A nő: Isten ajándéka

 
ABIGÉL, REBEKA. ESZTER

Egy vízesés alakú orchidea. 
Liget-formájú rózsa.
Szeretés-illatú mimóza.
Jácint zamatú óda.
Frigyládaként áll itt a himnusz.
Övéké az esztétikum s a nimbusz.
A lányoké, az anyáké, a néniké.
Mind Mária és Euridiké. 
Mert bennük van a lelkesedés
És az ég, a magasság, a mélység.
A párában megmosott kékség.
Az örök költészet,
A megbecsült, a forró, a féltett.
Az ezüst, topánkák, az emelkedett léptek.
A jáspis, a topáz, mint csilingelő ének.
A magasztos élet, az elegancia, a rétek.
A boldogság, a szépség és az erő.
A segítség, a lágyság, a siker, ami nem szűnő.
Ők a vágy, a szomjúság és az idő.
Ők a hűség, a tűz, ami a szövetségbe nő.
Ők a tehetség, a tisztesség, a remény.
A tenger, a retorika, a fény.
Ők a metafora és az erény.
A kardamom, a fűszerek, az ízek közötti gén.
Ők a hit, a kegyelem, az áldás.
Övék a szubsztancia, a bátor kiállás.