Visegrádi hármak

Közülük van olyan, amely csupán utalásszerűen tartalmaz elemeket a kortárs közéletből (az X… éppen az English által feldolgozott történet bizonyos törmelékeit), van egész eseménysort feldolgozó darab (Elkxrtuk), és előfordul, hogy több meghatározott eseményt lehet bennük azonosítani, mint Čengel Solčanská két filmje esetében – egyebek között Ján Kuciak újságíró meggyilkolásának esetéről van szó. A Hatalom talán egy további típust képvisel, hiszen ugyan felsejlenek mögötte valahai újságcikkekben feltárt történések, de ezek közvetlenül nem szolgáltak alapul a film cselekményének. Ha mégis előképeket keresünk, akkor vannak motivikus párhuzamok Ivan Gašparovič köztársasági elnök vadászbalesetével. 

A lényeg egyébként nem a közvetlen kapcsolatokban rejlik az úgynevezett valóság és az egyébként fikciós filmek cselekménye között, hiszen amint belépünk a játékfilmes keretek közé, számolnunk kell azzal a jelenséggel, amit epikus hitelnek neveznek az elemzések. Az epikus hitel ebben az összefüggésben a cselekmény belső logikájának következetességét, a kitalált szereplők cselekedeteinek igazolását és hihetővé tételét érinti, és mindezzel kapcsolatban számolnunk kell a filmi cselekmény sűrítési eljárásaival, a dramaturgia törvényszerűségeivel. Igazság szerint a Hatalom gépezete sok helyen akadozik, ami azért állhatott elő, mert a film nagyon nagy terheket ró saját magára. A politikai kriminek, és a kriminek általában megvannak a maga törvényszerűségei, amelyeket a Hatalom alkotói összepárosítottak a művészfilmes elbeszélésmód kihagyásos szerkezetével, a művészfilmekben megszokott elhallgatások rendjével. Az egyébként munkájában sokak által akadályozott újságírónő (Lucia Kašová) vajon honnan tudja, amit a jelek szerint az egész falu nem, hogy a rendőrök nem a valódi gyilkost tartóztatták le?; Steiner ügynök (Hajdu Szabolcs) miért nincs tisztában a vadászaton használt fegyverekkel kapcsolatos vizsgálat eredményeivel, miközben ő az egész történet legfőbb mindentudója? Lehetne még feltenni hasonló kérdéseket, amelyeket azonban itt azért nem indokolt szaporítani, mert a krimi lényege pontosan az információk adagolása, azaz a szereplők egymás közötti és a szereplők-nézők közötti titkok és rejtély-leleplezések sorozata. A titkokat a film néha nem köti a nézők orrára, az áldozatnak kiszemelt Ondriš (Kormos Mihály) például gyanúsan hamar rááll arra, hogy magára vállaljon egy gyilkosságot, a leleplezések pedig ugyancsak erőtlenek – a vadászbaleset áldozatának lánytestvére például semmi újat nem mond az ügynöknek nagy körítéssel megszervezett találkozójuk során. 

A Hatalomra rakott terhek további forrása az a kettősség, hogy a film egyszerre tartalmaz a kelet-európai létre és közéletre jellemző hétköznapi megfigyeléseket, és egyszerre próbál modellt alkotni, azaz a maga eszközeivel a hatalmi működés általános mozgatórugóit vizsgálni. Az előbbi vonulatra példaként Berger miniszter (Jan Kačer) politikai szerepvállalását érdemes hozni: Berger az Európai Unió egyik tisztségére pályázik, valamiféle vízügyi megbízott akar lenni a szlovák miniszterelnök támogatásával. Mindezt a film olyan kusza módon adja elő, hogy a dolog elveszti a komolyságát – a vízkészlet privatizációjáról beszélnek például komoly filmbeli szakértők, hát nehéz ezt követni. Az akár a magyar filmtörténetből jól ismert modellalkotásra épül tulajdonképpen a film egésze, hiszen a tantörténet szerint a miniszter vadászbalesetet okoz, a hatalmi gépezet pedig eltussolja az esetet, és a gyilkosságot egy helybeli szerencsétlenre keni. Maga a baleset azonban rendkívül sután jelenik meg a filmben, az áldozat megtalálása pedig túlságosan simának tűnik. Politikai kriminek tehát túlságosan általános síkon mozog a Hatalom, a benne megjelenő erőszakos rendszer pedig nagyonis ismerős és átlátható, nem hoz szellemi izgalmakat. 

Pedig a színészeken semmi nem múlott: Hajdu Szabolcs kiváló különleges ügynök, Jan Kačer, a csehszlovák és a cseh film nagy öregje igazán nagyszerű. Rosszabbul járt viszont a Prikler Mátyás előző filmjében (Köszönöm, jól, 2013) nagyot alakító Mokos Attila, aki nem kapott jól megírt szerepet és szövegeket. A fentiekből jól látszik, hogy tulajdonképpen háromnyelvű filmről van szó, amelynek közegét erősen meghatározza a szlovák-magyar együttélés, amelyet folyamatosan átszínez a cseh nyelv jelenléte (az egyik jelenetben például a szlovák miniszterelnök asszonyhoz csehül beszél az emberei közül valaki, ennek indokát nem sikerült megfejtenem). Mindebből háromnegyednyi Visegrádi Négyek rajzolódik ki – a film alkotói sokat elleshettek volna az innen hiányzó lengyelektől, akik nagyon sok, elképesztően színvonalas politikai krimit alkottak az elmúlt harminc évben. 

A film végén a meggyilkolt fiú testvére hosszadalmasan és vádlón néz bele a kamerába a maga tiszta lányszemeivel, mintha azt mondaná, hogy ti valamennyien gondolkozzatok el a testvérem sorsáról – ez rendben van, természetesen mindannyiunknak fel kell dolgoznunk egy fiatal ember halálát. De a bűnösök és a bűnök eltussolói nem mi vagyunk, ezt jó lenne azért hangsúlyozni – van a hatalom, és vannak, akik ebben a gépezetben nem vesznek részt.   

Szíjártó Imre

Hatalom. Szlovák-magyar film, 2023.

Szereplők: Hajdu Szabolcs (Steiner ügynök), Jan Kačer (Berger miniszter), Kormos Mihály (Ondriš), Mokos Attila (apa), Bandor Éva (anya), Lucia Kašová (újságíró), Ingrid Timková (miniszterelnök), Miroslav Krobot (Moravek)

Forgatókönyv: Prikler Mátyás, Marek Leščak. Operatőr: Pálos Gergely. Vágó: Matej Beneš. Zene: Tallér Zsófia  

Rendezte: Prikler Mátyás