MELINDA NADJ ABONJI SZEGEDEN
Néhány hónapja jelent meg magyar nyelven Melinda Nadj Abonji Galambok röppennek föl című regénye, amelyért 2010-ben elnyerte mind a Német, mind a Svájci Könyvdíjat. Az óbecsei születésű, ám négyéves kora óta Svájcban élő írónő a Goethe Intézet szervezésében háromnapos magyarországi felolvasókörúton vett részt, amelynek utolsó állomása a szegedi Somogyi- könyvtár dugig telt olvasóterme volt.
Melinda magyarul köszöntötte a közönséget, amelynek soraiban számos vajdasági, illetve vajdasági származású olvasója ült. Ezután németül folytatta, fordítója, Blaschtik Éva tolmácsolásával, időnként ízes zentai tájszólásban is meg-megszólalva.
Mint elmondta, 2004-ben kezdte el írni a regényt, és sokat segített neki, hogy 2006-ban a Bosch Alapítvány Határjárók programjának köszönhetően 3 hónapot kutathatott a szülőföldjén. A Galambok röppennek föl ugyanis a nyugati irodalmakban egyre erőteljesebbé váló, az emigráció és az integráció témaköréből merítő kelet-problematika egyik fontos szövege, amelyről egyes kritikusai úgy vélik, többet mutat meg a bevándorlók helyzetéről, mint egy szociológiai tanulmány. Főhőse a svájci faluban boldogulni próbáló, a kisebbségi életet vendégmunkáslétre cserélő Kocsis család idősebbik lánya, az emigránsok második nemzedékéhez tartozó Ildikó. Ez adott később politikai aktualitást a kötetnek, hiszen a Svájci Néppárt szélsőjobboldali propagandája miatt veszélyeztetve volt a bevándorlók beilleszkedése, sőt az írónő egy Berner Zeitungban megjelent nyilatkozata miatt még fenyegetést is kapott. Melinda ennek ellenére azt hirdeti, nyitottságra van szükség ebben az egyre kisebbé váló világban, a politikusok ugyanis a kirekesztést támogatják, s bár fantáziadúsan kellene érvelniük, fantáziájuk az nincs. Elkelne a civil kurázsi, mivel szerinte minden politikai rendszer kudarcot vallott. Úgy véli, a hatalomgyakorlók hamis nemzeti mítoszt kreálnak, amely konstruált és manipulálható, s noha az identitás kialakításában fontos a közösséghez tartozás, az ember élete nagy részében egyedül jár az úton.
A Galambok röppennek föl jellegzetessége az egészen egyedi, német eredetijében is a magyar mondatszerkezetek sűrítettségén alapuló nyelvhasználat. Az írónő szerint minden nyelv rendelkezik saját testtel, s ha az ember az elsőként elsajátított anyanyelve helyett jó ideig kénytelen egy idegen nyelven kommunikálni, a nyelvében kialakulnak „vak” helyek, amilyenek például az ő esetében a németben nem használatos zs, ny vagy ty hangok helyét foglalták el. Melinda énekel és hegedül, emiatt a zeneiség szintén központi szerepet kap a regényben: a sok-sok vesszővel tagolt mondat egységei feleket, negyedeket és nyolcadokat tesznek ki.
A beszélgetést vezető Kovács Krisztina irodalomtörténész az est végén átadta a stafétát a közönség soraiban ülőknek, s izgalmas párbeszéd bontakozott ki a felszólalások kapcsán. Volt, aki a saját vendégmunkás-élményeire emlékezett meghatódva, mások arról beszéltek, vajdasági magyarként milyen sokat jelentett ez a regény a számukra. Az egyik kérdésre válaszolva az írónő elmondta, rengeteg ember fejében áll még a berlini fal a bevándorlók gondjainak megértése terén, s neki művészként az a feladata, hogy megpróbálja ezt lebontani. Úgy érzi, már el is indította ezt a folyamatot, a könyv megjelenése óta ugyanis egyre többen kérdezik meg tőle, hogy hol is van az a Vajdaság.
forrás: Magyar Szó
