tiszatáj | 2017. március 9.

Apokalipszis holnap?

VÉKONY KRISZTIÁN: SORS-ALGORITMUS
Engedtessék meg, hogy ezúttal személyesre hangoljam a felütést, ugyanis ünnepi alkalmakkor így illik. Vékony Krisztián Sors-algoritmus című bemutatkozó regényéről már hónapok óta akartam írni, rögtön azután, hogy a fénysebességhez közelítő gyorsasággal végigolvastam a könyvet. Végül úgy döntöttem, félreteszem a kötetet néhány hónapig, aztán újra előveszem, hogy megbizonyodjak afelől, objektív értékítéletemet nem homályosította-e el a lelkesedés. Az újraolvasás tanulsága az, hogy nem homályosította el… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

VÉKONY KRISZTIÁN: SORS-ALGORITMUS

Engedtessék meg, hogy ezúttal személyesre hangoljam a felütést, ugyanis ünnepi alkalmakkor így illik. Vékony Krisztián Sors-algoritmus című bemutatkozó regényéről már hónapok óta akartam írni, rögtön azután, hogy a fénysebességhez közelítő gyorsasággal végigolvastam a könyvet. Végül úgy döntöttem, félreteszem a kötetet néhány hónapig, aztán újra előveszem, hogy megbizonyodjak afelől, objektív értékítéletemet nem homályosította-e el a lelkesedés. Az újraolvasás tanulsága az, hogy nem homályosította el: Vékony debütáló műve valóban olyan nagyon kortárs, nagyon közép-európai és nagyon magyar sci-fi, amelyet nem szentségtörés a tudományos-fantasztikus irodalom legjobbjainak fenntartott könyvespolcunkon Asimov és David Brin munkái mellé tenni.

De lássuk, mitől lesz nagyon kortárssá és nagyon magyarrá a huszonéves szerző bemutatkozó munkája. Az író a nem túl távoli jövőbe helyezi a történetet – a regényidő nincs pontosan behatárolva, de egynémely utalásból úgy tűnhet ki, a történet játszódhat akár századunk derekán is –, ám a fiktív évszámoknál sokkalta fontosabb, hogy Vékony olyan elegáns magabiztossággal játszik el a kortárs technológia legújabb vívmányai nyújtotta lehetőségekkel, hogy amennyiben nálam jelentkezne fejlesztői programmenedzseri pozícióra, pusztán a kötet alapján rögvest felvenném. Vékony Krisztián regényének alapötletét ugyanis az informatika felhasználási módjait éppen a napjainkban forradalmasító kognitív számítástechnika ihlette. Az, hogy a számítógépek gyorsasága és kapacitása a taníthatósággal, valamint a strukturálatlan adathalmazok feldolgozhatóságával, illetve a digitális eszközök által létrehozott adattömeg exponenciális növekedésével ötvözve lehetővé teszi, hogy akkora információhalmazt dolgozhassunk fel szándékainknak megfelelően, amekkorát az emberi elme képtelen volna befogadni és értelmezni. Vékony ötlete ezt a már ma is létező technológiát ötvözi a káoszelmélettel, és abból a gondolatból indul ki, hogy ha egyszerre minden létező test aktuális helyzetét, valamint mozgásának irányát és sebességét ismerjük, akkor elméletileg jövőbeni mozgásukat is teljes pontossággal megjósolhatjuk. A szerző végül a magyar és közép-európai sci-fi legjobb hagyományainak nyomdokán áthelyezi ezt a gondolatot a társadalom síkjára, és íme, máris készen van az egyik legizgalmasabb ötlet, amelyet kortárs tudományos-fantasztikus szerzőtől hosszú ideje olvastam.

Eszerint egy Bojik Brozkov nevű cseh tudós kidolgozza azt az algoritmust, amelynek alapján az emberiség jövője megjósolhatóvá válik. A képlet azonban nem sok jóval kecsegtet civilizációnk jövőjét illetően, minek következtében a titok ismerői létrehozzák a JövőVédelem nevű földalatti szervezetet, amelynek egyetlen célja van: megelőzni a jövőt. Vékony életszerű részletekkel, aprólékosan és fokozatosan ismerteti meg az olvasót a szervezet felépítésével, alkalmazottainak tevékenységi körével és munkamódszereivel, például azzal, hogyan használják a megfigyeltek mobiltelefonjai által rögzített és továbbított szívhang-változásokat annak dekódolására, mivel foglalatoskodik és milyen lelkiállapotban leledzik vizsgálódásuk alanya éppen. A szerző ezzel és számtalan más technikai megoldás elegánsan egyszerű leírásával – például a FuckGravity nevű szórakozóhely súlytalanságot biztosító táncterének, valamint a védett személyek észrevétlen megfigyelésére hivatott ügynökök láthatatlanságát biztosító lepel működési elvének bemutatásával – bőségesen szállít ötleteket arra, hogyan lehetne felhasználni a már most is hozzáférhető, vagy vélhetően néhány éven belül kifejleszthető technológiát.

Ettől lesz Vékony Krisztián regénye nagyon kortárssá. Nagyon magyarrá, azon belül is nagyon budapestivé pedig attól válik, ahogyan a szerző teljes természetességgel mozgatja szereplőit egy olyan környezetben, amelyhez jelenkori fővárosunk egyik jövőbeni, de a maihoz nagyon is hasonlatos változata, valamint az ismerős felszín alá álmodott titkos világ biztosít helyszínt. A közeljövő Budapestjének bemutatásából kiderül például, miért lépték túl a négyes metró tényleges költségei oly szégyentelen mértékben az eredetileg tervezett büdzsét – naná, hogy szupertitkos földalatti komplexumot hoztak létre az alagút mellékjárataiban –, a hidegháború meteorológiai fegyverének fejlesztésére létrehozott labor pedig hol másutt rejtőzhetne, mint a Csepel Művek elhagyatott üzemépületei alatt.

Azonban a couleur locale jövőbe transzponálása eme játékos példáknál jóval fajsúlyosabban is megjelenik a regényben. A jövőbeni Magyarország és Európa ugyanis, amely Vékony látomásából kirajzolódik, a legkevésbé sem szívderítő hely, és nagyon is lehetséges jövőváltozatnak tűnik a jelen valósága alapján. A Sors-algoritmus korában Budapest végképp kettészakadt, a Nagykörúton belül prosperáló Belső Körre, valamint a külső területekre, ahol éhező menekült gyerekek próbálják ételszállító drónokra íjjal és nyíllal vadászva megszerezni a napi betevőt, s ahol a nyomor és az erőszak az úr. Európa hasonlóképpen kettévált: Vékony regényének világában már nem az Iszlám állam jelenti a legnagyobb fenyegetést, hanem a lenézett és nyomorban tartott Balkán, amelynek frusztrációjából felemelkedik egy militáns birodalom, mely terrorral, puccsokkal és háborúval óhajt elégtételt venni az önző és önelégült Nyugaton, ahová végül Magyarország is besorolt. Vékony víziója teljesen hiteles és érzékletes képet nyújt e jövőbeli világrend olyan részleteiről is, mint hogy például miként oszlanak meg majd az Európai Unió védelmi feladatai a tagállamok haderői között.

És még nem is szóltunk arról, hogy a regény közel félezer oldalán eleven és egyéni, fejlődőképes és meglepetéseket is tartogató személyiségű szereplők próbálják elejét venni a maholnap küszöbön álló apokalipszisnak, egy sodró lendületű, váratlan fordulatokkal megspékelt thrillerben, amelybe a szerelmi szál is teljes természetességgel szövődik bele. Szükségszerűen, hiszen a Sors-algoritmus nem csupán tudományos-fantasztikus thriller, hanem egyúttal young adult regény is, amelynek hősei szinte kivétel nélkül egyetemista korúak, és a korosztályhoz illő nyelven szólalnak meg, valamint annak megfelelő tevékenységekkel múlatják idejüket, amikor éppen nem a küszöbön álló világvége megakadályozásán fáradoznak. A regény végkifejlete pedig úgy varrja el a cselekmény különböző szálait, hogy egyúttal újabb, tágabb horizontot is nyit a történetnek, azzal kecsegtetve az olvasót, hogy előbb-utóbb a regény folytatása is napvilágot lát majd. Kár volna, ha ez elmaradna. Ugyanis azzal, hogy huszonöt évesen megírta a világszínvonalú, és mégis minden ízében magyar kortárs sci-fi regényt, Vékony Krisztián egyúttal nagy felelősséget is vett a vállára. Az olvasó ugyanis hajlamos hozzászokni a jóhoz, és rendszeresen megköveteli belőle az újabb adagot.

Haklik Norbert

Sors-algoritmus_B1-625x1024Vékony Krisztián: Sors-algoritmus

Metropolis Media Group Kft.

Budapest, 2016

451 oldal, 3790 Ft