A törökországi földrengés áldozatainak és a mentésben résztvevőknek
Egy régi mentőkutya üzenete
PETRŐCZI ÉVA
Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat
Petrőczi Éva versét – mely meghallgatható Molnár Piroska színművésznő előadásában – a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat támogatására ajánlotta. A civil szervezet részt vett a törökországi földrengés áldozatainak mentésében, melynek során szerencsére több túlélőt is sikerült kimenteniük a romok alól. A Facebook-oldalukon keresztül megismerhetjük emberfeletti munkájukat és támogathatjuk őket: facebook.com/kutatomentok
Szememből, tudatomból nem tudom kitörölni, nem, az életért küzdő sok-sok mentőkutyát. Köztük az okos tekintetű, rettenthetetlen farkaskutyákat különösen. Ez aligha csoda, hiszen 1914 augusztusában, Szabács tíz napig vergődő ostromában, az egyik ősük, a Tirolban született embermentésben akadémikusi rangú és ugyanakkor utolsó szusszanásáig hűséges barát, Muki, daliás, tüdőlövéses nagyapámat a biztos halálból fogai közt, hatalmas, testi, s lelki erejével, fáradtságot nem ismerőn hurcolta ki. Ettől kezdve nagyapa, meg az ő négylábú megmentője még tizenhat hosszú éven át, (Muki, szép ráadásként, jócskán meg is haladva fajtája Matuzsálem-korát!) úgy összetartozott, mint Szent Rókus és a kutyája, ki maga volt az állat-testbe költözött irgalom, aki az éhezőknek, a legenda szerint, (bár maga is betegségektől gyötörten) makacs jósággal kenyeret hozott. A mi Mukinknak ugyan szobra nincs, vagy ha mégis, az csak a mi szívünkben lakik, de, éppen kilencvenhárom évvel halála után, üzen a mentőkutyák mennyei kenneljéből mai társainak: „Veletek vagyok, minden napon és minden éjszakán”
