„Egy jó illusztráció nem csak felmondja a mesét”

BESZÉLGETÉS
BOGNÁR ÉVA KATINKÁVAL

Bognár Éva Katinka neve pár évvel ezelőtt többször előkerült, hiszen Hugo Bumfeldt című animációs rövidfilmje nemzetközileg is elismert, több díjat és egy Oscar-jelölést is magáénak tudhat. Most viszont nem a mozgó, hanem az állóképek miatt kerestük meg, mivel ő illusztrálta Harcos Bálint legújabb verses meséjét, A boszorkánycicát. Kérdeztük az alkotói folyamatokról, interpretációról, személyes- és házi kedvencekről…

– A MOME Animáció szakán végeztél, jelenleg tanársegédként dolgozol az egyetemen. Mindig érdekelt a gyerekkönyv illusztráció vagy tanulmányaid során kerültél közelebb ehhez a műfajhoz?

– Animációsként az ember gyakran találkozik azzal a feladattal, hogy gyerekek számára kell különféle tartalmakat létrehoznia. Mivel a látványtervezés és karakteralkotás amúgy is közel állt hozzám, és a könyveket is szeretem, nem éreztem túl nagy ugrásnak gyerekkönyv-illusztrátorként is kipróbálni magam!

– A két alkotási folyamatnak, vagyis médiumnak mik a közös pontjai és mik a lényeges különbségei?

– Egy rajzfilmfigurának sok mindent kell tudnia, amit egy könyvillusztráción szereplő karakter elbliccelhet. Viszont az az egy póz, amit az állóképen látunk egy könyvben, elég kifejező kell, legyen ahhoz, hogy belelássunk például egy egész mozdulatsort vagy jelenetet! De alapvetően mind a narratív animációs filmek, mind a könyvillusztrációk esetében vizuális eszközökkel történő történetmesélésről van szó. A könyvek esetében persze a szöveg maga jelenti a fő kötöttséget, de egyben rengeteg inspirációt is ad! A Boszorkánycicában például sok olyan apró részlet vagy utalás van a szövegben, a karakterek leírásban vagy viselkedésében, amit izgalmas és szórakoztató volt továbbgondolni a képeken és a figuratervekben! Nagyon érdekes így elmélyülni egy szövegben, megkeresni a pontokat, ahol leginkább tud kapcsolódni a a kép, vagy megkeresni a részleteket, amikből összeáll egy-egy helyszín hangulata. Ez a munka sokban hasonlít azért a filmfejlesztés egyes fázisaira, de egy animációs film gyártása ehhez képest nagyon komplex, sokszereplős folyamat is lehet, ahol a rendezőnek gyakran rengeteg mindent kell egyszerre kézben tartania.

– Ez már a harmadik könyv, amit illusztráltál a Pagonynak. Hogyan kezdődött a munkakapcsolat a kiadóval?

– Az egyik egyetemi osztálytársam (Bakos Barbara), aki addigra már komoly könyvillusztrátori karriert futott be itthon és külföldön is, kötött minket össze. Előző évben készítettem egy gyerekfilmet, amiben medvekarakter is szerepelt, és a kiadó meg pont egy mackót keresett a Petya és Tulipán egyik főszerepére!

– Hogyan dolgoztál a szöveggel, mik voltak azok a pontok, amik megragadták a fantáziád? Mennyire próbáltál plusz tartalmat adni a képeskönyvnek az illusztrációkkal?

– Tetszett az, ahogy a Boszorkánycica nagyon szórakoztatóan játszik a zsánerekkel és sztereotípiákkal! Ezt igyekeztem a rajzokkal is megjeleníteni: Masni látszólag csak nyafka és hiú, de az utolsó oldalon kiderül, hogy egész jól megy neki a varázslás is. A főszereplő, Pindur például első pillantásra egy naiv, apró, elveszett kiscica, akivel rögtön együtt érzünk, de hamar bebizonyosodik, hogy mindig kitűnik a tömegből, és végül a próbák során mindenki másnál sokkal ügyesebbnek és talpraesettebbnek bizonyul! Érdekes volt kitalálni, mivel lehet ezt a rajzokon is visszaadni?

Szerintem egy jó illusztráció nem csak felmondja a mesét képekkel, hanem hozzáad a szereplők jelleméhez, erősíti a mese humorát és az atmoszférát. Itt maga helyszín és a karakterek hoztak magukkal rengeteg hangulati elemet, amelyek megjelenítése izgalmas kihívás volt.

Hogyan is élhet egy ilyen különc banya, aki hirdetésben keres magának cicasegédet? Mit tart a konyhapolcon, lekvárt vagy gőtékkel teli akváriumot? Mivel tölti a hosszú téli estéket a rémkastélyban? Lehet, hogy titokban romantikus regényeket olvas és a habos sütemény a gyengéje? Amennyire félelmetesnek tűnik a pókhálós, kísérteties kastély az elején, ahogy belakják a cicák és mi is felfedezzük a rejtett zugokat, kiderül, hogy valójában egész otthonos. Egy boszorkánynak is szüksége lehet zoknis fiókra meg szekrényre a kalapkollekciójához!
A másik kedvenc részem, amit nagyon inspirálónak találtam, az a különféle varázslatok megjelenítése volt! És persze nagyon élveztem a cica tömegjelenetek megrajzolását is. Mindenféle macska karaktert igyekeztem kipróbálnia morcos és lusta perzsamacskától a kíváncsi házi cirmosig.

– A szerző, vagy a kiadó próbált valamilyen módon hatni a munkádra, vagy teljesen szabad kezet kaptál a vizuális világ kialakításában? Milyen technikával dolgoztál?

– Ideális esetben folyamatos az egyeztetés, miközben készülnek az illusztrációk és a tervek, mivel nem interpretálhatom a szöveget úgy, hogy az ellentétes legyen a kiadó és a szerző elképzeléseivel! Az első vázlatokat papíron szoktam felskiccelni, de ez még inkább ötletelés – a részletesebb vázlatokat és a végleges képeket már digitális rajztáblával készítettem. Igyekszem azért elég sok manuális textúrát használni, de például így sokkal könnyebb változtatni vagy átszerkeszteni a képeket.

– Gondolkoztál már azon, hogy saját szöveget illusztrálsz? Illetve kinek a szövegét illusztrálnád szívesen?

– Rajzfilmesként alapvetően érdekel a történetfejlesztés és a forgatókönyvírás! Viszont külön örültem, hogy a Boszorkánycica egy verses mese, ami számomra különlegesen kedves műfaj, és amit sajnos biztosan nem tudnék írni! Egy nap szívesen illusztrálnék verseskötet is – a klasszikusok közül Edward Lear gyerekverseinek a világa például elég közel áll hozzám.

– Min dolgozol jelenleg, és vannak-e már terveid a jövőre nézve?

– Jelenleg is több projektet fejlesztek amellett, hogy animációs filmekben dolgozom, például látványtervezőként vagy animátorként. Ezen felül pedig egyre inkább foglalkoztatnak az interaktív történetmesélés lehetőségei is.

– Ki azok az illusztrátorok, akinek munkássága példaértékű számodra?

– Számomra gyerekeknek szóló tartalmak terén meghatározó a Cartoon Saloon stúdió rajzfilmjeinek a látványvilága is. Nagyon sok francia és angolszász nyelvterületen dolgozó kortárs illusztrátor munkáit is követem, de Carson Ellis, Jon Klassen és Adrien Merigeau munkái régóta nagy kedvenceim, bár ők nem feltétlenül elsősorban gyerekkönyv-illusztrátorok, és persze ők is inspirálódtak korábbi ismert rajzolók és illusztrátorok munkáiból!

– A tumblr oldaladon említed, hogy érdekelnek a macskák. Van saját házi kedvenced?

– Igen, van egy cirmos macskám, aki szerencsére hajlandó volt modellt ülni párszor a Boszorkánycicához is!

Kelemen Réka

Bognár Éva Katinka eddigi megjelenései:

Harcos Bálint: Petya és Tulipán
Pozsonyi Pagony, 2016
128 oldal, 2990 Ft

Kertész Erzsi: Ludmilla megoldja
Pozsonyi Pagony, 2017
72 oldal, 2990 Ft

Harcos Bálint: A boszorkánycica
Pozsonyi Pagony, 2018
48 oldal, 2690 Ft