A pálya neve: halál

DOUG LIMAN: A HOLNAP HATÁRA

Noha nem videojátékon, hanem japán regényen alapul, A holnap határa megszégyeníti az összes kult-konzolból készített mozit. Doug Liman nem egy konkrét videojátékot adaptált filmre, hanem magát az ágazatot.

A nem túl távoli jövőben járunk, az emberiséget földönkívüli invázió fenyegeti. Vesztésre állunk az intergalaktikus háborúban, az idegen faj mintha minden lépésünket előre tudná. William Cage (Tom Cruise) értelmiségi, de felettesei tesznek rá, hogy nincs katonai tapasztalata: lefokozzák, besorozzák és egy ugyancsak szedett-vedett osztag soraiban ledobják a mindent eldöntő ütközet kellős közepébe. Hősünk egész csapatával csúnya és gyors halált hal, mivel az idegenek már megint egy lépéssel előbb jártak. Cage azonban legnagyobb meglepetésére újra a bevetés napjának reggelére ébred. A csata, a halálozás és az ébredés még számos alkalommal megismétlődik, mire rádöbben, hogy időhurokba keveredett. Csak az előző sorsfordító ütközet hőse, Rita Vrataski (Emily Blunt) tudja a magyarázatot a jelenségre, mivel mindez vele is megtörtént. Az idegen faj előrelátását annak köszönheti, hogy utazik az időben, Cage pedig halála előtt olyan szerencsésen ölt meg egyet a lények közül, hogy örökölte a képességét. De ugyanilyen könnyen el is veszítheti: csak akkor ébredhet újra a halála napjára, ha rövid határidőn belül meghal, ha viszont túlél, újra halandóvá válik – ez történt Ritával is. Az időhurokra márpedig szükségük van, mivel ha nem nyerik meg az ominózus ütközetet, vége az emberiségnek. A küldetést nehezíti, hogy teóriájukat senki nem veszi komolyan a seregből, ezért csak magukra számíthatnak.

Már első perceiből kiderül, hogy A holnap határa nem a szokásos faék egyszerűségű hollywoodi blockbuster. Cage-et egyik pillanatban még rangos értelmiségiként látjuk, a következőben szánalmas, gyáva kisemberként, majd újonc közlegényként, végül hullaként. Csetlő-botló, neurotikus karaktere a japán filmek samariman (a salary man japánosítása) archetípusát idézi, de a nagyközönség számára Cruise személye miatt lesz emlékezetes. A lehetetlen küldetéseket kedvelő sztár (Mission: Impossible, Feledés) újabban minden filmjében legalább egyszer megmenti a világot. Csodát ne várjunk, ezúttal is héroszi szerepet választott, de most legalább tisztességesen végigjárja a szamárlétrát, és életében először jól áll neki, hogy mélynövésű. Alakítása szándékos önparódia – mint a cameója Trópusi viharban. A holnap határa a beígért sci-fi akciófilm helyett vígjátékként kezdődik, a humor helyét viszont lassan, de biztosan átveszi e műfajok látványvilága és a thriller feszültsége.

A szatirikus nyitány az Acéllövedéket és a Csillagközi inváziót juttathatja eszünkbe, az időhurok-narratíva pedig az Idétlen időket idézi, mely az Öldöklő angyalhoz hasonlóan abszurd alaphelyzetre épül, de a Buñuel-filmmel ellentétben nem emberi degradáció, hanem fejlődés története. Ahogy az időhuroknak köszönhetően korlátlan lehetősége adódik kiismerni a világát, Cage ágrólszakadt bakából szuperhőssé válik, a közelharcra és küldetésekre épülő videojátékok rajongóinak pedig végig déja vu érzésük lehet. Cage eleinte olyan, mintha egy újdonsült kezdő játékos avatárja lenne, hisz még fegyverét sem tudja használni. Aztán meghal (ahogy a kezdő játékosok is vereség-szériával nyitják karrierjüket), de újrakezdheti az adott “pályát”: kiismerheti a környezetet, társait és ellenfeleit, és gyakorlással, tapasztalatszerzéssel fejlesztheti képességeit (ahogy a felhasználó kitanulja a játékot, és karaktere szintet lép), valamint hatékonyabb fegyvereket szerezhet. A nyitójelenetben a közönség megismeri háttértörténetét és a világot, amiben él, utána viszont minden újdonságként éri – ahogy a nézőt is, ami azonosulást teremt. Az ellenfél egy kollektív intelligenciájú, jövőbe látó, időutazó, azaz gyakorlatilag mindentudó faj – hasonló hatalma van a befogadó felett a videojáték készítőinek (ezúttal pedig a direktornak). A hősnek nagyjából annyi hatalma van, amennyi egy videojáték felhasználójának: ha nem sikerül megoldania a küldetést az adott határidőre – és még életben van – gyors és fájdalommentes öngyilkossággal az elejéről kezdheti a missziót, több tapasztalat birtokában. Az amazon Rita eleinte mentor, ő vezeti be Cage-et a világba, amibe csöppent. A különleges képességű, világmegváltó feladat terhét cipelő hős azonban gyorsan tanul, és rövidesen már ő a mester, végül egyedül kell boldogulnia. A sok MacGuffin és vörös hering után a fináléra a “kezdő” nehézségi fokozattól eljutunk a „halálosig”, ahol többé nem működik a “mentés” gomb.

A videojátékok filmre adaptálásának kísérlete tehát sikeres, eredménye a sci-fi akciófilm műfajkombináció eddigi legfejlettebb installációja, mely a játékok attrakcióit kínálja, hátrányok helyett a mozi erényeivel, melyek nagy vásznon érvényesülnek csak igazán. Az alkotók ráadásul nem csak non-stop akciót kínálnak: kihasználták a rendhagyó narratív struktúrában lévő játékos posztmodern komikum lehetőségét is, ezzel egyúttal elterelve a figyelmet a történet hiányosságairól és a logikai bukfencekről. Le sem tagadhatnák, hogy japán szöveget adaptáltak: a videojátékok iránti rajongásáról is ismert Hiroshi Sakurazaka ifjúsági regénye olajozottan működő, tökélyre fejlesztett műfaji rendszerre épül, hasonlóan a küzdősportok ihlette Battle Royale-hoz (a filmre szintén hajazó Mátrixot pedig ugyancsak japán filmek ihlették). Dicséretet az amerikai alkotók is érdemelnek. Doug Liman rendezett már sci-fit (Hipervándor), de neki köszönhetjük A Bourne-rejtélyt is, melynek amnéziás hősével hasonlóan könnyű volt azonosulni, mint A holnap határa Cage-ével. A memóriavesztés gyakori bonyodalom videojátékokban, azaz Jason Bourne első kalandja amolyan főpróba volt e filmhez. A csavaros, a nyitójelenetre visszautaló zárásról pedig a filmet forgatókönyvíróként jegyző Christopher McQuarrie Oscar-díjas munkája, a Közönséges bűnözők juthat eszünkbe.

Csiger Ádám

A holnap határa
(Edge of Tomorrow)
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 113 perc, 2014 (12)

rendező: Doug Liman
forgatókönyvíró: Dante Harper, Christopher McQuarrie, Alex Kurtzman, Roberto Orci, Joby Harold
zeneszerző: Darren Rutter
operatőr: Dion Beebe
producer: Gregory Jacobs, Tom Lassally, Jeffrey Silver, Erwin Stoff
vágó: James Herbert

szereplő(k):
Tom Cruise (Bill Cage)
Emily Blunt (Rita Vrataski)

Bemutató dátuma: 2014. május 29. (Forgalmazó: InterCom)