tiszatáj | 2021. október 13.

Nyílt szexualitás

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

CSAPDA A NETEN

4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket.

Reflektálatlanul okostelefont nyomkodó, utcán gondtalanul sétáló tinédzserek, egy láthatóan nemtörődöm édesanyja mellett, KFC-zacskó társaságában üldögélő kislány Prága belvárosi forgatagának részeként – a 100 perces játékidőből talán 2 sem telt még el, a direktorpáros máris összefoglalja, mire számíthatunk a későbbiekben, sőt, utcai vágóképeikkel gyors, esszenciális kivonatát nyújtják a Csapda a neten lényegének.

Társadalmi kórképből legalább ilyen okosan váltanak a privát szférára, közös projektjük zömében ugyanis kevéssé a tömeg, hanem inkább a személyes tapasztalat áll. Noha a dokumentumfilmet egy nő és egy férfi jegyzik, végképp nem jellemző rá a patriarchális male gaze, vagyis a férfiszemszög dominanciája: a játékidő kibontakozásával egyre inkább a perifériára rekedt női perspektíva, jelesül a female gaze nyer primátust. Chalupová és kollégái végig határozottan fogják a gyeplőt, feminista látószögük rögvest a dokumentumfilm premisszájából kiviláglik: ő és Klusák három felnőtt, de koruknál fiatalabbnak látszó színésznőt castingolnak, hogy magukat 12 éveseknek álcázva, egyfajta naivaként feltérképezzék az online vadászó pedofilokat. Vállalkozásuk kezdetben puszta szemlélődésből áll, ám az egyre kínzóbb részletek felszínre buggyanásával egyre sürgetőbbé válik a cselekvés ideje.

Chalupová és Klusák részben valóság és fikció örök dichotómiájával játszanak: míg az interneten tevékenykedő szexuális ragadozók otthon érzik magukat virtuális vadászmezőjükön, addig az alkotópáros minden óvintézkedést megtesz a lányok védelméért. Zárt stúdióban, három díszletet építve teremtik meg egy-egy gyerekszoba illúzióját, vagyis a Csapda a neten-ben korántsem pusztán a digitális szféra csalfaságáról esik szó. Sőt, az mind jobban előtérbe furakszik, beépül a hétköznapokba és az új, 21. századi normalitás szintjére emelkedik, de véletlenül sem fejlődik – olyan benyomásunk támad, hogy a számítógépvilág ridegen kisajátító, tényleg csapdákat kínál és emociókon élősködő. Vagyis felborult a rend, a Facebook és Skype mikromiliői egyre nagyobb makrostruktúrákká alakultak, míg a személyes jelenlét, a hús-vér figurák élettere alig jut oxigénhez, védelemre szorul, csakúgy, mint a benne létezők. Rózsaszín falú, érmekkel, rajzokkal, játékokkal, díszletablakkal körülvett babházmiliőben kénytelen szerepet játszani Sabina, Anezka és Tereza, a három kiválasztott alany. A Csapda a neten így egyfelől az identitás felszívódására, annak csereszabatosságára irányítja figyelmünket (a lányok Tyna, Nikola és Michaela néven vállalják a csalétekszerepet). Bevallja, a virtuális játszótéren gyakran manipuláljuk egymást, helyesebben a társunk érzelemvilágát befolyásoljuk a nekünk tetsző irányba, tehát ha nem is avatárokkal, digitális karakterekkel, ám ugyanúgy szerepeket játszunk, plusz rádöbbenünk, a virtuális kulisszák mögött épp a legfontosabb, vagyis maga az ember sérül leginkább. Terelődjön a szó egy hirtelen megszeppenő lányra, netán gusztustalan nemi aktusokat végző, magamutogató és partnerét vetkőzésre kényszerítő szexuális bűnözőre, a Csapda a neten rendre igyekszik a digitális kamera mindkét oldalán ülők tekintetére, gondolatvilágára fókuszálni.

Sabinák véletlenül sem gyanútlan áldozati bárányok: van életük a Skype-kísérleteken túl is, elárulják, korábban találkoztak már szexuális szívességeket kérőkkel, sőt, képesek humorral oldani a szituációt, egyenrangú partnerei a Chalupová-Klusák-duónak, vagyis tényleg feministákként viselkednek, kérdésfelvetőkként reagálnak a helyzetükre. Más is gyújtópontba kerül – a pszichológust, szexológust, ügyvédet, segélyközpont-igazgatót mikrofonvégre kapó, illetve az őket monitorokkal, okostelefonokkal végzett leleplezés helyszínére ültető Csapda a neten gond nélkül beszél a zsarolás, lelkiismeretfurdalás kényes témáiról. Hovatovább, ki is fejti a jelentőségüket: a szexuális ragadozók felsőbbrendűségi érzésből nyilvánosságra hozzák, majd meg is alázzák prédáikat, ha azok nem engedelmeskednek, ugyanakkor az áldozatok végképp elidegenedtek önmaguktól, mert szüleikkel nem beszélnek, digitális burokba zárkózva, félelemből nem osztják meg negatív tapasztalataikat. Szociális élet híján öngyilkosságba menekülhetnek (ehhez hozzájárul, hogy egy 45 éves „kérővel” összefutó serdülő hatalmas nyomásként éli meg a közeledést, így reflexszerűen tekintélyt parancsolónak látja a zaklatóját, akinek őszinteség helyett jobbára tartózkodóan tesz kedvére), ráadásul a chatfórumok üzemeltetői azért nem rendelnek ki moderátorokat, mert a pedofilok szűrésével a Facebook vagy a Skype óriáscégei pénzt veszítenének.

Mégsem ez a legdöbbenetesebb rész: Chalupováék olvasatában ugyanis a járatlanokra lecsapó idősebb, 25-50 év közötti férfiak magától értetődőnek vélik a legfelkavaróbb parancsokat, gusztustalan péniszmutogatásaikat, vagyis egyáltalán nem védőpáncélként használják a közösségi médiát, hanem egójuk, így gyalázatos tetteik hangsúlyozására, önmaguk bátorításáért vetik be azt – mintha az ilyesmi a hétköznapok normális része volna. Leomlanak az erkölcsi gátak, a rendezőpáros nemcsak maszturbációt foglal montázsba, esetleg pucér felsőtestekről készült fotókat helyez a döbbent lányok premier plánjai mellé. A Csapda a neten támadó férfijei homályos arcú, pusztán szájjal, foggal, szemmel kiemelt, dehumanizált szörnyetegekként jelennek meg (örökre eltűnik a patriarchális tekintet és abszolút centrális szerepbe kerül a female gaze), vizuális megjelenítést kap a pszichéjükben gyűlő mocsok. Pláne riasztó e tézis, ha rájövünk, az egyik ragadozó gépésztanonc, a másik gyerektáborokat szervez, azaz szinte napi kapcsolatban áll a gyerekekkel. Ugyan Chalupováék több betolakodót is névvel illetnek (a kempingeket bonyolító Martin Novakot szinte főgonoszként realizálják) és egyszer egy párkapcsolatát felvállaló, bölcs gondolatokat fogalmazó 20 évest is szerepeltetnek (a kitakart nicknevek közül egyedül az övé látható, embersége zálogaként), a Csapda a neten zömmel perverzeket vonultat fel. Chalupová és Klusák beszédmódjuk, kérésük révén ás a ragadozók mentális betegségének mélyére, de főként azt bizonyítják, a kamera túloldalán helyet foglaló nímandok valójában tisztes polgári foglalkozást űzve jönnek velünk szembe tereken, parkokban, munkahelyeken, üzletekben nap, mint nap.

Friss levegővel ér fel a dokumentumfilm zárlata: a Csapda a neten olykor thrillerrel kecsegtető utolsó 20 perce (maga az elkészült projekt is leginkább a Netflixen készült Abducted in Plain Sight true crime-portréjával rokonítható) kimerészkedik a zárt stúdiókörnyezetből, így a filmgyártás sajátos parafrázisaként is definiálható munka (a két direktor valóban színészi alakításra ösztönöz három lányt egyetlen célért, felvevőgépek kereszttüzében) végül szabadra merészkedő, konfrontatív darabbá növi ki magát. Megfigyelő dokumentumfilmből résztvevő művé formálódik, a Csapda a neten passzív beszélő fejei aktív, bűnösöket tetteikkel szembesítő erkölcsi karakterekké válnak – a külvilágba merészkedés ilyen rangban tehát az izolációt leváltó felszabadulás, pontosabban, lelki terhektől mentesítő szabadság térbeli allegóriája, ha tetszik, lelki tája. Intenzív, lakóparkban játszódó zárópillanatai pedig már az egyik bűnös elszámoltatásán időznek: eredményesnek bizonyult a technológiával átszőtt kísérlet. Filmkészítési szabályokat, büntetőjogi tételeket soroló inzertek sincsenek többé, hanem csak könnyedén fotografált, remekül plánozott jelenetek: Sabina, Anezka és Tereza, illetve rengeteg, potenciális áldozatnak vélt társuk immár nem rab és kiszolgáltatott – a legsikeresebb cseh dokumentumfilmmé avanzsált Csapda a neten-t végképp megérte leforgatni, miután azt olvassuk, konkrét bizonyítékok jutottak el a rendőrséghez és az egyik pellengérre állított szexuális ragadozó végül bíróság elé állt. Chalupová és Klusák nemcsak egy létező problémát járnak körül: filmjük szó szerint társadalmi szerepformáló erővel bír.

Szabó G. Ádám

 

V síti, 2020

Rendező: Barbora Chaluopvá, Vít Klusák

Szereplők: Sabina Dlouhá, Anezka Pithartová, Tereza Tezká