A történelem dramaturgiája

Demokrácia vagy diktatúra?
A kérdés örök. Egyik se jó.
A fennálló rend csak a kórust lakatja jól.
Az ellenállók nem szökhetnek meg a Holdra.
S a permanens lehangolás Lucifer dolga.
Mielőtt a mibenlét dilemmája kerülne sorra.
S mire felfogja az én, egérfogóba lépett.
Hogy a nyelv és az idő mi végett?
Gyönyörködnie kizárólag másban szabad.
Saját magára nem jut reflektorfény.
A dicsőség Istené. A bűnnélküliség
Elsöprő fölénnyel veri meg a törvényt.
A legelképesztőbb gonoszság még leplezett,
Amikor a nagy mű született.
Mégis jelzi egy mellékszál,
Hogy a vég-trauma besétál.
Szinte mindent képes tönkretenni
A háború meg a semmi.
A káosz és a hibbant dőreség,
S nincs fáraó, se cár, aki azt hirdetné,
Elég! Legyen hát boldog a nép!
Tűnjön a smink. Az eső által lemosott festék.
A képmutató esték. A buli-gömb, a kelepce-estély.
Mindenkit elnyelt valamiféle csábítás, függés.
Drog, siker, szex és pénz, no meg a folyóiratközlés.
Miltiadész, Kepler, Danton. 
Sok sorozatgyártott hús-vér patron.
Egy szoftver jobb algoritmust csinál ma?
De a halált kiütni itt a kereszt királya.