja az a két rendezvény, amelyben az MMA szerepet vállalt: az emlékév elején, áprilisban, a költő halálának 40. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak felújított síremlékénél a Farkasréti temetőben, a most nyíló kerítéskiállítás pedig az életút fontos állomásaihoz kapcsolódik — emelte ki Richly Gábor, az MMA főtitkára a tárlat szerdai megnyitóján.

Egy ilyen kerítéskiállításnak az a nagyszerűsége, hogy igyekszik megszólítani mindenkit, aki elhalad az irodaház előtt, „az utca emberét, aki egy pillanatra megáll, visszaemlékezik, elgondolkodik és rácsodálkozik” a költőre és életművére, amelyet a Budapestre látogató külföldiek a táblákon elhelyezett QR kódok segítségével angol nyelven ismerhetnek meg — fogalmazott.

Richly Gábor kiemelte: „Illyés Gyuláé nem egy lezárt életmű, hanem egy olyan bölcsesség, egy olyan ajándék, ami velünk él a költő halála után is, és nem csak egy-egy emlékévben aktuális (…) hanem időtől, kortól függetlenül érvényes”. Az, hogy a kiállítás túlnyúlik az emlékéven, és a jövő év elején is látható lesz, éppen ezt a gondolatot szimbolizálja.

„Ember nélkül semmi nem lehetséges, intézmény nélkül pedig semmi nem tartós. Illyés Gyula egyszemélyes intézmény volt” — fogalmazott Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az MMA rendes tagja megnyitó beszédében.

Mint mondta, Illyés Gyula hatalmas életműve a ma emberét is „mesterien igazítja el a múltban, és a nagyvilág ügyes-bajos dolgaiban egyaránt”. „Ez a képeken is átsugárzik, az az illyési derű, ami nekem és társaimnak is rendkívüli élményt adott a személyes találkozások alkalmával” — fűzte hozzá, megidézve az 1979-es lakiteleki ifjúsági találkozóhoz kapcsolódó személyes emlékeit.

Illyés Mária irodalomtörténész, a költő lánya elmondta, hogy a kiállítás létrehozása nem volt könnyű feladat, egyrészt, mert Illyés Gyula életműve rendkívül nagy időszakot ölel fel az 1920-as évektől kezdve az 1980-as évekig, és ezt tablón, röviden megmutatni nem egyszerű feladat, másrészt mert Illyés elsősorban lírai költőnek tartotta magát.

„A lírai költő a lelke mélyéről emeli ki az élményeket, gondolatokat, és azokat áttételesen, vers formájában teszi a nyilvánosság elé. Ahhoz, hogy ezt valaki értékelni tudja, figyelemre, csöndre, elmélyülésre van szükség, amire egy kültéri tárlat nem igazán alkalmas” — fogalmazott.

Ugyanakkor hozzátette, hogy apjának volt egy másik, a közélet felé forduló arca is, annak ellenére, hogy hivatalos közéleti szerepet igazán sosem vállalt. „Egész életművét, verseit, prózáit, színdarabjait, tanulmányait áthatja a közéleti gondolat, a politikum, és legyen bár szó a pusztai cselédek sorsáról, a két háború közötti szegény parasztságról vagy a határon túli magyarokról, a közösség iránti felelősségérzet mindig valamilyen módon a magyar sorskérdéseket pendítette meg benne.”

A kiállítás koncepcióját kidolgozó Gróh Gáspár irodalomtörténész a költőnek erre a közéleti arcára hívja fel a figyelmet, ezt hangsúlyozza ki a tablókon, amelyeknek nem csak a szövegét írta, de a képanyagot és az idézeteket is maga válogatta ki — fűzte hozzá Illyés Mária.