-1- Barna és édes ez az ősz, mint gyantacsepp a korhadó fa kérgén... megolvad egyik kezemben egy bárányfelhő, a másikban összeroppan a gyermekkor. -2- Tört fényben láttam a Napot, sugarait kezembe szedtem. Ezer pálcányi napsugár az élet, ezekkel karcolom fel magam az égre, ha látom holdsugarát a halálnak. -3- Aszfaltra felfeszült árnyék vagyok, hideg és sötét a kabátom, lóg rajtam, mint egy fájdalmas emlék, mivel nem tudok mit kezdeni egyelőre. -4- Szitál az eső, permet-ujjával simogatja arcomat, könnymadár fészkel oda, amikor látja, bánat ül a torkomon… tolla is könnyből. -5- Egyre barnább ez az ősz, beleragadok a grillázsidőbe; a csillagos égbolton úszik el egy tündérhajszál, abba kapaszkodnék, de elsodor, s ujjára csavar a szeptemberi szél.
