Halott celebeket látok

DAVID CRONENBERG:
TÉRKÉP A CSILLAGOKHOZ

A Veszélyes vágyból és a Cos­mopolisból a látszat elle­nére nem hiányzott Cronen­berg kéz­jegye, ám „a bio­hor­ror atyja” és a „Vérbáró” rajongói­nak csalódást okoztak. A Térkép a csillagokhoz eme újabb mozijainak következetes folytatása az életműben, ugyanakkor ezeknél közelebb áll a direktor kétes hírnevét megalapozó korai exploitation horrorfilmjeihez.

Cronenberg pályája kezdetén nagy port kavart olyan kis büdzséjű exploitation horrorfilmjeivel, mint a Paraziták és a Veszett. Bár szerzőiségét nem adta fel egészen (és nem is csinált márkanevet belőle), maga mögött hagyta a rémfilmeket, és egyre konszolidáltabb munkákkal jelentkezett, utóbb például a képregény-adaptáció Erőszakos múlttal, a színdarabon alapuló Veszélyes vággyal és a Don DeLillo regényéből készített Cosmopolis-szal. Ezúttal is hozott anyagból dolgozott, a Hollywood-szatíráiról ismert Bruce Wagner forgatókönyvét vitte filmre, a kontinuitást pedig a Cosmopolisban játszó Robert Pattinson szerepeltetése is képviseli, nem beszélve az újfent neves színészgárdáról.

Égésnyomok csúfította arcú lány (Mia Wasikowska) érkezik az Álomgyárba, ahol megismerkedik egy színészi és forgatókönyvírói álmokat dédelgető, de sofőrként dolgozó reménybeli sztárral (Pattinson szerepvállalása az Országúti bosszú után ismét önironikus, újfent bocsánatot kér az Alkonyatért). Agatha asszisztensként kap munkát Havanánál (Julianne Moore), az öregedő sztárszínésznőnél. A díva bármit megtenne érte, hogy eljátszhassa fiatalon és tragikusan elhunyt anyja nagy szerepét egy készülő remake-ben. Terápiára jár a sztárpszichiáter Stafford Weiss-hez (John Cusack), akinek szintén tipikus hollywoodi álomcsaládja van, fia, a gyereksztár Benjie például ugyancsak a nagy visszatérésről álmodozik, miután 9 évesen drog- és alkohol-elvonóra utalták be. Agatha valójában családlátogatóba érkezett haza (a Weiss-házaspár kitagadott gyermeke), a famíliának pedig csontvázak vannak a szekrényében (a szülők édestestvérek).

A Weiss-família belterjes közösség, pont mint az Erőszakos múlt és a Keleti ígéretek bűnszövetkezetei. A Veszélyes vágy az első pszichoanalitikusok köreibe engedett bepillantást, e film pedig a pszichológia kortárs és nyugati állapotáról mesél, a család komplexusai pedig lélektani értelmezésnek is felkínálják magukat (Agatha “mitologikus” témájú szkriptet ír erről). A Cosmopolis a Wall Street szatírája (az alapjául szolgáló DeLillo-regény a rendező, azaz Cronenberg szerint profetikusnak bizonyult, egy új gazdasági világválság tette aktuálissá), a Térkép a csillagokhoz pedig Hollywoodé, annak sztár- és testkultuszával együtt. Maffia, pszichoanalitikusok belső körei, Wall Street, Hollywood – közös bennük, hogy az emberiség übermensch elitjét képezik, izgatják a publikumot, tagjaikat imádják utálni (bigottak és összeesküvéselmélet-hívők kedvelt témái). Cronenberg kizsákmányolja a korhangulatot, valamint az elittel kapcsolatos előítéleteket: újabb filmjeinek hősei is paraziták, csak biohorrorról szociohorrorra nyergelt át. Bioszból azért itt sincs hiány: deviáns és megszállott szexualitás tabusértő és materialista ábrázolása mindig is bevett szokása volt (Pillangó úrfi, Karambol, stb.).

A Térkép a csillagokhoz a direktor korai zsengéire is hajaz. Ma már sztárokkal dolgozik, nagy fesztiválokon szerepel filmjeivel, de ez nem volt mindig így. Kanadaiként örök peremvidéki kívülálló, a Paraziták alkalmával kapásból botránnyal nyitotta pályáját. A Fast Company Grindhouse-moziba illő gyorsulási versenyzős B-film, a Veszett a horror és a pornó rendhagyó ötvözete (a női főszerepet a felnőttfilmes sztár Marylin Chambers alakítja). Eleinte horror-rendezőként kategorizálták, hisz számos ilyen zsánerű mozit jegyez, és színészként szerepelt például a hozzá hasonlóan pionír (és e műfajról is hasonlóan gondolkodó) horrorista Clive Barker Az éjszaka szülöttei című filmjében. E művében is eljátszadozik a zsánerrel, hisz hősei halottakat látnak a Hatodik érzék és a kísértetfilmek után szabadon, a bonyodalmat pedig szőnyeg alá söpört, de tovább kísértő, újraélt és újra megtörténő múltbeli bűn, határsértés és traumatikus tragédia okozza. Fiatalon sem tudta komolyan venni a klasszicista gótikus horrort, modernista és egzisztencialista rémfilmeket készített, és bár e mozijában bő a posztmodern irónia, ezúttal is tudományos magyarázattal demitizálja a természetfelettit (a testvérpár esetében genetikai, Havanánál lélektani okai lehetnek a vízióknak). Nem Cronenberg az első, aki az Angyalok Városába helyez exploitation horrort, hisz hasonló koncepcióra épül az American Horror Story is. Korai munkáihoz hasonlóan a Térkép a csillagokhoz is biohorror, testhorror, nemi horror, hisz a vérfertőzés tabu- és határsértéséből született testvérpár örökölte szüleik incesztusra való hajlamát, veszélyesek magukra és a környezetükre (Agatha egyenesen az elmegyógyintézetből érkezik). Létük szörny-egzisztencia, tragikus sorsú, hús-vér horrormonstrumok, egy modern Frankenstein teremtményei – mint az exploitation horror klasszikus Freaks hősei. A Porontyok után szabadon ők is atyáik bűneiből és traumáiból fogant torzszülöttek, csak a zsáner tendál a biohorror felől szocio- és családi dráma felé (a testvérpár és Havana egyaránt szüleik helyébe akarnak lépni). Nincs rémfilm, ami a nemi horrornál közelebb áll az exploitationhöz, hisz e műfaj első darabjai nemi betegségekkel riogató felvilágosító oktatófilmek voltak. A Térkép a csillagokhoz egyik szellemi elődje – Amerika- és showbiz-szatírák, mint az Alkony sugárút, valamint olyan klasszikusok mellett, mint a Kínai negyed – a Beyond the Valley of the Dolls, mely Roger Ebert forgatókönyvíróként jegyzett munkájaként ismert, de az exploitation-guru Russ Meyer rendezte. Hősei Cronenberg jelen mozijához hasonlóan tévúton járó, egyre lejjebb csúszó kábítószer- és pirulafüggő véglények, és a két film sokk-dramaturgiára építő végkifejlete is  egyezést mutat. Cronenberg fő inspirációi irodalmiak, e filmjéről pedig a horrorral szintén előszeretettel kacérkodó Ellis (Holdpark) is eszünkbe juthat.

„Kicsik vagyunk, így a túléléshez olyat kell adnunk az embereknek, amit máshol nem kapnak meg” – fogalmaz meg egzakt exploitation-horror ars poeticát Cronenberg a Videodrome alkalmával televízió-guru alteregóján keresztül. E szellemiség újabb filmjeiben is tetten érhető. A Beyond the Valley of the Dolls exploitation-klasszikusához hasonlóan a Térkép a csillagokhoz is elrettentő tanmese a felszínen, ami valójában főként vígjátékként működik. Bár ez inkább Wagner sorainak és a színészgárdának köszönhető, semmint Cronenberg megfáradt rendezésének, a film komédiaként gátlástalan bűnös élvezet (ha csak annyira is, mint egy South Park epizód). Nem véletlen, hogy a botrányhős írókra (Burroughs, Ballard) specializálódott Cronenbergnek tetszett Wagner stílusa: nyitott kapukat dönget, de – vagy épp ezért – szatírája brutális, (tabu)sértő és mélyen cinikus – nem csoda, hogy évekig hiába próbálták tető alá hozni a projektet, az író pedig közben jobbhíján regényként publikálta a történetet. Ahogy a koros Havana is hiába próbál felérni idealizált anyjához, Cronenberg eme opuszával sem közelíti meg a korai műveinek eredetiségét és vitalitását, ám ahogy Agatha alteregó-hősének sincs esélye beilleszkedni szörny-volta miatt, a horrorszerző sem asszimilálódik. Az ifjú Cronenberg stílusát ma már a valóságos Cronenberg Jr., azaz fia, Brandon virálisabban használja (lásd a szintén celeb-kultuszt szatirizáló Antiviralt), azonban atyjának agg fejjel sem kell a szomszédba mennie szerzői vitalitásért, nemrég például regényíróként debütált a Konzummal.

Csiger Ádám

Térkép a csillagokhoz
(Maps to the Stars)

Bemutató dátuma: 2014. szeptember 11.

rendező: David Cronenberg
forgatókönyvíró: Bruce Wagner
zeneszerző: Howard Shore
operatőr: Peter Suschitzky
producer: Said Ben Said, Martin Katz, Michel Merkt

szereplő(k):
John Cusack (Dr. Stafford Weiss)
Mia Wasikowska (Agatha Weiss)
Olivia Williams (Cristina)
Evan Bird (Benjie Weiss)
Julianne Moore (Havana Segrand)
Robert Pattinson (Jerome Fontana)