tiszatáj | 2018. szeptember 12.

Tegnap

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

KENYERES BÁLINT FILMJE

A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el.

Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek. A Marokkóban forgatott munka minden elemében újat hoz a kisjátékfilmjeivel nagy szakmai és közönségsikereket aratott alkotó rendező pályáján: a Tévéjáték (2000), a Before Dawn (2004) és a 2008-as A repülés története formanyelvi kísérleten alapszik.

Van a nézőt el nem találó filmeknek az a típusa, amelyen látszik, hogy a rendező belső átéléséből indul ki, a témát, az előadásmódot vagy mindkettőt valamiféle alkotói szenvedély hevíti. A néző mégis közömbös marad, mert úgy érzi, hogy belterjről van szó, hiszen a rendező csupán önmagához beszél, nem a közönséghez. A Tegnap a nézőt hidegen hagyó filmeknek egy másik fajtáját képviseli, amennyiben olyan, mintha egy jócskán középkorú, befutott rendező munkája volna: egyrészt a film tökéletesen alkalmazza és uralja mindazokat a kifejezőeszközöket, amelyekkel egy történet hatásosan elbeszélhető, másrészt öregesen súlyos és komoly világkép jelenik meg benne. Mindkét tényezővel összefügghet, hogy alig érzékelhető a rendező személyes viszonyulása a saját hőséhez és ahhoz az egész kalandsorozathoz, amelyet átél – drágaöltönyös összeurópai vérprofik szoktak ilyesmit kirázni a kisujjukból, ha megkeresi őket egy forgatókönyvvel egy producer. A rendelésre vagy megbízásra készült filmek is lehetnek ugyanakkor hatásosak és sikeresek, hiszen a tömegtermelés pontosan az ilyesmi megkeresésekre épül – a rendezőnek ajánlanak egy anyagot, ő elfogadja, majd hozza a meggyőző közönségszámokat.

A legnagyobb baj a Tegnappal az, hogy a néző nem találja a saját helyét benne. Ez úgy fordulhat elő, hogy a film földrajzilag, lélektanilag és az átélések közössége szempontjából sem képes történetét metafizikai szintre emelni, azaz meggyőzni a nézőt a főszereplő odüsszeiájának érvényességéről. Egy példa a Tegnappal rokon filmek közül: Alain Tanner 1983-as A fehér városban című nagyszerű művében – milyen érdekes: a főszereplő színészt úgy hívják, mint a Tegnap központi figuráját – a főhős hasonlóképpen menekül maga elől egy ismeretlen, egyszerre egzotikus és fenyegető helyszínen. Tanner azonban képes arra, hogy hőse bolyongását egzisztenciális üggyé tegye. Vlad Ivanov a Tegnapban egy valahai szerelmét keresi egy észak-afrikai város emberi és építészeti sikátoraiban, ez a szerelem viszont nem tűnik sem végzetesnek, sem sorsszerűnek, olyannak tehát, ami ilyen kétségbeesett kutatást indokolttá tehet. A tekintélyes és szemmel láthatóan módos üzletember összekeveri cégének malajziai és marokkói építkezését – alig hihető, hogy létezhet vállalat ilyen szerteágazó tevékenységi területtel, és nagyon nem lehet feltételezni róla ekkora üzleti hibát. A legnagyobb gond tehát az, hogy mindezek miatt a hiteltelenségek miatt nem teremtődhet meg az alkotó és a néző közötti kapcsolat, amely érvényessé tudná tenni a film egészét.

A nézőtéren rajtam kívül két arab hölgy ült, akik nyilván értesültek arról, hogy a film számukra ismerős helyszínen játszódik. Jókat nevetgéltek az egyébként rezignáltan szomorú történeten. Jó lett volna érteni, hogy mi volt nekik olyan szórakoztató – de ez éppúgy örökre homályban marad már, mint a Tegnap alkotóinak szándékai.

Szíjártó Imre

Tegnap (Hier) – német-magyar film (2018)

Rendezte és írta: Kenyeres Bálint

Kép: Fillenz Ádám, vágó: Arányi Vanda, Producer: Taschler Andrea és Jamila Venske.

Szereplők: Vlad Ivanov (Ganz), Djemel Barek (Djemel), Jacques Weber (Werner), Gamil Racib (Virgile), Feodor Atkine (Miniszter), Joanna ter Steege (Klara).

Gyártó: Mirage Film Production, One Two Films, Traviss Film, Rotterdam Films. Forgalmazó: MITTE Communications. 112 perc