Grand Comics
KÉPREGÉNYES ESTEK A GRANDBAN
KOCZIHA ALEXANDRA BESZÁMOLÓJA
A szervezők elmondása szerint már régen érik ez az eseménysorozat, de eddig csak a képregényfilmek vetítéséig jutottak el. Nem titkolt céljuk, hogy az egykor összetartó szegedi képregényes közösséget újra összehozzák, és helyet adjanak egy rendszeres képregényes találkozóknak.
A „Képregényes estek a Grandban” programsorozat első eseményére január 23-án került sor a Grand Caféban. Az est vendége Bayer Antal fordító, szerkesztő, szakíró és nyelvtanár, beszélgetőpartnere pedig Szabó Zoltán Ádám volt. Bayer Antal a Magyar Képregénykiadók Szövetsége első elnöke. 2005-ben indította útjára a Fekete-Fehér Képregényantológiát, amely a képregénykiadók összefogásával megszervezett I. Magyar Képregényfesztiválon debütált. 2007 óta szerkesztője és kiadója az elsősorban fiatal magyar alkotók munkáit közlő Nero Blanco Comix képregénymagazinnak. Számos amerikai és európai képregény magyar fordítója, többek között a Batman, Pókember, Garfield és az Asterix is az ő munkái közé tartozik.
Bayer az estet azzal nyitotta, hogy felidézte a Nero Blanco Comix egyik számát, amely teljes egészében Szeged körül forog, Szeged független városállam címmel. A szám ötlete a 2014-es választások után merült fel, az alkotók pedig Zorro de Bianco, Brazil, Dudás Győző, Madarász Gergely, Marabu, Németh Gyula, Stark Attila, az X-Embörök és Zsoldos Péter.
Ezután a 2023-as év hazai képregényes piacának összefoglalója következett. A kiadványok számát tekintve a harmadik legjobb év volt, nagyjából 380 cím jelent meg. A kiadók tekintetében a Bubi bolt, a Kingpin és a Vad Virágok emelkedett ki. Bayer elmondása szerint itthon nagyjából csak 10 ember tud megélni a képregényekből. A többiek vagy hobbiból foglalkoznak vele, vagy egy másik állás mellett.
Itthon az amerikai képregényeknek van a legnagyobb piaca, ezen belül is a Marvel a legerősebb, de jelen van még a DC is. Vagyis az amerikai képregények egyet jelentenek a szuperhősös képregényekkel. Ezek okait a beszélgetés során arra vezették vissza, hogy a 80-as években egy általános amerikai-rajongás indult meg a magyarok körében. Az akkor beszivárgó nyugati termékek közül az amerikai filmek, ruhák, képregények slágernek számítottak és számítanak a mai napig is.
A mangák jelenleg egészen kis szeletét teszik ki a kiadásoknak, azonban a kétezres évek közepe felé nagyon is népszerűnek számítottak, és nagy számban is adták ki őket. Azonban amilyen gyorsan berobbant, olyan gyorsan le is áldozott nekik. Ebben többek között szerepet játszott a minőség – ugyanis a kiadók sokszor inkább arra törekedtek, hogy jó áron szerezzék meg a jogokat és nem arra, hogy jó legyen a termék –, és a kétezres évek végén bekövetkező gazdasági válság is. Most két kiadó próbálja feléleszteni újra a manga iránt az érdeklődést, a Fumax és a Vad Virágok, akik koreai és japán mangákkal is kísérleteznek.
A képregényterjesztésnek két módja van: a belső terjesztés és a külső terjesztés. Előbbi esetén közvetlenül a kiadótól, annak honlapján vagy képregényfesztiválokon tudjuk beszerezni az olvasnivalónkat. Az utóbbi pedig a könyvesbolthálózatokban és az újságárusoknál való terjesztést jelenti. Mindkettővel akadnak kisebb-nagyobb problémák. Belső terjesztés esetén sokkal nehezebb elérni az új olvasókat, így jórészt csak a meglévő, hűséges olvasóbázis fog vásárolni. Külső terjesztés esetén pedig a gond azzal van, hogy a könyvesboltok nehezen veszik be a képregényeket, csak a nagyon népszerű kiadványoknak van esélye bekerülni. Újságárusból pedig egyre kevesebb található, ráadásul az is hatalmas csapás volt, hogy a tavalyi év során a Magyar Posta hálózatai abbahagyták az újságterjesztést.
Az olvasókkal kapcsolatban látszik az a tendencia, hogy öregszik a képregényes közösség. Azok vannak többségben, akik a műfaj hazai indulásakor voltak fiatalok, most pedig már középkorúak. Így félő, hogy idővel csökkenni fog az olvasószám, ezért próbálnak új közönséget bevonzani. Ezek főként a gyerekek és a lányok. A Cicero, a Gabo és a Vad Virágok próbálkozik ezzel aktívan.
Az est végén lehetőség adódott kérdezni is. A válaszokból megtudhattuk, hogy az amerikai nagy kiadóknak nem kifejezetten éri meg ilyen ütemben – sok esetben kéthetente – kiadni a képregényeket, de életben kell tartaniuk a francise-okat, amiből utána egy-egy sikerfilmmel tudnak hatalmas összegeket kaszálni.
Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy lehet e létjogosultsága Magyarországon a digitális terjesztésnek. Erre a rövid válasz az volt, hogy nincs. A hosszú pedig, hogy akadt már erre többször próbálkozás, de mindig kudarcba fulladt, ugyanis egyrészt nem éri meg, hiszen még a könyv áfája 5%, addig a digitális kiadás szolgáltatásnak minősül, amit pedig 27%-os áfa terhel. Másrészt pedig az emberek hozzáállása miatt, mert nem szeretnek a nem kézzelfogható dolgokért pénzt kiadni.
Végül pedig Bayer Antal azt is elárulta, hogyha valaki képregényt szeretne fordítani, akkor érdemes valamilyen ritkább nyelvet beszélnie, hiszen angolból megvannak a bevált fordítók, akikkel dolgoznak a kiadók, de franciából, spanyolból, olaszból, szláv nyelvek fordítóiból mindig hiány van.
Tehát akit érdekelnek a képregények, szeretne belső információkat és többet megtudni a hazai képregényes világ működéséről, annak nagyon ajánlott ellátogatni a programsorozat eseményeire. A következő est témáját még nem árulták el a szervezők, de annyit már tudni lehet, hogy a dátum február 8., úgyhogy érdemes figyelni a Grand Café közösségi oldalait a további részletekért.
Kocziha Alexandra
