Farkas Wellmann Éva versei

Most szinte ő

Most szinte ő vagy, majdnem ébren,

bizsergésként futsz át a háton,

sodor valamit számos érben

tested, míg elszakaszt a mától.

Jogvitába hív, volt időbe,

ágyra fektet, unottan ásít,

áthúz az énből majd az őbe,

úgysem lehetne senki más itt,

aztán, hisz a kockázat túl nagy,

vesztesz inkább, vége a pernek.

Csak még egy vádat kamatul hagyj.

Most majdnem magam vagyok, gyermek.

… Szinte egészen odatúl vagy,

ahol a versek megteremnek.

Akt

Megyeri Horváth Gábornak

Engedni kell, hogy már ne fedje semmi.

Hogy megmutassa mulasztásait.

(Ahogy a vers. Saját magának lenni.)

Nem határozni meg. Ne címkézze rongy.

Nem szabni árát drága textilekkel.

(Tanuld be jól, hogy éppen mit ne mondj.)

A halott test, míg élő vagy, tabu.

A meztelen test, amíg nem szeretsz.

(Jól tippeltél, ez itt a várt kapu.)

Védtelenül. Színek is csak a háttér

fényeiből. Parádés részletek.

(Az ecset majd egyszer – lényegre? – rád tér,)

hogy tény legyen a gyanított, a sejtett,

és megszólaljon minden ér, ideg,

(s élet legyen, amit a ruha rejtett.)

(Megjelent a Tiszatáj 2016/9. számában)