NEMES NAGY ÁGNES SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA Angyalok ülnek a plafonon, ott melegszenek, mind az enyémek; csellengenek néha szinte százan, szárnyukat kerregtetik, így zizegnek az agyamban éjféltájban. Patás hajnalokon istállószagú az ég. A Hold fényénél még látni lehet párás leheletüket. Csak állnak és nincs semmi más. Csak szárny. Csak láb. Csak láb, csak szárny. Csak reggeli hóesés. Csak fagy. Csak kés. Áriel, Ráfáel, Gábor és Mihály. Arcuk gyermekláncfű, látom, amint átölelnek egy szódás paripát. Nyakszirtjük íve megannyi kérdőjel: ugye, ők nem hagynak, nem hagynak el?
