Az irodalmi Nobel-díjat Jon Fosse norvég író kapta

Jon Fosse 1959-ben született Haugesundban, Norvégia nyugati partvidékén. Norvég nynorsk nyelven írott, műfajok sokaságát felölelő hatalmas életműve színdarabok, regények, verseskötetek, esszék, gyermekkönyvek és fordítások sokaságából áll. Miközben ma a világ egyik legtöbbet játszott drámaírója, prózai művei is egyre elismertebbek. Debütáló regénye az 1983-as Raudt, svart (~ Vörös, fekete) című, amely éppoly lázadó, mint amilyen nyers érzelmileg. Többek közt az öngyilkosság témáját járta körül, és sok tekintetben meghatározta későbbi munkásságának alaphangját.

Fosse európai áttörését drámaíróként Claude Régy 1999-es párizsi rendezése hozta meg, a Nokon kjem til å komme (1996; magyarul Valaki jön majd, 2012, ford. Domsa Zsófia). Fosse egyedisége már ebben a korai darabban, a félelmetes várakozás és a bénító féltékenység témáival is teljesen nyilvánvaló. A nyelv és a drámai cselekmény radikális redukciójával a legerősebb emberi érzelmeket, a szorongást és a tehetetlenséget a legegyszerűbb hétköznapi kifejezésekkel fejezi ki. Azáltal, hogy képes felidézni az ember tájékozódási képességének elvesztését, és azt, hogy ez paradox módon hogyan biztosíthat hozzáférést egy mélyebb, az istenihez közeli élménynek. Ezért a kortárs színház egyik legnagyobb újítójának tekintik.

A norvég nynorsk irodalom nagy elődjéhez, Tarjei Vesaashoz hasonlóan Fosse erős nyelvi és földrajzi helyi kötődéseket ötvöz a modernista művészi technikákkal. Wahlverwandschaften című művében olyan nevek szerepelnek, mint Samuel Beckett, Thomas Bernhard és Georg Trakl. Bár Fosse osztozik elődeinek negatív szemléletében, sajátos gnosztikus látásmódja nem eredményezheti a világ nihilista megvetését. Valójában nagy melegség és humor van munkáiban, az emberi tapasztalatokról alkotott rideg képeiben naiv sebezhetőség rejlik.

Második regényében, a Stengd gitar-ban (~ Zárt gitár) (1985) Fosse egyik fő témájának, a meg nem oldódás kritikus pillanatának megrázó változatát mutatja be. Egy fiatal anya elhagyja a lakását, hogy szemetet dobjon le az aknába, de kizárja magát, miközben gyermeke még mindig bent van. Segítséget kellene kérnie, de nem tudja megtenni, mivel nem hagyhatja magára gyermekét. Bár a nő kafkai kifejezéssel élve “a törvény előtt” találja magát, a különbség világos: Fosse olyan hétköznapi helyzeteket mutat be, amelyek azonnal felismerhetők a saját életünkből. Első könyvéhez hasonlóan a regény is erősen leegyszerűsített, olyan stílusban íródott, amelyet “Fosse-minimalizmus” néven ismerünk.

A Sterk vind-ben (~ Erős szél) (2021), amelyet “drámai költeményként” emlegetnek, nyilvánvalóvá válik, hogy Fosse egyre több képet és szimbolizmust használ darabjaiban. Már 1986-ban megjelent első verseskötetének, az Engel med vatn i augene-nek (~ Angyal vízzel a szemében) megjelenésétől kezdve a lírai nyelv mindig is nagyon markánsan jelen volt írásaiban. Összegyűjtött verseinek legutóbbi kiadása, a Dikt i samling (~ Összegyűjtött versek) (2021) arról tanúskodik, hogy a költészet az évek során milyen fontos szerepet játszott számára abban, hogy megalapozza elemi stílusát és a nyelv határainak érzékelését. – írta laudációjában Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke.