Csehy Zoltán: Újabb tekercs a Sziveri-verklibe

A játék ahogy elveszik  a szóban,

ahogy eszi magát a szótlan szótan,

és tandemre ülve elkerekez a vész-

féktelenre szerkesztett kacér jelentés.

Na, ilyen mondattani bicikli kéne,

és a végtelen jele a kerekébe,

s ahogy köröz a köldökök körül,

sír, aki sír, és örül, aki örül.

A triviális rím, ahogy áthajt a piroson,

veszélyesebb, mint ha pirosból a pír oson,

és kontrollálatlan, mint a szótagok száma

egy laptalan könyv börtönébe zárva.

Na és a jambus, ahogy a vers zsírjában serceg,

és megpörkölődik kicsit, egy szodomita herceg

sem égett jobban a középkorban,

mint az eljövendő fog a tenyésző mostban.

Hát, kezdjük csak hátulról, ha már így áll egybe,

dugjad csak vissza a metaforád a seggbe,

a verses gyönyörnek nincs retorika-ácsa,

lesújt a dicsőség sarlója, kalapácsa.