Eszmélések, értelmezések

JÓZSEF ATTILA: ESZMÉLET

Izgalmas konferencia- és könyvsorozat indult 2007-ben A 12 legszebb magyar vers címmel. A program megálmodói, Fűzfa Balázs irodalomtörténész és munkatársai azt a célt tűzték ki, hogy a résztvevők kísérletet tegyenek a magyar irodalmi kánon tizenkét remekművének újraértésére és újraértelmezésére. Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy melyik a magyar irodalom tizenkét legszebb verse, hiszen irodalmi ízlésünk nem egyforma, mindenkinek más tetszik, de abban azért egyetérthetünk a projekt létrehozóival, hogy a Szeptember végén, az Apokrif, a Szondi két apródja, az Esti kérdés, a Levél a hitveshez, a Hajnali részegség, a Ki viszi át a Szerelmet, a Kocsi-út az éjszakában, A közelítő tél, A vén cigány, az Eszmélet és a Valse triste kétségtelenül a legszebb magyar lírai alkotások közé tartozik.

Az elmúlt néhány évben megrendezett konferenciák és a megjelent tanulmánykötetek módszertani újdonságokkal is szolgáltak. Nemcsak szakkutatók, irodalmárok tartottak előadást és ismertették nézeteiket, hanem középiskolai tanárok is aktív résztvevőként jelentek meg; pódiumbeszélgetéseken, vitákon osztották meg gondolataikat a versek tanításáról, illetve tankönyvi kanonizációjáról. A szervezők több alkalommal szépírót is meghívtak, és egyes rendezvényeken diákok is lehetőséget kaptak az adott költeményről alkotott véleményük elmondására. Minden egyes konferenciához több száz fős versmondás is kapcsolódott társrendezvényként Jordán Tamás színművész vezetésével – ezekről a Magyar Televízió kisfilmet készített. Különleges élmény, ahogyan az esztergomi bazilika lépcsőjén több mint ezren mondták el együtt Babits Esti kérdés című költeményét.

A konferenciákat az adott költeményhez, szerzőhöz illő helyszínen rendezték. A Szeptember végén című versről Koltón tanácskoztak, ahol a Teleki-kastélyban Petőfi Sándor és ifjú hitvese, Szendrey Júlia a mézesheteit töltötte 1847-ben, s ahol a vers született. A vén cigányról szóló tanácskozást Székesfehérváron és Vörösmarty szülőhelyén, Kápolnásnyéken rendezték. Az Eszmélet-konferenciának két Balaton-parti város, Balatonalmádi és Balatonszárszó adott otthont 2012. szeptember 28–30-a között. A konferencia szerkesztett és bővített anyaga egy évvel később tekintélyes terjedelmű, félezer oldalas kötetben látott napvilágot, a József Attila-kutatók és a József Attila-versek kedvelőinek nagy örömére.

A kötetben a szakma nagy „öregjei” mellett a fiatalabb kutatógeneráció is bemutatkozik, és egyetemi hallgatók, irodalomtanárok is megszólalnak. Képtelenség lenne valamennyi tanulmányt végigvenni e rövid ismertetésben, ezért csak azok közül emelnék ki néhányat, amelyek az Eszmélet és József Attila hatását vizsgálják, s amelyek véleményalkotásra, tovább gondolkodásra, netán vitára ösztönözhetik az olvasókat. Mint például Harkai Vass Éva Eszmélet – áthallások, szólamszerűség, intertextualitás című dolgozata, amelyben a szerző a szállóigeszerűvé vált szólamokat vizsgálva megállapítja: „Az Eszmélet mint József Attila költészetének jelentős szintézisverse, mint a késő modern magyar líra lényeges létösszegző költeménye épp az említett szállóigeszerű, szentenciaszerű szólamai által épült be a posztmodern magyar líra szövegeibe, s máig az intertextuális újraírás egyik kiinduló alapszövege, pretextusa.” (408.) Gondolhatunk például Tandori Dezső Egy talált tárgy megtisztítása című verseskötetének címére. Harkai Vass tanulmányában a palimpszesztikus újraírás olyan eseteire mutat rá, amikor egy költemény egy vagy akár több költő szólamát remixeli. Parti Nagy Lajos és Erdős Virág versei mellett Kántor Péter Ki beszél? című költeményét is idézi, amely „épp az Eszmélet című József Attila-vers 12. szakaszának/versének intonációjából kiindulva, arra ráhangolódva s az említett motívumok, toposzok között keringve idézi meg, nemcsak a József Attila-féle sorsot, hanem költészetének artisztikumát, retorikáját is.” (416.)

Végh Balázs Béla erdélyi magyar irodalomtörténész József Attila és Szilágyi Domokos eszméléseit tárja elénk, Szénási Zoltán pedig azt kutatja, hogyan jelenik meg az Eszmélet Pilinszky és Vasadi Péter életművében. Utóbbi arra is rávilágít, hogy nemcsak a szövegek vándorolnak és íródnak át, hanem a költőelőd alakja is átlényegül. Pilinszky és Vasadi verseiben József Attila „krisztusi figurává, saját tisztaságánál fogva a tisztátalanság fölött ítélkező bíróvá, prófétává és felkentté változik át.” (437.) A minden mindennel összefügg állítást bizonyítja, és a hipertextualitás világába kalauzol Varga Richárd tanulmánya, amelyből megtudjuk, hogy az informatika fogalmai bizony nemegyszer irodalmi kontextusba csúsznak, és hogy a világháló felépítése és az emberi gondolkodás nagyon is hasonlít egymásra. Az Eszmélet alkalmas lenne arra, hogy a teljes József Attila-életművet vizsgáljuk általa, hiszen az egyes versszakokban, vagy önálló versekben benne foglaltatik a költő valamennyi fontos motívuma (csillag, törvény, rend, vasút stb.) és életének meghatározó élményei (mama, Babits, Baumgarten-díj, Ferencváros – a sort persze folytathatnánk). A dolgozat konklúzióját kezdő és gyakorlott magyartanárok is megfogadhatják: „…a hipertext-szemlélet alkalmazása nagymértékben segítheti egy-egy vers vagy akár egy egész költői életmű feldolgozását és megértését. A módszer eszközigénye kimerül az internet-hozzáférésben és egy projektorban. Az óra élvezeti értékének növekedése mellett az egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb tanulás is elősegíthető a hipertextualitás figyelembevétele segítségével.” (512.)

A kötet rendkívül sokszínű, az irodalomtörténet-írás valamennyi szegmense megtalálható benne. Szerintem A tizenkét legszebb magyar vers sorozat egyik legkiemelkedőbb darabja – talán éppen azért, mert az Eszmélet a magyar irodalom legtöbbet értelmezett, elemzett költeményei közé tartozik, titokzatosságával, különleges képeivel újra és újra gondolkodásra késztet.

Gajdó Ágnes

(A tizenkét legszebb magyar vers 11. Alkotószerkesztő: Fűzfa Balázs. Savaria University Press, Szombathely, 2013. 526 oldal, 4000 Ft)