A TYÚK VAGY A TOJÁS? Azon tanakodom a bátyámmal, aki már elsős, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Szerintem a tyúkól, mivel nagyapa is először házat épített, csak aztán vette el a nagyit. Tehát a tyúkoknak is előbb fel kellett készülniük, hogy majd lakjanak valahol, mikor már a világon lesznek. Vagy mégis a bamba bátyámnak lenne igaza, aki szerint a tyúknál és a tojásnál csak a kakas volt előbb, az meg az ő okostelefonjából kelt ki? De szerintem hiába okoskodunk, jobban tudja ezt a tyúk, mint a bátyám vagy én. Most már értem, miért is adja nekem a levesből minden egyes alkalommal a tyúkészt nagypapa. Azért, hogy a kérdést végérvényesen egyszer és mindenkorra megválaszoljam. Mert akkor talán a magas Tyúklétra legfelső fokára is felülhetek egyszer. AZ UTCAZENÉSZ ÉS A KOLDUS Mióta zeneiskolába járok, és már tudok egy kicsit gitározni, mindig megkérem anyut, ha a Sétáló utcán megyünk éppen, hogy álljunk meg, és hallgassuk meg Rudit. Rudi utcazenész, aki szájharmonikán és gitáron játszik egyszerre. Ma ez a Rudi meglátott a bámészkodók között egy koldust. Odahívta és maga mellé ültette, levette a fejéről a lyukas sültös sapkát, és letette a koldus elé. De olyan rissz-rossz sapka az, hogy nem egy, hanem legalább három jó nagy lyuk van rajta. Rudi zenélni kezdett, sokan összegyűltek, és aprópénzt dobáltak a lyukas sapkába, mi is bedobtunk anyuval egy-egy eurót. A koldus mosolygott, és csak nézte a fényes pénzérméket a sapkában. Rudi olyan szépen muzsikált, hogy estig elhallgattam volna, de egyszer csak eleredt az eső, vége szakadt a zenélésnek. Az utcazenész felkapta a sapkát, a fejére tette, fogta a hangszereit, és gyorsan elillant. De a sok aprópénz megtalálta a lyukakat a sapkán, és mind ott maradt a járdán. A koldus összegyűjtötte őket, és az összeset a bal nadrágzsebébe rakta, egészen kidudorodott a zsebe. Biztosan azért tette mind a balba, mert a jobb zsebe lyukas volt. HAJNALKA Apa szomorú, mert összeveszett a testvérével, Feri bácsival, és Feri bácsi drótkerítéssel elválasztotta a közös kertjüket, pedig azt a szüleiktől örökölték. Nagyon bánt a dolog, és ezt a barátom, Imike is észrevette rajtam. Amikor elmeséltem neki, mi történt, megfogta a kezem, és halkan azt mondta: Legalább lesz mire felfutni a virágoknak. Gyere, elmegyünk hozzánk, anyutól kérek neked kerti hajnalka magot, elvetjük a kerítés tövébe. A hajnalkának olyan szép kék a virága, mint a szemed színe. Nem tehetek róla, ebbe belepirultam. Aztán elmentünk a hajnalka magért, és olyan furcsa volt, hogy én szomorúan is tudtam örülni. CIRKUSZ Nagypapa szerint ez mai világ egy nagy cirkusz. A zongorán mellső lábaival az eb játszik, miközben a zongorista kutyaként vonyít a teliholdra. Bizony mondom, kutya legyek, ha értem nagypapát. De mindig örülök, ha elvisz a cirkuszba, mert ott valóban kutya zongorázik, majom hegedül, papagáj énekel, lovak táncolnak. Nem is bánnám, ha ez a cirkusz lenne az egész világ. MIVEL MÁR Mivel már nyolc éves vagyok, egyedül mentem el a borbély bácsihoz nyiratkozni. Ha nem számolom a szomszédunkat, akit a mester borotvált, ketten voltak előttem. Aztán hirtelen megtelt a váróterem, szabad ülőhely sem akadt, amikor betoppant nagypapa. Éppen akkor, amikor én kerültem sorra. Mindig szerettem volna nagy lenni nagypapa szemében, hát úgy éreztem, itt a lehetőség, átadtam neki a helyemet, amit ő örömmel elfogadott. Csak úgy híztam a büszkeségtől. (Talán többet is, mint amennyit kellett volna.) Amikor nagypapa haját megnyírta a borbély bácsi, én akartam a székbe ülni, de a többiek nem engedték. Azt mondták, most ki kell várnom a nagypapa sorát. Hát így legyen az ember jószívű és nemeslelkű.
