Báger Gusztáv versei

TD 75

Mit akarhat megtudni

egy verébtől az ember?

Mit üzen egy veréb

annak, aki nézi?

A válasz kézenfekvő.

Beteg madárka piheg

tenyered fészekmelegében.

*

Egy hídon közlekedünk, a Láncon.

Jár, kel az idő, cammog, bandukol.

Fénnyel tölti a nyelv.

Nyugodt nemzedék vagyunk,

harmincnyolcasok.

Üres papír az asztalon:

kifutópálya

teherszállító szavaknak.

Négy fekete

a puszta közepén áll

a lefüggönyözött vagon

egy reggeliző hely előtt

kis épület fából muskátlikkal

virsli és mustár illata száll

bekukkantok az egyik ablakon

fülkében ízeltlábú lények alszanak

Esti Hírlapot fúj lábam elé a szél

melyik időből jöttem át ide?

ki vagyok én hogy ezt látom?

kilép a vonatból és Dezső int nekem

tartsak vele egy kávéra

ekkor értem meg

mit akar ez a látomás

erre a hajnalra emlékezni kell

a kávé mennyei

Umberto főzte (naná!)

muskátli levéllel zakója gomblyukában

Ernest hozzánk csapódik

harangzúgásra ébredek

Megjelent a Tiszatáj 2014/3. számában