Veszélyzóna

Ha pár év múlva, vagy mondjuk akár holnapután, még bárki emlékezni fog a Veszélyzónára, az csak azon sajnálatos tény miatt lesz, mert ez az autóbalesetben elhunyt Paul Walker utolsó befejezett filmje. A Veszélyzóna problémái nem ott kezdődnek, hogy minden momentuma arcpirítóan amatőr és érdektelen, hanem ott, hogy már az az alapanyag is rossz, amiből dolgozott.

Pierre Morrel, az Elrabolva rendezőjének első, 2004-es francia akciómozija, a Luc Besson produceri és írói felügyelete alatt készült B13 – A bűnös negyed csak egy esetlen ürügy volt arra, hogy a 2001-es Yamakasi sikere után egy újabb parkour-filmet nyomjanak le a közönség torkán. Még arra sem vették a fáradságot, hogy az ugrálós-rohangálós mutatványokhoz egy hellyel-közzel eredeti, vagy mondjuk inkább úgy, saját történetet kreáljanak: a B13 egyértelműen a Menekülés New Yorkból lenyúlása volt.

Egy zsarunak egy elítélt bűnöző segítségével be kell hatolnia a város (az eredetiben Párizs, a remake-ben Detroit) egy körülzárt területére, amit a rendfenntartó erők a kontrollálhatatlan állapotok miatt pár éve végleg átengedtek az alvilágnak. Ugyanis van odabent egy bomba, ami az egész negyedet törmelékké robbantja, hacsak nem hatástalanítják a rendelkezésre álló szűkös időben.

Az amerikai remake az első egy óráját tekintve ugyanolyan, mint az eredeti, olyannyira, hogy konkrét beállítások és snittek köszönnek vissza belőle, sőt, még egyik főszereplőjét (David Belle) is átvették, hogy újra eljátssza ugyanazt a karaktert angol nyelven is. A vége felé aztán már kicsit máshogy fonják a szálakat, mert a francia verzió főgonoszát itt RZA játssza, akinek gondolom, muszáj volt vagányabb és nagyobb szerepet írni.

Ez odáig fajul, hogy lelkiismeretlen, aljas, mocskos és gyilkos karakteréből a végére csak úgy, hipp-hopp jófiú lesz (pedig öt perccel korábban még kilőtt volna egy tömegpusztító fegyvert a városra), és esküszöm, hogy ha felbukkanna egy éneklő cserkészcsapat, akkor eltáncolna velük a naplementébe, hogy a világbéke megvalósításán dolgozzon.

Nem mintha mindez annyira számítana, mert addigra már egyébként is megszámlálhatatlanná válik a film által elkövetett atrocitások száma. Nehéz elhinni, de Bessonnak sikerült úgy átírnia saját, 2004-es forgatókönyvét, hogy még ostobább legyen. A B13 legalább nem húzta az időt feleslegesen, pörgette előre vékonyka sztoriját, gyorsan túlestünk rajta. A Veszélyzónába ellenben bekerült egy-két plusz karakter és szál, amiknek semmi értelmük: pl. a gonosz politikusok gonosz tanácskozásjelenetei, amik ugyanazt az információt dörgölik az orrunk alá újra és újra.

A legrosszabb mégis az elsőfilmes Camille Delamarre rendezése: semmi stílus, semmi elegancia, semmi visszafogottság vagy kifinomultság, semmi ötlet, csak hektikus vágások, unalmas beállítások, folyton megtörő tempó. A film tele van üldözésekkel és bunyókkal, de mintha senki nem izgatta volna magát azért, hogy ezek ki is nézzenek valahogy. A remake-ek általában mind szenvedély nélküli rutinmunkák, de ez ritkán annyira egyértelmű, mint a Veszélyzóna esetében. Minden pillanatáról üvölt a totális érdektelenség. Mintha maguk az alkotók sem tudták volna, hogy miért csinálták meg ezt a filmet egyáltalán.

Rusznyák Csaba

Amerikai akció, bűnügyi film

Rendező: Camille Delamarre

Szereplők: Paul Walker, Robert Maillet, RZA, Carlo Rota, David Belle, Bruce Ramsay

Forgatókönyv: Luc Besson, Bibi Naceri