A rágógumi illata

Sovánkovics Rezső, Négyszeglethy Lajos és Piczike Árpád minden szombaton találkozik a városszélén lévő tónál, hogy újra és újra megpróbáljanak horgászni, bár a tó algás, kicsi és valószínűleg halak sincsenek benne. Ezt alátámasztani látszik az, hogy eddig egyet sem sikerült kifogniuk. Viszont mikor megzavarja őket Janka, a parton játszó kislány, kiderül, hogy a tó korántsem lakatlan. Wanília, Vilmos és Valter, a három, több százéves hal jó barátai a lánynak, és nem egyszer feljöttek már a felszínre, hogy friss levegőt szívjanak. Odalent ugyanis már csak ők élnek, most pedig úgy gondolták, itt az ideje, hogy megismerkedjenek a rájuk váró emberekkel. Kijönnek hát a szárazföldre, természetesen tornacipőben, hogy életükről, múltjukról és a tó fénykoráról meséljenek.

Nemcsak a beszélő halak vagy a parton megbújó vízimanó teszik különlegessé a könyv világát, az emberek is furcsábbnál furcsább helyeken dolgoznak: Sovánkovics az Egyesített Tabletta-, Kence- és Gyógyírgyárnál dolgozik mint fantázianév kitaláló, de a jó ötleteit sose valósítják meg. Imádja a pingvineket, csodálja őket amiért el tudják kapni a halakat, s gyűjti is a pingvines tárgyakat. A belső borítón látható pingvinrajzok is szenvedélyére utalnak, munkahelyén is előszeretettel rajzolja őket. Piczike a Küllemhibás Vegyesdesszert Gyárban dolgozik formaellenőrként, de unatkozik, Négyszeglethynek az Országos Kapcsológomb Műveknél van munkája, ő a kikapcsológombtervező osztály főmérnöke, de világéletében bekapcsológombokat szeretett volna tervezni. Megunt életek és beteljesületlen álmok tárulnak a szemünk elé, ahogy egyre jobban megismerjük a sorsokat. A folyamatosan felmerülő kérdés, hogy a három hal vajon igazi-e, végeredményében nem számít. Katalizátorként hatnak, egyrészt, hogy a három horgász megfogalmazza a vágyait, másrészt, hogy jobban megismerjék egymást: „Erről még sosem meséltél! – csodálkozott Piczike Árpád.” 

Ezt a katalizálást pedig a három hal nem tudta volna véghez vinni Janka nélkül, aki összekötőkapocsként működik. Először csak tolmácsolja a halak szavait, majd mint a két világ (a halak és az emberek) ismerője, hidat képez köztük. Energikusságával pedig a körülötte lévőknek is átszínezi a napját. 

A valóság-fantázia kérdés nemcsak a három horgászban, az olvasóban is felmerül(het), de a felnőtt nézőpontkarakter mégis az előbbi feltételezését követeli. Janka egyszerűen csak nyitottá tette őket erre a másik, vízalatti világ befogadására. Persze elemzés tárgyát képezheti a mű képzeltként való értelmezése is, hisz nem lenne meglepő, ha a frissen érkezett kistestvér elől menekülő Janka fantáziája más világok után kutatna. 

Dániel András, amellett, hogy abszurd humorral itatja át a könyvet, magával ragadó képekkel dolgozik. Többször is felsorolásokkal operál, Sovánkovics Rezső szemén keresztül látjuk a világot, az általa észrevett tárgyak, s az ebből fakadó asszociációs láncai azok, amik bemutatják sajátos látásmódját és megteremtik a világ atmoszféráját. „A lakópark fehérre, drappra és fakósárgára festett házai egymás mellé dobált építőkockáknak látszottak a távolban. Magasan felettük a komor felhősereg idegesítő lassúsággal vonult a város felé. Nyomukban szürkén felderengett az ég: egy félfamentes rajzlap.”

Ez az atmoszféra pedig nyomasztó, és ebben a nyomasztóságában mégis barátságos – egyszóval a nosztalgia érzése hatja át. Rezsőt a rágógumi illata kísérti egész délelőtt, hogy aztán emlékeiben elmerülve megtudjuk, hogy a rágó apjához és gyerekkorához kapcsolódik, vele együtt rájöjjünk miért is vonzódik a horgászathoz. Az elmesélt délelőtt folyamán a viharfelhők jönnek-mennek, a Nap nem süt ki, és a közelgő eső elkerülhetetlen. A tó partján szemétkupacok, túloldalán egy befejezetlen építkezés nyomai: egy ott felejtett daru árulkodik a több, be nem teljesült épülettervről. A halaktól megtudjuk, hogy a tó egykor nagyobb volt s élettel teli, a víz alatt folyton zajlottak a programok, de a barátok az idő múlásával eltűntek, elköltöztek. Úgy, ahogy a Rezső által gyerekkorában fogyasztott Donald rágó-gyár is leégett. Visszahozhatatlan, felidézhetetlen. A rágó csomagolásában található képregények története is a feledésbe merült. 

A könyv végén beköszönt a dél, mindenkinek haza kell érnie ebédelni, így a búcsú is elkerülhetetlen. S bár eddig minden szombatot együttöltöttek, most mégis, a viszontlátásban nem biztos emberek búcsúját olvashatjuk, akik a délelőtt folyamán rájöttek, hogy minden változik, gyorsabban, mint az követhető. 

Kaiser Zsanett

Pagony Kiadó

Budapest, 2022

157 oldal, 3990 Ft