Gretchen McCullough: Az üres lakás

Keiko kora reggel óta fúrást és puffogást hallott emeletről. A szomszédban a szobalány a szőnyeget verte a porolóval. Amikor Keiko a szobalány felől kérdezte a bawabot[1], az azzal nyugtatta meg, hogy a lány nem jön minden nap. A fúrás, a szőnyegek verése mellett még vízcsöpögés is hallatszódott a csövekben, és hallotta az embert is, aki az épületek között élt, krákogott, és hallotta a felesége sírását, mikor az ura verte.

Az emeleten lakó emberek súlyos cipőt viseltek, lépteik zajt csaptak a csupasz padlón.

A bawab esküdözött, hogy senki se lakik az emeleten.

Keiko biztos volt benne, hogy fúrást és cipőkopogást hallott.

Hogy tudna az arab nyelvtanra összpontosítani ebben a zajban? Nehéz időszakon megy keresztül, elképzelte magát, amint Tokióban japán üzletembereket tanít arabul. Úgy érezte, már elkésett ezzel tanfolyammal.

Vett egy pár füldugót a gyógyszertárban, de nem sok hasznát vette. Késő éjjel nyávogó macskákat és rekedt nevetést hallott föntről.

Vajon emberek azok, akik átcsattognak a szobán, vagy a macskájuk rohangál?

Felhívta az egyiptomi főbérlőt, az orvost, aki University of Missouri Columbián tanított. Nem, mondta a házúr, senki nem lakik az emeleti lakásban, bár a lakás a húgáé. Ez az egyetlen lakás az épületben, melyben nem lakik bérlő.

– Ááá szóval, lehet, hogy a húga adott kulcsot valakinek?

Mint a bawab, a tulaj is megesküdött, hogy senki nem lakik a lakásban. Keiko annyiszor hallotta a felette lakók fúrását, akik elvileg nem laktak ott, hogy már komolyan azt gondolta magáról, megőrült. Talán haza kellene mennie Japánba. Lehet, hogy túl régóta él már Egyiptomban. Talán már pszichológusra van szüksége. Az egyik amerikai szomszédjától kapott is egy telefonszámot. Keiko, a nő kedvességét egy abayába[2] öltöztetett Fulli nevű Barbie babával viszonozta.

Mégsem ment el a pszichológushoz. Biztos volt benne, hogy fúrást hallott. Különben is, az orvos is azt is mondaná, amit a bawab, meg amit a tulaj, és az amerikai szomszédok, hogy nem hallott fúrást.

Keiko összezavarodott, de az is igaz, hogy a tulaj húga adott egy tartalék kulcsot egy iráni származású brit hastáncosnak, Lilynek.

Lily megeskette a bawabot, hogy titokban tartja. (Annak ellenére, hogy a bawab becsületes volt és nem verte át a tulajt a bérleti díjjal, nem tudta megtagadni Lily kérését. Három munkanélküli fia élt a faluban.)

Hivatalosan senki sem élt az emeleti lakásban.

Keiko valójában a varrógépének zümmögését hallotta. Hallása már erősen megromlott az ötéves belvárosi élet során, nem csoda, csak a közvetlen közelében tíz mecset volt. Most a kertvárosban él, ez csendesebb, és minden apró nesz zajnak hallatszik.

Amikor a bawabbal beszélt, hangját felemelte és az asztalt csapkodva kiabált. Tudta, hogy hazudik az emeleti lakással kapcsolatban.

Vajon azt hiszi, mert japán, hülye is?

Miért van az, hogy Kairóban soha senki nem mond igazat.

Ha lenne mersze, ő maga masírozna fel az emeletre, mikor meghallja a fúrást.

Lily megesküdött a tulaj húgának, aki híres író és Idahóban él, hogy nem adja oda a kulcsot senki másnak. Lily valójában meg is akarta tartani az ígéretét, de mégis odaadta egyik amerikai barátjának, a Los Angeles-i Queenienek, aki hastánc jelmezeket varrt a megélhetésért. (Queenie egy egyiptomi orvoshoz ment feleségül, de a férfi megszökött a pénzével, amint megszerezte az amerikai állampolgárságot.) Queenie a Gizai úti szomszédjainak panaszkodott, hogy otthon kell dolgoznia. Attól félt, hogy rászabadul az adóhivatal, ha megtudják, hogy vállalkozását egy lakóövezetben vezeti. Ha a jelmezeket valahol máshol varrhatná, nem kellene aggódnia. Queenie vörös haját fehér csíkok tarkították, éles szeme volt, és olyan éberen figyelt, mint egy kalóz. Azt mondta, gyűlöli Kairót, mert gyakran becsapják, a Khan il-Khalil-i árusok drágábban adják neki az olcsó gyöngyöket.

Természetesen Lily segíteni akart Queenienek, mert ő készítette fellépő ruháit, de más híres kairói hastáncosnak is varrt. (Azok ritkán fizetették ki, pedig az anyagok drágák voltak, Queenie mégis reménykedett, hogy egyszer összejön annyi pénze, hogy visszatérjen Los Angelesbe)

Amikor Queenie nem varrt, Lily használta a lakást.

Keiko ilyenkor másféle zajt hallott.

Például, Lily légyottokat tartott ott az üzletemberekkel, vagy hastánc órákat, vagy videókon nézegette saját hastánc előadásait. Volt egy lyuk is a hálószobában, a mennyezeten. (Korábban az egyik vízvezeték szivárgott, és a mennyezetről az alsó szinten élő középkorú szomszéd, Clyde Honeydew, az amerikai egyetem egyik professzora ágyára csöpögött a víz. A vízvezeték szerelésekor maradt ott a lyuk.)

Lily nem hitte, hogy Clyde-ot hallja, bár az utóbbi időben furcsán viselkedett, trágárságokat és hülyeségeket kiabált fel, olyanokat, mint:

– Gyűlölnek minket!

– Gyerünk, baszd meg!

– Készülj fel az apokalipszisre!

Lily ebben a hivatalosan üres lakásban találkozott Big Boy-al is, a híres szaúd-arábiai hercegnő fekete karibi testőrével, aki egyébként a Ramses Hiltonban lakott. Amikor Keiko meghallotta Lily piros tűsarkú cipőjének kopogását, fogalma se volt, mit hall. Az egyiptomi üzletemberek rendszerint kövérek és drága, olasz bőr cipőt viselnek jó nagy sarokkal. Nyilván Lily se házi mamuszban adott neki elő.

Keiko panaszkodott a bawabnak a zaj, és cipőkopogás miatt.

A bawab azt mondta neki:

– Na, most már nem is fúrást, hanem szellemeket hall?

– A szellemek cipőben járnak? – kérdezett vissza Keiko.

A bawab megpödörte török stílusú bajszát. Kicsit félt, hogy elveszti a Lilytől kapott borravalót. Mi van, ha ez japán nő rájött az igazságra?

A bawab megvonta a vállát.

– Talán az utcáról, vagy valahonnan máshonnan jön a zaj – próbálta elkenni a dolgot.

– Nem. Innen jön a zaj. Kész őrület: félhatos imára hívás, Allah Akbar. Reggelente a motort berregtetik, hogy beinduljon. Az szemben lakó egyiptomi hölgynek van egy ronda hangú madara. A másik szomszéd autót mos, mindenkinek jó reggelt kiabál. Vagy a veszekedések. Kész őrület.

– Oké, oké. Tokió csendes város?

– A japánok nem szeretik a zajt. A csend a mi kultúránkban érték.

– Talán el kellene mennie egy vakációra. Maga túlságosan fáradt.

– Most jöttem vissza Japánból. Egy hónapja – mondta Keiko.

Volt, hogy Keiko hangos nyávogást hallott az emeleti lakásból, nem is egy macskáét, hanem mintha több száz macska nyávogott volna. Tudta, hogy lehetetlenség, mégis hallotta. Hogyan is lehetne több száz macska ott, ha a lakás lakatlan?

Még a rafinált Lily sem tudta, hogy mikor ő a Meridianban hastáncol, macskái a lakásba osonnak, ott gyűlnek össze. Mint egy teenager banda.

A Swink nevű macska felfedezte, hogy kell kinyitni az ajtót. Swinket Pout Arc és Julia Childs követte. A földszinti bárt tréfásan, Lucy Cat House-nek nevezték el, miután itt élt a legokosabb macska, egy kövér fekete jószág, zöld szemmel, alig tud előjönni a kanapé alól. Ha a többi macska is el tudott szökni a gazdájától, azok is csatlakoztak emezekhez. Mérhetetlenül jól érezték magukat. Fat Louie a zongorán ugrált, Sasha a dobon, míg a neurotikus Caesar a tükörben nézegette magát. Az egoista, és cukorbeteg Farouk király panaszkodott a csirkemell konzervre és szerelmi ügyeinek részleteivel untatta a többi macskát. Sacco és Vanzetti labdával játszott.

A bawab azt kérdezte:

– Tehát nem csak cipőben járnak a szellemek, de nyávognak is?

Lilyn kívül a háziúrnak, a házúr húgának, a húg fiának volt kulcsa lakáshoz. A fiú joghallgató volt a kairói egyetemen, és a lakást akkor használta, ha szexelni támadt kedve a barátnőjével. Annyit hencegett a lakással, hogy a barátai zaklatni kezdték, adja kölcsön a kulcsot, egy kis szexre.

Keiko minden nap meggyújtotta a teatűzhely lángját, várta, hogy felforrjon a teavíz, közben minden nap felírta egy naplóba, miféle hangokat hallott az emeleti üres lakásból: fúrás, ágynyikorgás, nyávogás, zongora és dob. Cipőkopogás, rikoltozás, televízió, arab zene. A pontos lajstromot kiértékelve észrevette, hogy egy bizonyos zaj egy bizonyos napszakhoz köthető. Némelyek pedig bizonyos napokhoz. Aztán előadta bizonyítékait a tulajnak.

– Ááá, szóval hanky pank van az emeleten?! Úgy gondolom, sok embernek lehet kulcsa a lakáshoz. Ennyiféle zaj?! Ennyiféle dolog csak nem történik egy üres lakásban?!

A tulaj elővette a bawabot.

– Igaz ez?

– Ez a nő majnuna! Őrült! Már megmondtam magának! Hangokat hall! Kitalál történeteket. Azt hiszi, üldözik. Azt hiszi, valaki fúr az emeleten, meg hogy figyelik.

– Jobb lenne, ha kiürítené a lakást! – mondta neki a tulaj. Félig komolyan mondta, félig nem, mert valójában nem vetette meg a pénzt.

– Zavarja a nő a többi bérlőt? – kérdezte.

– Nem hinném – felelte neki a bawab.

– Nos, akkor hagyjuk! Úgy sem marad örökre Kairóban – mondta a tulaj.

Az emeleti szobából lehallatszó zaj továbbra is zavarta Keikot, pedig csendre lett vágyott, hogy az arab nyelvészet vizsgájára felkészüljön. Az egyetemi könyvtár sem volt ideális, minthogy az is zajos volt. A mobiltelefonok folyton csengtek. És azok az örökös nevetgélések! Az egyiptomiak egymásközti beszélgetése egyébként is olyan, mint egy közönséges cirkusz.

Egyszer összeszedte bátorságát, hogy megnézze, ki csinálja az zajt, és a szemébe nézzen akárki is az.

Keiko meglepetésére Lily nyitott ajtót. Selyem köntöst viselt, a derekán lazán átkötve. Keiko meglátta a hatalmas melleit. Vajon igaziak? Olyan, mint egy kurtizán, gondolta Keiko.

– Elnézést. Nagyon sajnálom – mondta Keiko térdig hajolva. – A zaj. Tanulni szeretnék.

– Mi van kicsi? Mit tehetnék érted? Szeretnél hastánc órákat? Pár kilót leadnál, az tuti – mondta Lily, egyáltalán nem barátságtalanul.

– Ó, nem, nem. Haai. Elnézést a zavarásért – mondta, és meghajolva elhátrált az ajtótól.

– Éppen a tavalyi hastánc fesztivált nézzük a videón. Nem akarsz bejönni?

– Nagyon sajnálom – mondta Keiko, és még távolabb lépett.

– Ne légy nevetséges! Szeretnénk, ha bejönnél, ugye, Big Boy?

Keiko rettenetesen zavarba jött. Az izmos fekete férfin nem volt ing. Egy laza kisgatyát viselt. Nem tudta, hogy utcai short vagy alsónadrág.

A férfi nagyon fekete volt. Keiko el sem tudta képzelni, hogy egy fekete emberrel háljon. De azért eltűnődött azon, vajon milyen lenne.

Az emeleti lakás tehát nem üres!

Keiko nem hagyta annyiban.

– Tudtam, hogy buja, erkölcstelen dolgok történnek odafönn – mondta Keiko a bawabnak. (Ez jó alkalom volt, hogy használja a régi arab szókincset, amit az arab nyelvészeten tanult.)

– Tehát a szellemek most levették a ruhájukat? Meztelenek? – kérdezte a bawab.

Keiko zavarba jött, elhátrált tőle, és kezét a szája elé kapta. Szörnyű ember! Vajon, hogy mondja meg neki, hogy ő…?

Megfordult és elindult a lift felé. Vajon mit képzel róla ez az ember, miféle nő?

Ha a bawab továbbra is ilyen szarkazmussal beszél és tiszteletlen lesz, elmondja a tulajnak, hogy erőszakkal bement a lakásába.

Már egy hét telt el, hogy Keiko nem írt egy árva szót se a naplójába. Nem volt mit! (Queenie visszament Los Angelesbe, hogy eladja a cuccait Bianca Jaggernek. Már nem kellett neki a hely, hogy varrhasson.)

Három nappal később a cipőkopogás is abba maradt.

A lyukat is megjavították a mennyezeten.

Nem sokkal ezután a nyávogás is megszűnt.

(A macskák nem jöttek többé, átszoktak a szomszédos göröghöz, Nikoshoz, Könnyebben odajutottak. Másik ok, hogy valaki egy csomó makrélás dobozt dobott az erkélyére. A macskáknak jobban tetszett a makrélás koktélparti, mint a savanyú egyiptomi fehér bor.)

Az ágynyikorgásnak is vége szakadt. (A tulaj húgának fia szakított a barátnőjével. A lány nem volt hajlandó lefeküdni vele többé, csak ha feleségül veszi.)

Keiko azt mondta a bawabnak:

– Ez nem volt egy csendes ház. Iszonyú dolgok történtek. Maga falazott, pontosan tudom, mi volt itt.

Keikonak nem volt már többé mit írnia a naplójába, se a napi bontásban, se hetiben. De legalább most már legalább biztos volt benne, hogy tényleg fúrást, nyávogást, ágynyikorgást, zongorát, televíziót, arab zenét hallott.

Most mind eltűntek.

Vajon lettek?

Örökre?

A bawab megvonta a vállát. Legalább nincs több gond. Nem kell aggódni.

A házban lakó amerikaiak ismerik, tudják, hogy ő egy talpig becsületes ember.

Amúgy se hinne senki Keikonak.

Amikor korábban Keiko kihívta a rendőrséget, és felpanaszolta a házban zajló prostitúciót, akkor sem hittek neki, nem is vették komolyan. A bawabot jól ismerték, remek fickó, na meg, hogy letartóztassák Lilyt?, a jól ismert kairói hastáncost?, az kizárt dolog! Szó se lehet róla! Kész abszurdum!

Nyilvánvaló, hogy ez a japán nő őrült. Agyilag totál kivan.

Fordította: Boda Magdolna

[1] bawab: házmester, portás, kapus

[2] egy, az arab félszigeten hordott női ruha