Tiszatájonline | 2022. augusztus 28.

Apás szülés

SZIA, ÉLETEM!

SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA
Lassan a magyar filmvígjáték új hullámáról beszélhetünk, hiszen a 2021-ben és 2022-ben mutatták be a Szia, Életem! közvetlen előzményeit.

Becsúszó szerelem (Nagy Viktor Oszkár), Kilakoltatás (Fazekas Máté), Zanox – kockázatok és mellékhatások (Baranyi Benő), Együtt kezdtük (Kerékgyártó Yvette). Ez öt film szűk másfél év alatt, és mintha látszanának közös pontok: elszakadás a polgári vígjáték 30-as évekbeli hagyományától, a fekete komédia elemeinek felhasználása, óvatos vagy akár határozott átlépések a kortárs valóságon túli területekre, és ami a legfontosabb, a társadalmi érzékenység. Ez utóbbi a Becsúszó szerelemben a különböző társadalmi rétegek képviselőinek szembesítésében jelenik meg, a Kilakoltatás középpontjában egy idős ember házának kisajátítása áll, a Zanox és az Együtt kezdtük pedig, ha bátortalanul is, de nemzedéki kérdéseket feszeget a vígjáték eszközeivel. Fontos továbbá, hogy pályakezdő, vagy éppenséggel egészen fiatal alkotókról van szó, jól tudjuk, hogy a kettő nem feltétlenül esik egybe – Fazekas Máténak és Baranyi Benőnek a fentebb említett munkája az első nagyjátékfilmje, Vékes Csaba, a Szia, Életem társrendezője bemutatkozó filmje pedig az inkubátor-programban készült (Hetedik alabárdos). Ha már az előzményekről beszélünk, érdemes megemlékezni a Szia, Életemet! rendezőként jegyző Rohonyi Gáborról is. A 2007-es Konyec – az utolsó csekk a pohárban igazán jól sikerült vígjáték volt, elemeiben emlékeztet az imént vázolt szerkezetre: a Konyec a menekülős-üldözős akciófilmbe ágyazta a magyar nyugdíjasok szűkös életének bemutatását, amennyiben a bankrablást egy sokszoros műfajparódia kereteiben egy nyugdíjas házaspár követi el. A Brazilok (társrendező M. Kiss Csaba, 2017) ugyancsak filmműfajok kiforgatására alapozva mutat be érzékeny társadalmi helyzeteket, hiszen a focistakarrier középpontjában vidéki cigányfiúk állnak. 

A Szia, Életem! problémafelvetése kevésbé éles a fenti filmekhez képest, de megtudhatunk belőle ezt-azt a mai koraötvenes korosztály életvezetési gondjairól. A film tulajdonképpen kétszereplős jutalomjátékot kínál Thúróczy Szabolcsnak Barna szerepében és Pásztor-Várady Mórnak Samuként – ők ketten soha nem látták egymást, ugyanis, ahogy a filmben többször elhangzik, a nemzőapa nem feltétlenül igazi apa is egyben. A forgatókönyv magas színvonalát, illetve az alkotók érzékenységét és jó színészvezetési képességeit mutatja, hogy a körülöttük mozgó mellékszereplők valamennyien rendkívül jól mutatnak a képernyőn, és jól láthatóan kiválóan érzik magukat a jelenetekben; érdemes kiemelni például Pálmai Annát a többször és egyre viccesebben megjelenő taxis szerepében, ott van aztán Barna barátja, akinek a szerepét Vékes Csaba társrendező és forgatókönyvíró játssza. A film ügyesen oldja meg azt is, amit egy hasonló komédiának nem feltétlenül kell kezelnie: a cselekményben ugyanis vannak előkészítetlen és alig magyarázható fordulatok, amelyeket a film izgalmas késleltetésekkel tisztáz – ilyen az, hogy az anya (Sára szerepében az ugyancsak nagyon meggyőző Sárközi-Nagy Ilona) miért nem értesítette a gyereke apját arról, hogy a gyereket a gondjaira bízza, ilyen az elutazása oka is, amit itt és most nem leplezek le, de ide lehetne sorolni azt is, hogy a gyereket miért egy bőröndben csempészi be Barna lakásába. Ezekben a dolgokban a film a szereplői cselekedeteinek szinte józan indoklását adja, miközben a cselekmény egésze tele van mesei elemekkel (vagy inkább fantasy megoldásokról van szó, Barna, a filmbeli író ebben a műfajban jeleskedik).

A film tele van továbbá nagyon találékonyan elhelyezett gegekkel, amelyek tulajdonképpen egy ilyen őrült komédia alapját adják – ilyen a tapsra működő villanykapcsoló, ilyen gegként működik az író féltve őrzött szobrának sorsa (talán valamilyen díj egy régi könyvsikerért?), de fájdalmasan viccesek a fiú ismétlődő sérülései is. Mindhárom példa a klasszikus vígjáték rugóra járó bábúja, ahogy néhány mellékszereplő visszatérő megjelenése is. A részletek és az apróságok tehát a helyükön vannak, ami arról tanúskodik, hogy az alkotók komolyan vették a komédia műfaját, és jó érzékük van az ötleteik kidolgozásához. Hogy állunk az összképpel? A Szia, Életem! tanúsága szerint ötvenévesen is megszülethet egy apa, ha a szerepére időben ráeszmél – egy vígjáték természetesen úgy mutatja, hogy ez soha nincs későn. 

Szíjártó Imre


 

Szia, életem! – magyar vígjáték, 2022

Szereplők: Thúróczy Szabolcs (Barna), Pásztor-Várady Mór (Samu), Sárközi-Nagy Ilona (Sára)

Forgatókönyv és társrendező: Vékes Csaba, producer: Ditz Edit, Geszti Péter, Major István, Roskó Péter, operatőr: Szatmári Péter, vágó: Mezei Áron

Rendezte: Rohonyi Gábor