Hogyan kell rabul ejteni a lelket?

A MISE ÉJFÉLKOR CÍMŰ SOROZATRÓL

A Netflix streaming platformján egészen különleges módon uralkodó műfaj a horror és a thriller, bővebb a választék e két filmes műfajban, mint a többiben, legyen szó egy egész estét filmről vagy sorozatról. Ezen darabok közül is kiragyog Mike Flanagan munkássága, akit az itthoni nézőközönség talán még kevésbé követ, azonban Amerikában és Angliában Stephen King-típusú hírességnek számít, és ezen igencsak dobott az, hogy az író valóban szintén nagy rajongója a rendezőnek. Olyannyira, hogy a Gerald játéka (Gerald’s Game) című regénye feldolgozása után a Ragyogás (Shining) folytatása, az 2019-es Álom doktor (Doctor Sleep) kapcsán gyakorlatilag ragaszkodott Flanagan rendezői közreműködéséhez.

Ez sem volt azonban a véletlenek sorozata, bár Flanagan számos filmjéről akkor már ismert volt a szakmában, a nézőközönség számára 2018-ban mutatkozott be igazán, amikor kijött a Netflixre A Hill-ház szelleme (The Haunting of Hill House) című minisorozata. Flanagan alkotói sajátja az elképesztően maivá és relevánssá formált könyves adaptáció, A Hill-ház szelleme például Shirley Jackson 1959-es regényén alapszik, amelynek dinamikáját a szereplők szintjén Flanagan inkább egy családra, azon belül is testvérek kapcsolatára pozícionálta. A 2020-as A Bly-udvarház szelleme (The Haunting of Bly Manor) című szintén minisorozat forrása Henry James világhírű regénye A csavar fordul egyet, és valóban Flanagan is csavar egyet a feldolgozáson, és egy a szerelem különböző formáit, hatásait, lélektanát vizsgáló egyedi alkotássá gyúrta James többnyire inkább hátborzongató darabját. Flanagan ismert arról is, hogy jól bevált színészeivel dolgozik, akik gyakorlatilag bárhol bárkivé át tudnak lényegülni nála, egy színésznek nincs sormintája az alakításában, mert mindig merőben más, akár jelmezekkel, sminkkel felturbózott karaktert kell megformálniuk. Ilyen például a filmjeiből is ismert Carla Gugino, felesége Kate Siegel, Annabeth Gish vagy Henry Thomas, aki a világ számára az E.T., a földönkívüli (E.T.) főszereplőjeként ismeretes. A két már megjelent sorozat antológiaként működik, tehát bár a Bly-udvarház története hivatalosan a Hill-ház második évadának számít, a kísértettörténeten és a szereplőkön kívül más hasonlóság nem fedezhető fel közöttük. És szeptember 24-én végre megérkezett a Mise éjfélkor (Midnight Mass), amely megtörve a hagyományt nem egy regényadaptáció, (bár inspirálódott F. Paul Wilson azonos című regényéből, szemfüles Flanagan-rajongók a Twitteren és egyéb közösségi médiában felfedezték, hogy könyv formájában például feltűnik emblematikus elemként a Gerald játékában) hanem a rendező saját története.

A Mise éjfélkor merőben más, tehát aki szerette az első két minisorozat ritmusát, annak itt egy kicsit lassabb tempóval kell megbirkóznia. Flanagan saját bevallása szerint ez az eddigi legszemélyesebb alkotása, tekintve, hogy vallásosan nevelkedett, és tényleg túlzás nélkül állítható, hogy átlátja a témát. Nemcsak intelligens, ahogy a hit különböző formáit, gyakorlását, mai világban való jelentőségét elemzi, hanem egyszerre rávilágít a téma szívderítő és kiábrándító mivoltára is. A Mise éjfélkor számos vérpezsdítő karaktert sorakoztat fel, kezdve Crockett Island feketebárányával, a letargikus Riley-val (Zach Gilford) vagy a riasztó külsejű, pénzmosási tevékenységéről elhíresült, rémületes Bev Keane-nel (Samantha Sloyan), az újonnan a szigetre költöző Paul atyáról nem is beszélve, akit Hamish Linklater olyan vibrálóan alakít, hogy a néző tényleg nem tudja féljen tőle, vagy kedvencévé avassa az epizódok során. Ez a sorozat vége felé mondhatni elbillen az egyik irányba, de a cikk igyekszik spoilermentes lenni, ugyanis ezt a darabot tényleg részről-részre érdemes adagolni. Nemcsak azért, mert a fő szál így tud igazán kiteljesedni, hanem mert minden részben történik valami, amely hozzáad ehhez a szálhoz, de önmagában megálló csavarként vagy bizonyos esetekben cliffhangerként is tud működni. A szereplők szájába a Hill-házhoz és a Bly-udvarházhoz hasonlóan remekre szabott dialógusok és monológok lettek írva, és itt is többnyire lelkileg vagy mentálisan sérült emberek mindennapi harcai fűszerezik az egyébként sem mindennapi sziget életét. Kiváltképp Riley meglátásai nagyon elevenek és aktuálisak, főleg azok, amelyeket a társadalom egészéről gondol, és bár az ő életében is egy tragédia kellett, hogy felnyíljon ezekre a dolgokra a szeme, fantasztikus adalék ő a hol bogaras, hol ijesztő szigetlakók mellé.

Flanagan műve itt is telítve van metaforákkal és jelképekkel, ez annak idején a Hill-ház utolsó részében csúcsosodott ki parádésan, azóta sem láttam horrorfilmben ilyen szimbólum-kapcsolódásokat, rejtett utalásokat. A Mise éjfélkor esetében gyakorlatilag csak fel kell ütni a Bibliát, roppant mód rezonál minden történet és karakter. A vallás megjelenik segítségként, de sajnos a jól ismert rasszizmus eszközeként is, például az egyik csúcsjelenetben, amikor Bev a keresztény közösség kvázi vezetője, a rejtélyes Paul atya jobbkeze irritáló kiselőadást tart a szülői értekezleten, kivált a muszlim vallású seriff számára, szerinte miért nem hittérítés az, ha annak is Bibliát nyomunk a kezébe, aki nem keresztény. És felmerülhet, persze hogy egy muszlimot miért ne érdekelhetné a többi vallás, azonban a mód, ahogyan ez felüti a fejét, rémületesebb és élőbb, mint bármilyen természetfeletti hatalom. Flanagan nem rejti véka alá a véleményét, ám ez sokszínű, mégis próbálja abba az irányba terelni a nézőt, amelybe nagyon sokunkat kéne. Hiszen valljuk be akár hívők vagyunk, akár nem a vallás bizonyos szempontból nehezen tartja a lépést a fejlődő világgal, vagy nem is akarja tartani, és ez a rosszabb. Nincs probléma a hagyományok őrzésével, viszont azok harcos kézbe adásával már igenis akadhatnak gondok. Minden szereplő képvisel valamilyen népszerű, gyakori álláspontot a hittel kapcsolatban, és az a legszebb, hogy személy szerint egyik mellé sem tudnám száz százalékosan letenni a voksomat, mert mindenkinek van valami igaza. De a hagyományos hit kérdése mellett persze alapvetés a természetfeletti jelenléte is, hiszen amióta Paul atya betette a lábát a szigetre, minden gyökeresen változni kezd. Számos utalást kapunk arra, hogy a Biblia is gyakorlatilag egy vaskos fantasy, ám ennek kapcsán magyaroknak kifejezetten szívmelengető lesz hallgatni Annabeth Gish monológját, amelyben az őrület ésszerűsége mellett érvel Semmelweis Ignác kirekesztésének történetével, amely tökéletes szimbóluma annak, hogy az őrület egy a körülmények által szabott másállapot, tehát valójában akár még józanság is lehet, más kondíciók mellett. A „lélek sötét éjszakája” tökéletesen rímel a Mise éjfélkor cselekményére, csodálatosan fokozza az izgalmat, megrágja az okkultizmust, a tudományt, gyakorlatilag mindent, amiről vagy nem akarunk, vagy nem tudunk beszélni, pedig nagyon is fontos lenne. És persze szerepet kap a halál, a végzet gondolata, amely így vagy úgy mindenkit foglalkoztat, bár nem szeret senki belegondolni, de mégis legalább olyan plasztikusan le lehet írni, ahogyan a főszereplők teszik.

A sorozat egyetlen nehézsége, hogy tényleg lassan ránt be, nem spórol a kivárással, a csenddel és az üresjáratokkal. Érdemes viszont tényleg kivárni, még akkor is, amikor őrületes káosz és inkonzekvencia jellemez egy-két jelenetet, a néző később megkapja rá a nem is akármilyen választ.

A Mise éjfélkor, akárcsak az előző két Flanagan-sorozat azoknak való, akik a horroron túl akarnak látni valami olyat, ami rémisztőbb, mint a műfaj klasszikus elemei, és sokkal mélyebbre megy a nézőben, mint azt várná. Amely tényleg hasonló Stephen King vagy Umberto Eco munkásságához, de mégis valami mást nyújt, mert egy olyan színt és meglepetésfaktort is hozzáad, amelyeket ezek a mesterek nem, vagy másként toldanának bele. Flanagan olyan jelenét mutatja be a vallásnak, amely minket is körülvesz, amikor nem is igazán ismerjük egyiket sem, csak bele-belecsípünk mindegyikbe és egyes emberek, csoportok, vezetők azt hasznosítják belőle, amely számukra előnyös céljaik eléréséhez.

Pedig a Szentírás valamennyi formája ott van előttünk, csak el kellene olvasni végre és nem félreértelmezni lépten-nyomon.

Tóth Emese

Mise éjfélkor
(Midnight Mass, 2021)