VAS ISTVÁN (1910–1991) Sztükhomantiké. Bordájára helyezzük a kötetet, S anélkül, hogy felütnénk, megvárjuk, Hol nyílik ki a könyvtest? Ott az elvontságnak teste van.* A sejtek, az eső, a reggel. A szó értelme feltámad a hangban. A nyelv hall. Lépést tart. A pillanat a lélek-applikáció tükre. Ornamentika és szövet. Felsorakoznak helyénvaló szavak. Kulisszák között zúg a gondolat. A mégis és a talán egybeforr. Tiszta, originális és örök. Magasabb, mint a kor.
* Nemes Nagy Ágnes
Kép: 1961, Papnövelde (Eötvös Loránd) utca 10., Vas István költő az otthonában (Hunyady József / Fortepan)
