Felületképzés
eddig azt hittem verseket írok jót rosszat nem tudom de verset jó verset írni jó jó verset olvasni még jobb rangot ad olvasójának remélem írójának is hacsak ki nem derül hogy szerencsétlen holdfényevő poéta tévedett mint én is amikor az egyik irodalmi lap kiadójának teljesítményigazolásán ezt láttam munkám megnevezéseként felületképző teljesítmény felületképzés mint a vakolás csakhogy a kőműves érzéketlen holt anyaggal malterrel képez felületet én meg édesanyanyelvemmel hogy ne mondjam a lelkemmel nagyobb a rizikó kisebb a fizetség bánta is apám hogy nem követtem a példáját nem kőműves lettem milyen büszke lenne most rám szonettnyi idő alatt bevakolnék egy szobát szonettet megszégyenítő pénzért számla nélkül
Gyerekkor
szép gyerek voltam anyám szerint minden gyerek szép csak úgy kell nézni rá a gyerekkor csupa vasárnap a töltött csirke zúzája mája enyém meg a déli harangszó mely habozás nélkül vágja ketté a napot a csontok a macskáé doromboló macska a gyerekkor mígnem hirtelen kapja magát fölszalad a padlásra egerészni aztán várhatod hogy visszajöjjön ajtórésbe szorult árnyékom nyí nem lehet egyszerre menni és maradni gyereknek lenni jó kár hogy ezt a felnőtt tudja csak
Három év
(FELESÉGEM EMLÉKÉRE)
elmúlt három év magával vitt ezt-azt amit hozott a múltból afféle uszadék három évre vagyok tőled három fényévnyire ha jól számolom évre év az idő rákos burjánzása szikém hatástalan de néha felszisszensz bennem itt vagyok mert ami van valakinek csak el kell viselni az idő mondják mindent begyógyít de hol az az idő ez a három év ami már elmúlt beleszámít-e
Háromlábú macska
gyerekkoromban volt egy háromlábú szürke macskám derék egérpusztító kedvenc kandúrokat őrületbe kergető szépséges cica-Lollobrigida dorombolása mélyhegedű hangja egy szép napon elszökött otthonról és három lábbal került elő pár nap múlva tépett-véres bundában alig pislákolt benne az élet bal hátsó lábát valamelyik kolbászszagú padláson egy (talán patkánynak állított) csapdában hagyhatta a rászíjazott falábat amit a bátyámmal faragtunk nem fogadta el lerázta magáról két napig élt szerencsétlen nyomorékan szemében nem gyúlt ki többé a régi fény keserves nyávogását vélem hallani azóta is az a szörnyű seb nem bír begyógyulni öt-ven éve vigyázzatok hát a cicákra barátaim
Osztálytalálkozó
huszonnégyből tizennyolc nem rossz arány mit várhat az ember annyi év után volt aki igazoltan maradt távol csak nevét hagyta meg nekünk magából J. írta tesz az ilyen ünnepekre nosztalgiázni neki semmi kedve és ideje most hogy fontos ember lett bosszantja ha férfiak érzelegnek a bejáratnál sorra kezet ráztam az urakkal akikben megtaláltam a régi kis srácot – egyet tévedtem egy volt csupán aki eltévedt bennem bocsáss meg Feri nem ismertelek meg az évek mindent úgy összekevertek átírtak ősz lett a haj ráncos az arc magaddal valaki idegent takarsz te megjátszod a hőst én a boldogot szemünkben távoli fáradt fény lobog kiből lett az ami szeretett volna a múlt aranybányáiból ki hozta fel a kincseket fiúk mi lett belőlünk a világ bizony meghőkölt előlünk mit is akartam én mit is akartunk kész vagyunk már a vége felé tartunk Pali májrákkal vonult kórházba Sanyi a földi lét nyűgét lerázta szklerózis multiplexe volt évekig ápolta neje lám ez jutott nekik Peti három volt feleség négy gyerek Áron szívét senki sem találta meg újra mutatja magát a kamaszkor – riadt állat a szív alá bevackol – egyet – oda-vissza – kétszer élni meg ezt akarná a korrupt emlékezet „Föl-föl fiúk, csak semmi félelem!” élni míg le nem merül az elem itt a lehető legjobb köztetek ennél a menny is csak rosszabb lehet
