Kísérleti Paranoia

BESZÉLGETÉS SZEMENDREY ISTVÁNNAL, A SZEGEDI VAN-MÁS-KÉP KÍSÉRLETI FILM-ÉS VIDEOKLIP-FESZTIVÁL EGYIK GYŐZTESÉVEL

Az elmúlt hét szombatján (november 17-én) zajlott az V. Van-Más-Kép Kísérleti Film-és Videoklip-fesztivál Szegeden. A fesztiválra különböző kategóriákban több mint hatvan film érkezett. Főként fiataloknak ad teret, és lehetőséget a bemutatkozásra ez a fesztivál immár ötödik éve. A zsűri az est végére négy kategóriában hirdetett győztest: a legjobb kreatív dokumentumfilm, a legjobb kísérleti kisjátékfilm, a legjobb animációs film és a legjobb videoklip. Ez utóbbinak járó díjat Szemendrey István vehette át a Tha Shudrasnak rendezett Paranoia című videoklipéért. Vagdalt Krisztina beszélgetett vele  többek között a klip megszületéséről, a koncepcióról, a stílusról, jövőbeli tervekről.

– Mióta foglalkozol rendezéssel?

– Mondhatni, hogy a gyerekkorom erre épült. 2008-ban kaptam meg az első kamerámat, akkor forgattam egy kisfilmet vele, ami három kisfilmfesztivált megnyert. Azóta mozgok benne jobban, próbálok minden ágazatba bele kóstolni, mint operatőr, rendező, vágó, legújabban forgatókönyvíró. Van egy kreatív szegedi csapat, akikkel együtt dolgozunk mostanában, az Elephant Studio. Itt lehetőségem nyílik fejleszteni a tudásom, és azzal foglalkozni, amit szeretek. Profi kamerával forgatunk reklámfilmeket, promóciós filmeket, videoklipeket, megvan a szerzői vonal is, hiszen készítünk szerzői rövidfilmeket, saját koncepció alapján.

– Hogyan jött az ötlet, a lehetőség ennek a videoklipnek a leforgatásához? Mi volt a koncepció?

– A Tha Shudrasnak, az Elephant Studio egyik tagja, Erlauer Balázs készített már klipet a Crazy című számukhoz. Én a Tévés hívás (szerk.: websorozat, amely a webse.tv pályázatára készült) forgatásán találkoztam a zenekar frontemberével, Molnár Tiborral. Nagyon megtetszett a csapat kicsit morbid, groteszk világa. A performansz-szerű előadásmódjuk. A beszélgetések során felmerült, hogy miért hordanak maszkot a koncertjeiken? Tibi erre azt válaszolta, hogy a belső maszkot húzzák fel, és ezzel leveszik azt a maszkot (arc), amivel a mindennapokban élünk, és így mindenféle feszélyezettségtől mentesek lesznek. Ekkor döntöttük el, hogy az én beteges képi világomat egyesítjük az ő zenéjükkel, és készítünk egy videoklipet a Paranoia című dalukhoz. Ezek a maszkok jelennek meg a klip során. A lehetséges skizofréniától való paranoiát jelenítjük meg, honnan tudja az ember, hogy az már a valódi arca, miközben sorra kerülnek le a maszkok? Van a központi figura, aki próbál beleverni egy szöget egy üveglapba, ami igazából lehetetlen, de ő nem adja fel. Egy ponton megjelenik a ’főnök’-figura, aki még több szöget borít elé, ezzel is fokozva a hatást. A monotonitást akarja az ő cselekménysora szemléltetni. A dramaturgia folyamán a társak maszkot kínálnak neki, amitől ő lesz az alkotó, innentől vannak olyan képek, ahol rajzol a kezére. A maszkok egymásra tevődnek, nem lehet tudni, hogy végül melyik is az igazi arc. A csapattagok pedig istenszerű lényekként játszanak vele, hol lökik előre, hol visszahúzzák.

A paranoiát nem tudom tudatosan definiálni, egy érzés, ami feszíti a mellkasomat, és ezt próbáltam megmutatni. Az erőszaknak és a gyávaságnak a találkozását. A tésztát evő emberben is ez a feszültség látszik, hogy nem bírja tovább, belevágja a kamerába a tésztáját. Kettős érzés van benne, vágysz is rá, de félsz is tőle. Nem várom el, hogy a néző ugyan azt lássa bele a klipbe, mint ami az én szándékom volt, inkább a feszültségét, hangulatát kapja el. Ez sokkal fontosabb.

– Melyik azaz elem, amelyik számodra a legmeghatározóbb a klipben?

– Az emberi arc közeliben. Ez is egy maszk. Nagyon érdekel az arcon megjelenő érzelem, más munkák során is szeretek ezzel játszani. A mimikának a megmutatása fontos szerintem. A legemocionálisabb jelenet a klipben, amikor csupán egy szájat látunk, benne fogakat, és az erőfeszítést, hogy ki akar törni, de erre esélye sincs, teljesen be van zárva az üveglap mögé. Ezért is jelentős a film, mert meg tud mutatni ilyen kis részleteket is, míg a színházban egészben vannak jelen a dolgok, itt tudunk közelikkel fókuszálni, kiemelni, és más hatást elérni. Engem az arc foglalkoztat leginkább, és a következő, szintén a Tha Shudrasnak készített videoklipben ezzel játszunk. Az Enoughban az érzelmekre, illetve az arc megfényelésére tevődik a hangsúly, azt néztük meg, hogy milyen tónusokat lehet adni neki. Beszélgettünk a szereplőkkel, és azok a képek kerültek a klipbe, amikor nem szavakkal, hanem mimikával válaszoltak. Érzelmeket akartunk előcsalni a szereplőkből, igazi, őszinte érzelmeket, ez annyira sikeres volt, hogy két lányt meg is sirattunk.

– Mennyire a saját ötleted, és mennyire volt a zenekar kérése a Paranoia képi világa?

– A zenekar annyit kért, hogy szeretnének úgy benne lenni, hogy zenélnek, megjelenítésben keverve a Beatles eleganciáját a homeless stílussal. Ez volt az alap, majd a többi jött magától. A képi világot a szöveghez igazítottam, persze nem úgy kell ezt elképzelni, hogy az jelenik meg pontosan, ami elhangzik, hanem a tartalom fejeződik ki a képekben, a váltásokra, ritmusra ügyelve. Akkoriban, mikor forgattuk volt egy kedvenc klipem, Die Antwoord: I fink u freeky . Ezt a klippet az egyik kedvenc fotográfusom, Roger Ballen rendezte, a beállítások fotószerűek benne, a ritmus nagyon feszült. Mondhatjuk úgy is, hogy ezt elloptam belőle, mert én is fix kameraállásokkal dolgozom végig. Ez azt jelenti, hogy nem mozog a kamera, végig szembe néz. A klipet egyébként a zsűri nagyon erőszakosnak találta, bár szerintem nem az, igaz nem mondom, hogy mindenkinek szól 9-99 éves korig, inkább szűkebb rétegnek.

– Milyen jövőbeli terveid/terveitek vannak?

– Kisjátékfilm forgatását tervezem. Ez most nagy kihívás nekem, és egyben különleges, mert most foglalkozom először forgatókönyvírással. Ez egy 40-45 perces családi dráma lesz, melyben ötvözöm a tündérmesét a sci-fi világával. Nem öncélú, hanem egy olyan szórakoztató filmet fogok csinálni, amiben az a célom, hogy a néző ki tudjon szakadni a monotóniából és egy jóleső érzéssel távozzon, de közben el is gondolkodtassa a film. Még alakulóban van ez a történet, aztán mikor majd megmutatom a többieknek, ők is tesznek hozzá, boncolgatjuk, és csak azután kezdődhet el a forgatás. Az első kisjátékfilmem lesz, amitől ugyan félek, de vállalom.

Vagdalt Krisztina

Fotó: Mészáros Dóra

Kapcsolódó: vtvszeged.hu/hun/s_!news/i__2/i__7649