tiszatáj | 2022. szeptember 23.

Grillázsidő

LAJTOS NÓRA


-1-
Barna és édes ez az ősz, mint 
gyantacsepp a korhadó fa kérgén...
megolvad egyik kezemben egy bárányfelhő,
a másikban összeroppan a gyermekkor.

-2-
Tört fényben láttam a Napot, sugarait
kezembe szedtem. Ezer pálcányi napsugár
az élet, ezekkel karcolom fel magam az égre,
ha látom holdsugarát a halálnak.

-3-
Aszfaltra felfeszült árnyék vagyok, 
hideg és sötét a kabátom, lóg rajtam,
mint egy fájdalmas emlék, mivel nem
tudok mit kezdeni egyelőre.

-4-
Szitál az eső, permet-ujjával simogatja
arcomat, könnymadár fészkel oda,
amikor látja, bánat ül a torkomon…
tolla is könnyből.

-5-
Egyre barnább ez az ősz, beleragadok
a grillázsidőbe; a csillagos égbolton úszik el
egy tündérhajszál, abba kapaszkodnék,
de elsodor, s ujjára csavar a szeptemberi szél.