Az öregedés aljas, alattomos dolog. Demonstrálja múlandóságunkat, törékenységünket, tehetetlenségünket, rombolja büszkeségünket, szembenézésre késztet a múltunkkal, a hibáinkkal – ezek egyike sem kellemes, de utóbbi akár még olyasmit is magával hozhat, amellyel könnyebb elviselni az elmúlás közeledtét: békét.
A Mr. Holmes Mitch Cullin A Slight Trick of the Mind című könyvéből készült, és a korosodó Sherlock Holmesról szól – arról, hogy mihez kezd egy olyan ember, akinek a briliáns elméje a mindene, amikor ez az elme elkezdi őt cserbenhagyni.
A rég nyugdíjba vonult, vidéken, mindenféle várostól vagy falutól messze élő és méheket gondozó Holmes demenciával küszködik. Miközben lassan összebarátkozik házvezetőnője kisfiával, felsejlik neki az utolsó ügye – az az ügy, amelynek tragédiája annak idején visszavonulásra késztette. Emlékei megkoptak, de most kényszeríti magát, hogy újra felidézze a történteket – és megfejtse élete utolsó nagy rejtélyét.
Holmest ezúttal Sir Ian McKellen alakítja, méghozzá két idősíkon. A sztori, bár többnyire a jelenben (vagyis 1947-ben) játszódik, időnként visszatér harminc évvel korábbra, amikor a világ legnagyszerűbb nyomozója még a hatvanas éveiben járt, és épp elvállalta egy feleségéért aggódó férfi felkérését. McKellen briliánsan hozza a karaktert: ha kell, megvan benne a mesterdetektív ikonikus arroganciája, izgatottságában és praktikusságában lekezelő magatartása, de megvan benne az esendő, a halállal és a múlttal szembenéző ember fájdalma is.
Bill Condon filmje ugyanis még csak véletlenül sem krimi – igaz, Holmes ezúttal is nyomoz, ám nyomozásának tárgya nem egy gyilkosság, egy rablás vagy bármilyen egyéb bűntény, hanem önmaga. A cselekmény alakulása során először csak felsejlik, majd gyönyörűen, katartikusan, megrázóan, lelkileg lecsupaszítva elénk áll a legenda mögötti ember – a film az ő drámája, az ő revelációja, az ő megváltástörténete, az ő rejtélyének megfejtése.
A Mr. Holmes lényegében arról szól, hogy tegyünk hozzá bármit is a világhoz, legyünk bármilyen zseniális elmék vagy látnokok, legyenek bármily nagyszerű tetteink, felfedezéseink, mélyen legbelül csak az számít, hogy emberként mit érünk. Cullin és Condon sztorijának ereje nem kis részt abban rejlik, hogy éppen egy nem elsősorban (sőt) a humanizmusáról ismert karaktert indít el a mindennek megértéséhez vezető úton – mert ha Holmes történeteiből kivonjuk a krimit, a rejtélyeket, akkor egy tragédiát kapunk. Olyasvalakit kapunk, aki végtelenül magányos, menthetetlenül megszállott, akit még az egyetlen közeli barátja sem ért meg igazán.
Condon szép, puritán képekben, lassú, megfontolt tempóban, McKellen lehengerlő színészi mesterkurzusával (illetve Laura Linney és Milo Parker szintén remek alakításával) támogatva mesél – egyrészt egy legendáról, egy irodalomtörténeti ikonról, másrészt viszont úgy általában rólunk, mindannyiunkról és az életről. Lehet, hogy nagy szavak, de így van. A Mr. Holmes fényévekre van mind a karakter klasszikus mozgóképes változataitól, mind Guy Ritchie modern blockbusterré gyúrt verzióitól, mind a Benedict Cumberbatch nevével fémjelzett BBC-s sorozattól. A Mr. Holmes a mítosz egy egészen új szintre emelése; messze a legemberibb Sherlock-történet. És a legjobb is.
Rusznyák Csaba
színes, angol-amerikai krimi, 103 perc, 2015
rendező: Bill Condon
író: Mitch Cullin
forgatókönyvíró: Jeffrey Hatcher
operatőr: Tobias A. Schliessler
zene: Carter Burwell
szereplő(k):
Sherlock Holmes: Ian McKellen
Roger: Milo Parker
Mrs. Munro: Laura Linney
Ann Kelmot: Hattie Morahan
Thomas Kelmot: Patrick Kennedy
Tamiki Umezaki: Hiroyuki Sanada
