Hitchcock

SASHA GERVASI FILMJE

Egy egyébként ügyesen kivitelezett, ragyogó színészeket foglalkoztató, amúgy elejétől a végéig szórakoztató igényes közönségfilm: az igazságok célbaérnek, de nem fájdalmasan, a konfliktusok ugyan élesek, de kibékíthetők, a közönség úgy rendülhet meg, hogy eközben nem inognak meg begyakorolt vélekedései.

A Psycho születéséről szóló film a híresember-történet, a művészsors-film és a ’film a filmben’ kereszteződésében helyezkedik el, ilyen értelemben többszörösen használja azt a szemszöget, amelyet találóan kulcslyuknak hívnak – kukkolás ezúttal ízléssel, ’nagy ember papucsban’ (Esterházy Péter).

A szakirodalomban biopic néven szereplő műfaj sok populáris mítosztöredéket sodor magával, ezek nagyjából a következő problémák körül forognak: a nagy ember szerepe a történelemben, a művész élete és műve, a közösséget meghatározó nagy tettek és kis véletlenek – mindezek mögött ott munkál a személyiség titkai megfejtésének szándéka. Kár tagadni, hogy az efféle képzetek erősen befolyásolják művészetértésünket, hétköznapi történelemfilozófiánkat és alkalmi bölcselkedéseinket.

A középfajú sorsértelmezések egyik megjelenési formája a Hitchcock című filmben a ’minden sikeres férfi mögött áll egy nő’ alig cáfolható (éppen ezért különösen hatásos) szentenciája. Ha belegondolunk, a hasonló, egyszerre csiklandós – ugyanis a férfi-nő viszonyt érintő – és egyszerre komolykodó aranyigazság a mindenkori (férfi)hatalmi berendezkedés megőrzésének alátámasztására szolgál: a díjak kétségtelenül a férfiembert ékítik, aki ezzel kiteljesíti társadalmi szerepét, miközben asszonya maradhat a nyilvánosság szürkezónájában – bárha érdemei elismertetnek. Alma asszony a filmben többszörösen beteljesíti ezt a szerepet: gatyába rázza a híres rendező táplálkozási szokásait és kezdetleges állapotban lévő forgatókönyveit, helytáll a beteg férfi helyett a forgatásokon (pedig ez aztán tényleg férfimunka), csendesen díszeleg, amint a közönség az újabb filmet és alkotóját ünnepli.

Irodalomóráink kedvenc logikai futama is hangsúlyosan jelen van a Hitchcockban: sors és alkotás, az alkotó hétköznapi énje és művei között közvetlen kapcsolatok vannak. A filmekben előszeretettel leselkednek a szereplők? Hát persze, ezt tette a rendező is a színészeivel, elsősorban a ’szerződéses szőkékkel’, ahogyan Alma asszony nevezi a filmben a rendező soros üdvöskéit. Alig titkolt magánemberi indulatok? Nos, a filmes ezeket rendezi ki magából akkor, amikor meg-meggyilkolja egyes szereplőit. A művészéletrajzok ilyenformán többször használatos kulcsokat adnak a befogadók kezébe, illetve műalkotásokban megjelenő apró és nagyobb normaszegések találják meg magyarázatukat.

Különösen termékeny a ’nagy akaratok – kisszerű környezet és társak’ meséje is, megnyugvás ez a be nem teljesült tervek népe számára, zene a kifogáskeresésben megfáradt füleknek. Alfred Hitchcockot is gáncsolják vagy hátráltatják ugyanis: érzéketlen producer, képmutató kollégák, pénzügyi nehézségek. Nagyon könnyű ám elbotlani annak, aki egyáltalán akar valamit, a rendezőnek is épphogy sikerült megvalósítania szándékait – véletlenek segítették, utolsó pillanatban jött ötletek mentették meg a csődtől, megalkuvásokat sikerült elkerülnie (egy példa: az ügynöke, miután a stúdió négybetűs szóval minősíti a filmet, felajánlja, hogy kétrészes tévésorozatként adják el, így legalább el lehet kerülni az anyagi összeomlást – Hitchcock a félmegoldást elutasítja, na így született meg a Psycho ma ismert változata).

Így működik egy egyébként ügyesen kivitelezett, ragyogó színészeket foglalkoztató, amúgy elejétől a végéig szórakoztató igényes közönségfilm: az igazságok célbaérnek, de nem fájdalmasan, a konfliktusok ugyan élesek, de kibékíthetők, a közönség úgy rendülhet meg, hogy eközben nem inognak meg begyakorolt vélekedései. Szokták mondani az életrajzi filmekről, hogy vagy nem mondanak semmi újat jól ismert hőseikről, vagy olyasmit árulnak el, amit nem is érdemes megtudni. Kicsiszolt tapasztalat ez is – ilyesmikkel gazdálkodunk napra nap.

Szíjártó Imre

Színes, feliratos amerikai film (2013). Rendező: Sasha Gervasi, író: Stephen Rebello, forgatókönyv: John J. McLaughlin, operatőr: Jeff Cronenweth. Szereplők: Sir Anthony Hopkins (Alfred Hitchcock), Helen Mirren (Alma Reville), Scarlett Johansson (Janet Leigh), Jessica Biel (Vera Miles), James D’Arcy (Norman Bates).