Mindig figyelnünk kell arra, ha a magyar műfaji film kínálata bővül. Ha a film még jól is van megcsinálva, akkor különösen.
A thriller különösen rugalmas műfaj, hiszen legfontosabb összetevője a lélektani feszültség, amit rendkívül szerteágazó tartalom hordozhat. Ezzel a tulajdonságával függ össze, hogy nagyon gazdag az a történetkincs és változatos az a kifejezéskészlet, amelyben megjelenhet, így számos rokon műfaj szívhat magába thrilleres elemeket. A Mielőtt befejezi röptét a denevér vagy a Halálkeringő inkább horror, a Nyomozó a krimit értelmezi át egyebek között a thriller megoldásaival, de történelminek mondható anyag is megjelenhet lélektani alapozású borzongásokkal (Vizsga). Nem feltétlenül a thrillerhez van köze, de az előbbi filmek kifejezetten színvonalasak, miközben mostanában előfordult olyan alkotás is, ami csupán egy-egy jelenetben volt képes lélektanilag megfelelően indokolt borzongatások kidolgozására, de az összhatás gyenge volt (Víkend). Igazságos lenne-e a Hurok elhelyezése a nemzetközi mezőnyben? – egyelőre talán nem, mert a forgatókönyvírói műhelymunka nálunk kialakulatlan, noha éppen a Hurok mutat jelentős előrelépést ezen a területen. Alaposan átgondolt cselekményvezetés, hibátlan alkotói számolgatások az idővel való gazdálkodásban – ezek a sikeres thriller követelményei, amelyekkel Madarász Isti tökéletesen tisztában van.
A forgatókönyvírói és rendezői feladatokat egyszerre ellátó Madarász ugyanakkor mindenképpen megkönnyítette a dolgát, amennyiben főhősét megkétszerezi, ami nagy szabadságot ad az idő kezelésében és a lélektani indítékok nőzőknek való adagolásában. A két alak egy-egy képkeretben többször találkozik – ilyen a kórházi lépcsőház jelenete vagy a fürdőkádas részlet –, így a film a főszereplőt a meghasadtságból eredő tulajdonságokkal gazdagíthatja. Ha ugyanis a központi figurának van egy rossz és egy jó énje, akkor tulajdonképpen két cselekményszállal van dolgunk, mert ugyanaz a színész két irányba vezényelhető. Ebben az értelemben az eddigi kritikákban kissé pongyolán időkavarásosnak vagy -kutyulásosnak nevezett szerkezet nagyban épít arra, hogy a főszereplő az idő és a tér két tartományában két valójában külön-külön is megjelenhet.
A mesterien kidolgozott történet másik érzékeny pontja az, hogy a film miként képes a történések tétjének igazolására – a Vizsgában a megfelelő fedezetet a szereplők politikai szembenállása teremti meg, a Nyomozóban a fő hordozópillér nem más, mint az igazság és a szereplők motivációinak kiderítése, a Halálkeringő a szereplők válsághelyzetének következményeit dolgozza ki. A Hurok némileg nehezebben azonosítható, mert többszörös téttel bánik: a főszereplő képes-e utolsó csempészakciójával immár bűncselekménymentes életet kezdeni, illetve boldogul-e párkapcsolati gubancaival. Igazság szerint ezeknek a lélektani csapdahelyzeteknek a feszültségi szintjét éppen a főhős fentebb említett megkettőzése csökkenti, ugyanis Ádám fizikailag is megjelenített két alakja nem értelmezhető valóságosként. Ötezernél több nézőt nyert meg magának a Hurok az első hétvégén – csak remélni tudom, hogy ennek az igazán elkötelezett tehetséges embernek a munkájára sokkal többen lesznek kíváncsiak.
Szíjártó Imre
Hurok – magyar film (2016)
Rendezte és a forgatókönyvet írta: Madarász Isti
Operatőr: Nagy András
Producer: Hutlassa Tamás
Vágó: Kovács Zoltán
Szereplők:
Száraz Dénes (Ádám)
Martinovics Dorina (Anna)
Anger Zsolt (Dezső)
Hegedűs D. Géza (orvos)
