tiszatáj | 2017. július 18.

A szexről dánul

KISVÁROSI GYILKOSOK – SWINGER KLUB
Igazság szerint nem csupán a szexről, hanem a házassági válságról szól az a két dán film, melyeket (direkt vagy véletlenül) szoros egymásutánban tűzött műsorra a hazai filmforgalmazás… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

KISVÁROSI GYILKOSOK – SWINGER KLUB

Igazság szerint nem csupán a szexről, hanem a házassági válságról szól az a két dán film, melyeket (direkt vagy véletlenül) szoros egymásutánban tűzött műsorra a hazai filmforgalmazás.

Dán filmeket nézni jó, se nem sziruposak, se nem földbe döngölősek, egyszerűen maiak, amelyekben a komoly fordulatokat egészséges mennyiségű, gyakran abszurdba hajló humor ellensúlyozza. A dán rendezők nem finomkodnak, és nem pironkodnak, szemrebbenés nélkül nyúlnak választott témáik intim legmélyére, most éppen a szexhez. Amiről vagy rezignáltan le lehet mondani, mint a Kisvárosi gyilkosok című vígjátékban, vagy a hitvesi ágyon kívül lehet pótolni, mint a Swingerklub című melodrámában.

Az elsőként említett film címéből sejthető, hogy itt most a fekete komédia viszi a prímet. A másodiké bizseregtetőbb, csiklandós élményeket ígérő, s nem is csalódunk a tényanyag bemutatását illetően, talán csak magában a filmben egy kissé.

A Kisvárosi gyilkosokban adott két házaspár, a férjek barátok és egyben munkatársak, a feleségeik bizalmas barátnők. Az építési vállalkozó páros meglehetősen link, mégis szépen csordogál a pénz a bankszámlájukra (a fusiért kapott feketejövedelem pedig a pincében álló régi frizsiderbe), szóval remekül élhetnének, da otthon mindketten fantáziátlan balfácánok. Ezt elégelik meg a nejek. A férjek attól tartva, hogy válás után földönfutókká válnak, inkább az özvegység mellett döntenek, s felfogadnak egy orosz bérgyilkost az interneten! Igen ám, de a feleségek is résen vannak, így ők is begyűjtenek maguknak egyet, még pedig az eutanáziát önhatalmúlag, nagyüzemi méretekben gyakorló nővér képében. És innen kezdve elszabadul a pokol, nem csak a cselekmény szerint, de a néhol agyament, egészen sötét humor okán is, egészen a boldog végkifejletig. Mert szerencsére, minden aljas fondorlat dacára kiderül, hogy egymás nélkül még sem tudnak élni.

291327_1484129694.1706

A Swingerklub keserűbb, azok a kapcsolatok, amelyek a film elején nem működtek, a film végére sem jönnek rendbe. Hiába a közös szex parti, a ruhájukat levéve a karakterek csupán a testüket meztelenítik le, pózaik és görcseik rajtuk maradnak. Kivéve a középkorú férfi főszereplőt, aki megfejthetetlen életuntságát és fádságát sutba dobva, a hét végi szex túrán egy pillanat alatt szerelembe esik az újonnan betoppant lánnyal. Hirtelen élni és érezni kezd, s mint egy kamasz, merül el az újdonság varázsában.

Kár, hogy kissé hiteltelen az egész, a pasiról sem derül ki, hogy a minden szinten rendben lévő élete miért nem tetszik neki, hogy miért érdektelen számára az egyébként jó fej felesége, s mintha a látványos érzelmi átváltozás is kihagyna néhány lépcsőfokot.

Mint ahogy a címből sejthető, mi nézők is bekukucskálhatunk a swingerklubba, megszemlézhetünk pár mechanikus aktust, s ha eddig nem tudtuk volna, a filmből világosan kiderül, aki boldogtalanként érkezik, ugyanabban az állapotban távozik.

Ami közös a két filmben, a szex kendőzetlen emlegetése, ha van, azért, ha nincs, akkor az elégtelen testi hozzávalók pontos ismertetésével. Mindkét film nevén nevezi, amit csak lehet, de míg a Kisvárosi gyilkosokban az egyszerű melósok ironikus (és önironikus) szókimondásának vagyunk tanúi, a Swingerklub dialógusaiból a fehérgalléros jómódúak cinizmusa és kiábrándultsága süt.

275530_1493250208.6602

Ami az alkotómunkában közös, hogy mindkét rendező saját forgatókönyvét filmesítette meg. Pedig a második nagyjáték filmjét jegyző Mikkel Munch-Falsnak (Swingerklub) nem ártott volna egy külső szem, egy kis dramaturgiai igazítással feszesebb és ütősebb lehetett volna a történet, s akkor talán a lírai jelenetek is kikerülték volna a sablonos megoldásokat.

A Kisvárosi gyilkosok kompaktabb, de hát Ole Bornedal rendező régi motoros. Jónéhány thriller és horror csusszant már ki a keze alól, nem csoda hát, ha most sem habos-babos vígjátékot rendezett. Külön élmény az ismerős, remek dán színészeket viszontlátni, a férjeket alakító Nicolas Bro és Ulrich Thomsen már az Ádám almái-ban is benne volt. Mellesleg Thomsent nem csak mi, nézők jegyeztük meg, hanem Szász János is, aki aztán két filmjében is adott neki szerepet, az Ópiumban és A nagy füzetben. A feleségeket játszó Mia Lyhne és Lene Maria Christensen szintén népszerű filmszínészek, őket a Majdnem tökéletes szerelem című filmben szerettük meg.

Egyébként mindkét film eléggé megosztó. Van, akinek a Kisvárosi gyilkosok nyers abszurdja sok, míg másokat – a film gyengeségeit is megbocsátva – a Swingerklubban felvetett problémák kavarnak fel. Ahhoz, hogy el lehessen dönteni, melyik tábornak van igaza, legegyszerűbb megnézni mindkét filmet.

Ibos Éva

kisvarosi_gyilkosok_plakatKisvárosi gyilkosok (Dræberne fra Nibe)
dán fekete komédia, 2017

Hossz: 90 perc

Rendező: Ole Bornedal
Forgatókönyvíró: Ole Bornedal
Zene: Joachim Holbek

Szereplők: Nicolas Bro, Ulrich Thomsen, Mia Lyhne, Lene Maria Christensen, Marcin Dorociński, Gwen Taylor, Søren Malling, Birthe Neumann, Ole Thestrup

 

961381_33Swingerklub (Swinger)
dán romantikus vígjáték, 2016,

Hossz: 99 perc

Rendező: Mikkel Munch-Fals
Forgatókönyvíró: Mikkel Munch-Fals
Zene: Flemming Nordkrog

Szereplők: Martin Buch, Mille Dinesen, Rasmus Botoft, Therese Damsgaard, Dan Zahle, Lisbeth Wulff, George Katt, Natalie Madueño, Birthe Neumann, Morten Hebsgaard