Farkas Arnold Levente: A másik Júdás

RÉSZLETEK

Töredék

Tegnap délután egy ablakkeretet készültem szétverni, hogy aztán eltüzeljem valamikor, de nem jól kezdem, mert fontos az őszinteség. Tegnap délután egy ablakkeretet készültem szétverni épp, hogy később eltüzeljem, amikor átjött a szomszédból Eszti néni. Azt mondta, és ez az, ami nem teljesen világos, hogy valaki telefonált valaki másnak, az üzenet lényege viszont, hogy apósom dél óta ül Pismányban egy padon.

Valaki telefonált valaki másnak, ez így jó, az üzenet lényege pedig, hogy apósom dél óta ül Pismányban egy padon, haza kellene hozni valakinek, valaki másnak.

Elindultam tehát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebéd után, míg Eszter mesét olvasott a gyerekeknek, magam is felhajtottam egy pohárkával, hiszen nem készültem sehova. Útközben azon gondolkodtam, milyen padon ücsöröghet apósom. A buszmegálló jutott eszembe meg az ábécé előtti tér.

Két buszmegálló van Pismányban. Az ábécé előtti tér egy parkoló. Nincs ott semmiféle pad, mégis kiválóan alkalmas ücsörgésre, én legalább úgy képzelem.

Útközben Bartók Rádiót hallgattam. Apósom az egyik buszmegállóban feküdt a pad mellett a betonon. Schumann Bécsben Schubert elveszettnek hitt kottáira akadt. Az ábécé előtti parkolóban visszafordultam. Nem ér semmit a romantika.

Pornó

Reggel a hetedik szobában az ország és a pap. Persze amelyik ország nem akar egyesülni a birodalommal, azt lerohanják végül a légiók.

Eszébe jut egy párbeszédtöredék. Nagyon sok benne a fasz és az elnézés. Felmászik egy erkélyre, de egyáltalán nem büszke röptére a csalogány.

Aztán a legendára gondol a nép ajkán. A pacsirta éneke fölfelé. A nőpápa magzata lefelé. Az első szobában vannak a gépek. Nagyon idegesíti a zúgás. Kikapcsolja a monitort. Ne villogjon ott a tolvaj fénye.

Elöblíti a kancsót. A külseje ragad a cukrozott teától. Vizet enged a hamutálba. A tükör előtt felejti, hogy ne nézzen bele, ha nem létezik.

Egyik reggel kibont egy zacskó tejet. Nagyon kicsi a lyuk. A sárga bögre csak lassan telik. Van idő gondolkodni. Megalkotja azt a tételt az időről. A többiek, akiknek nem meséli el, megértik.

Ahogy fogy az idő, úgy ismétlődik az emlékezet. Ezt az érmet is elveszti a csuklójáról. A felesége megkéri valamire. Figyel, de csak a bensejében mozgó nőre.

Ír egy dalt az első emberpárról. Mindenkit névszerint felsorol. Az asszony a kígyóval borozik. A kígyónak nincs neve, csak hosszú farka van.

Máté

Például arra gondoltam, hogy átírhatnám Máté evangéliumát. Jézus neve helyett mindenütt mást írnék. Napraforgó Gézáét például. Persze akkor ez az egész nem a szeretetről szólna.

Napraforgó Géza Betlehemben született körülbelül Napraforgó előtt 5-ben. Persze vicces az egész, az adatok nem pontosak. Egy biztos: időszámításunk kezdete Augustus princeps uralkodásának harmincegyedik esztendeje.

Persze egészen hülyén nézne ki például az angyali üdvözlet. Mária jegyese volt egy József nevű fickónak. Aztán Máriának megjelent álmában az angyal. Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Napraforgó Géza.

Az INRI se INRI lenne, hanem GNNRI (Gesa Napraphorgo Nasarenus Rex Iudeorum) vagy valami ilyesmi.

De legfontosabb a szeretet, ez az evangélium pedig nem a szeretetről szól, hanem az ördögről. Persze azzal, hogy átnevezem az isten fiát, kifejezhetném azt is, hogy minden ember Napraforgó Géza. Ez a név egyszerre idézi meg van Gogh-ot, Tamási Áront és James Heatfield-et, csak még nem tudom, hogyan.

Pogány vagyok. Néha egy-egy mondatért visszagombolok. Úgy harapom nyelvemből a szavakat, mint egy farkas a tó jegén a talált csecsemőt.

Düh az, amit csinálok, az isten. Dühömből mégis szelíd istent gyúrok össze. Talán ostobát.

Márk

Legfontosabb a szeretet. Igen. Mert például én kitaláltam azt, hogy átírom Márk evangéliumát a következőképpen: Jézus neve helyett azt írom mindenhol következetesen, hogy Napraforgó Géza. De ez nem a szeretetről szól. Eltéveszteni egy latin mondatot. A francba.

Valahol én is ott vagyok. Valahol úgy is én vagyok. Abban is, ebben is. Nem lehet pontosan idézni.

Kezdetben volt Napraforgó Géza, és Napraforgó Géza volt az isten. Ez volt kezdetben Napraforgó Gézánál.

Napraforgó Géza a sötétségbe jött, de övéi nem ismerték fel őt. Fellépett akkor egy ember, János volt a neve, de nem ő volt Napraforgó Géza. (Úgy hívták, mint engem, de nem én voltam ő.)

Abban is, ahogy nem szólsz hozzám, abban is, ahogy lefekszel és nem gondolsz rám úgy alszol el.

Jánosnál valahogy így nézne ki. Ez az én szeretett fiam, őt halogassátok. (A mennyezetig dicsérte őt.) Nem szólsz hozzám, nem jössz többé, nem kerestél, úgy. Az ördög almával kínálja Gábrielt. Az angyal megjelenik az almában. Márk sokkal rövidebb.