Verziók az emberiségért

A megértés fogalmának és aktusának évenkénti körüljárását lehetővé tévő Verzió elmés gyakorlatain, legfőképp ennek a globális találkozásnak a felfedezése számít. Ennek a virtuális XXI. századi szellemi kalandtúrának a résztvevői pedig hálásak lehetnek a filmkülönlegességeket megalkotó kutatóknak, akik között megtalálhatóak szociográfiát készítők, dokumentumfilmesek, tényfeltáró videó újságírók, a tűzvonalban életüket kockáztató vagy migránsokkal vonuló háborúellenes tudósítók, független alkotók, múltfeltáró archivátorok, elhivatott természetvédő filmesek, tabutémák bátor – jó példára nevelő! – televíziós hírvivői, politikai és pedagógiai aktivisták, korunk betegségeit gyógyító terapeuták vagy friss élességgel lelkesedő elsőfilmes rendezők egyaránt. Az elhivatott fényírók pedig egy olyan kijózanodott és kijózanító szeletét képezik a filmes társadalomnak, mely talán az egyik leginnovatívabb és legkreatívabb leágazása napjaink filmművészetének. Nem a gyanúsan nagy költségvetésű, minden hangzatos eszközzel népszerűsített dokumentumfilmekről van itt szó. Vagy a pattogatott kukorica illatú nézők kólagőzös figyelmének kiszolgálásáról. Sem az elképesztő látványokat és történeteket görcsösen kifejezni vágyó, úgynevezett, nagyon divatos „főhős vezérelt, kreatív dokumentumfilmek” félreérthető, elnagyolt vagy egyenesen láthatatlan értékorientációjáról, hanem éppen ellenkezőleg. A professzionális filmgyártásból fakadó szuggesztív szempontokat, a kifejezni vágyott égető témák és emberi értékek mögé utasító, nem ritkán pénz nélkül, „gerilla módszerekkel” forgatott független, szókimondó filmek látleletéről.

A Verzió országszerte jelen van. A budapesti art-mozikban tartott rendezvényein, a Toldi, a Művész és a Kino Café mozikban, 2022. november 08–20. között, a meghívott filmalkotók és velük egyetemben a vetítéseken és a keretprogramokon résztvevő fesztivállátogatók, olyan korrekt szemléletet képviselnek, amiről ma bátran kijelenthető: ez a felelősségvállaló és nyitott hozzáállás a legtudatosabb pozitivista tettek egyike, a legkifejezőbb médium használatával, az emberiség érdekében. Itt ugyanis múlt, jelen és jövő perspektívái újrafogalmazódhatnak. Az ízléses humor vagy a felhőtlen, konfliktuskerülő jóérzés és szépérzék elsődlegessége helyett, itt az önfeláldozást sem teherként megélő kreatív, altruista magatartás fontosabb. Az ember maga felé tartott tükre, mondhatni itt jellemzően humortalan, de feltétlenül békés és megértésre törekvő. Írom ezt annak tudatában, hogy az emberi civilizáció története során, a megértés erejéről beszélni mindig kockázatos, hiszen talán ma is ez az a kifejezés, ami a legkudarcosabb szinteket megjárva, a legkevésbé tűnik fejlődőképesnek és szinte folyamatos krízisben van – a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál mégis ennek a kulcsfogalomnak az indirekt népszerűsítésére vállalkozik.

Itt nagyon fontos, hogy a megfelelő pedagógiai rátermettséggel és józan szelídséggel, ne a szenzációéhség leegyszerűsítő fogalomkulcsaival akarjunk párbeszédet folytatni a közönséggel és ne így csaljunk moziba embereket. Mert emberi jogi filmet nézni több mint otthon a televízió előtt tudattalanul részvétet könnyezni. Mert ebben a helyzetben a pedagógia, a pszichológia, a társadalomtudomány szempontjai megkerülhetetlenek, mikor egy emberi jogi filmet elemzünk. Ha pozitív kontextusba ágyazzuk is, a nézővel folytatott kommunikáció szóhasználata nem reklámozhatja a gyűlöletbeszéd szótárának kitüntetettjeit. A Verzió arculatának tudatosítható igazsága, ily mód meghaladja az emberi közösségek elferdített igazságait. A filmek dramaturgiájának mozgatórugója, sokkal inkább egy nyers valóságban élő emberi sors történetvezetése, nem pedig egy sokak tudatába beleégetett hamis narratíva, egy hollywoodi filmgyártás által megfertőzött, pedagógiailag abszolút helytelen és életidegen szemfényvesztés.

Két díjnyertes interjúkat is tartalmazó filmet ajánlanék. Mindegyik története Európa keleti féltekén játszódik és a közelmúlt nagyon súlyos egyént roncsoló, társadalmi szintű emberi-jogi deficitjéről fest képet. A dermesztő hangulatú Egy újságíró meggyilkolása feltárja a demokratizálódás útjára lépett Szlovákia jelenkori történetének legnagyobb botrányát kiváltó, politikai gyilkossági ügyének nyomozását, az érintett családtagok nagyon személyes állapotrajzát és az ügy jogi procedúrájának anatómiáját. Arra jó példa, hogyan dolgoznak az oknyomozó újságírók egy olyan országban ahol mindenki számára egyértelműen bizonyítást nyert, hogy vezetőik arrogáns bűnszövetkezetet alkotva rabolják szét az emberek jövőjét. Ami a számomra itt még érdekes lett volna, ha a film kitér arra a filozofikus aspektusra is, ami azt vitatja meg, hogy mi lett volna, ha a „szerencsétlenül” elsült politikai gyilkosság nem történik meg. Talán Fico oligarcha-rendszere máig hatalmon lenne és ugyanaz a gengszterfőbíró, gengszterrendőrfőnök és ugyanazok a gengszterminiszterek szívnák az emberek vérét?

A Túl a traumán a társadalomba sikeresen integrált, nagyon súlyos traumákkal szembenéző nők megdöbbentő története. A horvát film, Jugoszlávia széthullásának idején, a balkáni háború alatt szisztematikusan bántalmazott és megerőszakolt és ezáltal évtizedekre mélyen sokkolt lelki beteg nők mentális gyógyulásának folyamatát mutatja be. Egy sajátos drámapedagógia módszer, egy különleges, családállításra is emlékeztető mentálhigiénés csoportterápia alkalmazásával, a szereplést vállaló megkeményedett női lelkek elfojtásokkal, fizikai betegségekkel, önsorsrontással együtt járó traumatikus élete a kamera előtt változik meg. Nézőként, önmagunk üdvéért is, a gyógyulás útjára lépő szörnyűségekről valló nők újraélt történeteinek átélése mellett, megtapasztalhatjuk a másik világának megértéséért tett erőfeszítések súlyát, amelyek végül saját érzéseink bátrabb megélésére és a közösség jelentőségének újrafogalmazására is ösztönözhetnek.

Szász Csongor