Fegyverletétel

TESTVÉRLÖVÉSZEK
Patrick deWitt 2011-es regényének adaptációja igencsak engedélyezi a stílusbravúrok burjánzását: a Testvérlövészek hangnemváltásokban, illetve azok összegyúrásában jeleskedő vadnyugati tragikomédia, mely a pisztolypárbajok külső kalandjai helyett a belső metamorfózis szimbolikus útiwestern-jellegét domborítja ki. Pikareszk sztorijában jóleső humor nyújt kezet vaskos drámának… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

TESTVÉRLÖVÉSZEK

Ugyan A-kategóriás fesztiválokon szívesen látják (lásd a tavalyi Ezüst Oroszlán-bezsebelést), plusz a kortárs globális filmkultúrában is elég magasan jegyzik a nevét, Jacques Audiard kétes életművel rendelkezik. Otthonosan mozog a melodrámában (Rozsda és csont), ám szerzői gengszterdrámái (az Ujjak című Toback-művet feldolgozó Halálos szívdobbanás, A próféta) vagy Arany Pálmával jutalmazott menekültfilmje (Dheepan) is ordító problémákkal terhelt, félresikerült próbálkozások.

Csodával határos, hogy a francia direktor és hosszú ideje vele lovagoló írótársa, Thomas Bidegain (aki 2015-ben a Cowboyokkal saját rendezését is lecsapta az asztalra) épp a neowestern-hullám utóvédharcaként egy gyakran teszthalott állapotba szenderülő, ízig-vérig amerikaiként emlegetett, mégis transznacionális jelentőségű zsáner képviselőjével lepnek meg bennünket. Patrick deWitt 2011-es regényének adaptációja igencsak engedélyezi a stílusbravúrok burjánzását: a Testvérlövészek hangnemváltásokban, illetve azok összegyúrásában jeleskedő vadnyugati tragikomédia, mely a pisztolypárbajok külső kalandjai helyett a belső metamorfózis szimbolikus útiwestern-jellegét domborítja ki. Pikareszk sztorijában jóleső humor nyújt kezet vaskos drámának, a címbeli, beszélő nevű Sisters fivérek karakterdrámája jellemkülönbségekre fókuszál, azok hol komoly, hol játékos változásának zseniális dinamikáján nyugszik.

A megfontolt Eli és a forrófejű Charlie pengeváltásai számtalan furcsa helyzetet eredményeznek, Audiard sosem veszíti szem elől különös relációjukat – perlekedéseik, parttalan beszélgetéseik zárójelezik a hagyományos cselekményt. Triviális pillanatképekbe merülünk, olykor hallucinációs, vérmes tónusú, netán pukkadozásra késztető vignetták jönnek, ám minden parányi töredék a testvérek döntéseire, múltban gyökerező magatartására utal, illetve várható lépésüket vetíti előre. Szó esik kettejük szadista apjáról, a fejvadászmeló után járó részesedés lenyeséséről, a célpontok leterítésének mikéntjéről, plusz újabb banális etűdként a prostituáltaknál nyugovóra térő haramiákat leshetjük. A bordélyházban mulatozó Charlie, valamint az egyik örömlánnyal beszélgetni próbáló, ám fanyar humorú kommunikációképtelenségbe ütköző Eli a préri dezorientált, létezésüknek irányt adni próbáló szerencsétlenjei – a Testvérlövészek westernként realizált tabló maszkulinitáskrízisról (gender-áthallású eredeti címe nem dísznek van), a gyilkosságok lélekerodáló erejéről, de legfőképpen a belső béke iránti óhajtozásról. John C. Reilly és Joaquin Phoenix egy pillanatra sem hagyják ki a szereplőket árnyaló ziccereket: a körülbelül 15 éve vígjátékokat is szívesen vállaló Reilly egyszerre képes alvás közben lenyelt pók csípésébe kis híján belepusztuló buffo és dörgő orgánumú, összeszedett felnőtt lenni, míg örökké zseniális partnere valódi jellemfejlődésen megy keresztül. Óriásira nőtt gyerekből, reflektálatlan Ringo kölyökből (Hatosfogat) tragédiát, fájdalmat átélő, érzelmeken végigskálázó nagykorúvá lényegül, odüsszeiáját a karakter csellengésével párhuzamban kíséri a sötét háttér előtt szivarozó, nagy tervről dumáló Charlie felvillanása vagy a galád apuka csonka végtagokkal tarkított, rémálomként nyugtalanító favágása.

Szatirikus road movie-jában Audiard két másik figurát is bevet témái kifejtéséhez: a vegyész Hermann Warm és a felkutatására induló, nyomkereső Morris idővel nemcsak összefutnak a gyilkos testvérekkel, külön sztorit kapnak, mely ugyanúgy az idegőrlő mészárlás ellen szónokol, az élet kiüresedését pendíti meg és egy nyugalmasabb jövő birtokba vételét nevezi célnak. (A tudomány emberét játszó Riz Ahmed és a megszelídített riválist életre keltő Jake Gyllenhaal az Éjjeli féreg után bajtársakként jelennek meg.) Komplementer-figurákat lökdös ide-oda a film, a partnerek a kaotikus véletlen játékszereiként sodródnak – Hermann rosseau-i, demokráciát és békét irányzó szerződéselmélet-utópiája, melybe fogvatartóját is beavatja, makroszinten rímel a testvérek privát törekvéseire. Megható, sőt, rendkívül intim, haladáselvű narratívát felszámoló, nyomatékosan karakterépítő 30-45 percben bomlik ki üldöző és üldözött, gyilkos és ártatlan őszinte egymásra találása: higgadt beszélgetések, aranymosás, tábortüzes eszmecserék hozzák közelebb a látszólag áthidalhatatlan szakadékkal határolt vadnyugati kisembereket. Audiard-nál lassú víz partot mos, illúziókat azonban nem feltétlenül dédelget.

Hermann társadalmi felépítményét furcsa módon nem hirtelen támadó balhé vagy puskagolyó rombolja szét: a baj váratlanul, egyik pillanatról a másikra következik be, a Testvérlövészekben hétköznapi, piszlicsáré ballépések is súlyos következményekkel járnak, a rendező azonban humanistaként fordul az elesettekhez, nem tagadja, a legnagyobb zűrben is megváltó erejű lehet egy szenvedést lezáró gyors fejlövés vagy a férfibarátság indexeként ábrázolt gondoskodás a betegágynál. Pontosan ezek a nüánszok emelik el a filmet a tradicionális western-sémáktól: a Testvérlövészeket melankolikus, halk szavú pillanatai avatják revizionista cowboymozivá a Will Penny, a Vadnyugati kalandorok, a Slow West, az Árva galamb és a Buster Scruggs balladája modorában. Ide-oda lötyögő Hellman-antihősei (Lovasok a forgószélben, A vadászat) nehézségekkel dacolva, ellenfelek lebírásával végül Jóságban részesülnek, felismerik a világban elfoglalandó helyüket. Ha a szociális reneszánsz várat is magára (mert balul üt ki egy vegyész-forradalom a természet lágy ölén vagy épp a fivéreket csatasorba állító kapitalista világ – élén a Kapitányt játszó, nemrég elhunyt és itt ugyancsak önmetaforára kényszerülő Rutger Hauerrel – korrupt), az egyszerre jelképes és konkrét otthonra lelés feloldja az égető konfliktusokat.

Szabó Ádám