Tiszatájonline | 2013. január 15.

Falcsik Mari: Adydalok

szeretlek Magyarország
te fárasztó nemvalóság
mivel is küzdök ha veled
ahogy magadat vered
lobbos jobbod beteg baloddal
hátukban maradék táboroddal
rebellis hagyományér’
[…]

    MACSKAKÖVEK A HADAK ÚTJÁN

  k                                            j

  o                                        á

 p                                   r

m       t                             a     k

   a       a                        t     ö x

g       t                  l      v

t       y     v           a      e   x

  é       a     a    n     k     l

    r        r            e     á

               d      i      n     b       s

        a       i              a       e

            z      g      d        n

               ó       a         k

                t            i

            n     a      n

                     e          e        v

          m      m      k       o

          e                     l

                      r               t        r

                       s                     á

                       z                l

                         e          é

                u              p

                 t          n

                á     i

              n

               A

               D

               Y

18x24

ADY ENDRE ÍRÓGÉPE

rrattatarom rrattatarom

jól tüzelő puskafajta

magyar költő ha játszik rajta

hajj

rrattatarom rrattatarom

Ady Endre írógépe

az agyatokba lődöz véle

hajj

FRA_0043-copy

BANDI A ZSIGULIBAN

jön-e új ki e betyár bandával megbír egymaga

kinek évszázadnyit tol az időn a szava

kit hogy lélegezzünk mélyen ahogy a tüdő jussa

mi bíztatnánk már hogy e sírkamrát ránk nyissa

ki hogy új fény gyúljon az itt pangó jó agyakba

pár száz évig aztán majd velünk is maradna

oszlatni délibábot visszanőtt cifrapalotát

elbontani megöröklött szégyenkalodát

  FRA_0032

A DÁGVÁNY SZELLEME

még eljárok a Duna dús partjára

hol haragomra csittet int a lomb

hol átázván a láz az ős dágványba

beleveszve húnyt tüzes dalom

a szent dunai dágvány nagy csöndjébe

hol rossz szagokat párolog a köd

hol lecsapolván ifjúságom vére

vén kísértet árnyakba döfök

hol csontos ujjam szúrkodja az árnyat

csak rángatja a bűzhödt fövenyen

én vén kísértet pofozom hazámat

köd-testébe csapom csontkezem

én maradéka hajdani kalóznak

kit itt kikötvén megcsalt az orom:

míg gályájáról kincseket raboltak

vérét vették vége-nincs toron

D12-14A_00163

FEJE A TÁLON

szeretlek Magyarország

te fárasztó nemvalóság

mivel is küzdök ha veled

ahogy magadat vered

lobbos jobbod beteg baloddal

hátukban maradék táboroddal

rebellis hagyományér’

még juthat itt nekem tányér

hacsak nem akasztva talán

holt irodalmunk falán

miből a fojtó böszme ujjak

és föstött rózsáid rám uszulnak

rrattatarom rrattatarom

olyan ez a magyar haza

még mindig talál minden szava

hajj!

 Ady fészek-FRA_0327

Megjelent a Tiszatáj 2012/12. számában

Fotók: Frankl Aliona