12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
11.06.
| Tamási Áron ma >>>
11.10.
| A Duda Éva Társulat novemberi programjai >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Csala Károly Vencel, Géczi János, Nagy Izabella, Petőcz András versei
Izer Janka, Kontra Ferenc prózája
Amper Műhely (fiatal költők versei)
Arany Zsuzsanna, Szajbély Mihály tanulmánya
Minden megvan? – Ottlik Géza emlékére (Györe Balázs, Hernádi Mária, Szilasi László, Thimár Attila írásai)
175 éve született Lechner Ödön

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Project A – A pusztulás allegóriája
2012.08.09 - tiszatáj

„A Project X tehát attrakciós montázsfilm, ami látszólagos nyersességével és semlegességével mond kritikát.” – Szilágyi Szabolcs filmes esszéje.

„Izzad a test, izzad a test
És fogy a pia, fogy a pia
Kezdődik már, kezdődik már
Az anarchia, az anarchia”

(HétköznaPi Csalódások)

Essék kevés szó a filmről, szegüljünk szembe a kritika szabályaival. Nincs fenntartó erő, gát vagy félelemérzet. Kevés szó…

Ne nevezzük írásnak, legyen inkább firka, a firka jó, a firka esztétikailag szép, és nyugtatja a szemet. Tehát firkámban…

Kezdjük Ádámtól és Évától, vesszünk el a részletekbe, rúgjuk fel a szabályokat, mert a szabályok felrúgása jó, a szabályok felrúgása esztétikailag szép, nyugtatja a szemet. Kezdjük Triertől és Vinterbergtől. Tehát két dán…

Két dán, tele melankóliával és lázadó dühvel. Jött, 1995-ben, hogy szembeszálljon Hollywooddal, és leszámoljon az elértéktelenedett szórakoztatóipari giccsel. Nyilatkozatot tettek – persze, teljesen komolytalan, szerzői performansz, de gyönyörű punk-legenda – és mozgalmat alakítottak, hogy felrázzák és megmozgassák ez elamerikaiasodó nagy öregeket…

A papa mozija oszlásnak indult.

És új korszak köszöntött az európai művészfilmre, a „dogmázás” évtizede. Hollywood látta, hogy ez jó, így az évezred hajnalán ő is elkészítette a saját dogmáját, saját ízlése szerint, hogy a hetediken megpihenve szabadjára engedjen egy újabb alműfajt, az áldokumentumfilmet. A teremtés látszólag elmaradt, és a meddőnek bélyegzett The Last Brodcast vagy az Ideglelés már lassan feledésbe merült, és vele együtt a mozikba szánt új forma is, mikor, a hat évig tartó tetszhalott állapot után, egyszer csak újra élni kezdett. Természetesen ez összevág a dogma metamorfózisával, mikor a haldokló stílusból lassan műfaji jegy lett, pontosabban a hideg, rideg világot álmodó szerzők kézjegye. És Hollywood ezt is kiszagolta, mert Hollywood mindenbe beleüti…

Koszos orral is lehet pénzt keresni.

Megértette, hogy a csacska meséknek leáldozott, az MTV generáció már a valóságért fizet, a valóság fikcióját akarja. „Előttem van, benne vagyok, én vagyok.” Majd jöttek a Z-k, vagy is az a bizonyos Z generáció. Más jelek, más kódok, a technikával együtt gyorsuló nyelv, multitasking, egyszerre tv, mobil, internet. Sokkal többet követeltek és felfaltak szinte az égvilágon mindent, ami vizuális jelnek tekinthető. A filmtrükkök sem elégítették már ki őket, ingerencia küszöbüket nem érte el a szimplán kaszáló kamera, Jason Bourne felismerhetetlen akció jelenetei. Sokkal eredetibb, látványosabb kellett, de egyben megfoghatóbb, megmagyarázhatóbb, reálisabb is. A multiplexekből lassan kiszorultak az X-ek, Y-ok, és a törzsközönség jóformán már csak a Z-generációból állt. Így elsősorban ezt a csoportot kellett kielégíteni. Filmet az ő elvárásuk és értékrendjük szerint…

A kamera szem.

A 3D megjelenésével visszatért az attrakciós mozik korszaka, a lázadó Z-k pedig kikövetelték a saját retrójukat, az egyszerre mindent látó kameraszemet. „Ne töltőtoll, az lassú és unalmas, szem, ami mindent lát, és rögzít, gyorsan, vibrálóan, akár enyém, akár övé. Legyen valós, de egyben misztikus is. Legyen igazi, de egyben rejtélyes is. Majd én szűrök, szelektálok.” Így az áldokumentumok és ezen belül a found footage filmek meghódították a mozikat…

Talált, felfedezett, fikciós lelet.

Lett egy zsáner, ami még jobban beáldozta a realitást a fikció oltárán. Talált felvétel, nyersanyag, mintha egy amatőr vagy profi operatőr által rögzített felvételt látnánk. Spontán, a valóságot, amit előkapart valami internacionális szerv vagy egyesület.

Mimézis ez, ami természetesen a Z-k kedvelt stílusjegyévé vált. Először csak a horrorok (Cloverfiled, Parajelenségek, A trollvadász) majd lassan más műfajokba is begyűrűzött. A filmnyelv aktivizálta magát, az eisensteini formula működésbe lépett: metrikus, tonikus, attrakciós. Többet mutat, hozzácsatol, harsog, villog, dübörög, majd beszakítja a szaruhártyát. Az operatőr rángat, a vágó nyiszál, az alkotó pedig széttárja kezét…

Térjünk ki, a kitérő jó, a kitérő esztétikailag szép.

Két ősatya, Judd Appatow és Todd Phillips. Hasonló forradalmárok, mint Trier és Vinterberg, csak a vígjáték műfaján belül. Nem váltották meg a világot, csak a trágárság és a wc-humor mellé valós problémákat vagy izgalmat csempésztek.

Pár év és a recept bevált, a zsáner megújult. Z is ott ült, bent, a széksorok között, viszont az érzelgős részeken, hiába a realitás, még mindig vagányan unatkozott.

Ezt a Másnaposok szülőatyja, Phillips ismerte fel először. Gondolt egyet és sablonjait rábízta egy brit, iráni kliprendezőre, Nima Nourizadehre, hogy gyúrjon belőle valamit. Valami fogyaszthatót Z-nek is. Így megszületett az első amerikai found footage vígjáték, a Project X.

Nourizadeh nem szégyenlősködött, hanem a feladathoz hűen járt el és levezényelte egy tinivígjáték áldokumentumfilmes verzióját. A tini megmaradt, a játékra sem lehet panasz, viszont a víg, úgy ahogy van, felszívódott. Ugyanis a found footage, vagyis az áldokumentumok azon stílusa, amikor egy fikciós történetet úgy mesélnek el, mintha az a valóságban megtörtént volna nem tűri a viccet. A stílus nyersessége és a mozgóképes hagyomány miatt a néző előre sötétebb tónussal színezi ezen alkotásokat.  Nourizadeh pedig rá is tesz egy lapáttal, objektívját lecseréli, Y-ról Z-re vált, a kipprendezés terén szerzett tapasztalatát, pedig mind belezsúfolja a filmbe. Akár egy egész estés, epizódokra szabdalt videoklip, amiben látszólagos részeket a felismerhető kronológia és a három főszereplő aránylag többet való szerepeltetése köt össze…

A digresszió jó, a digresszió esztétikailag szép…

Miről szól a Project X?

„Semmiről.”

Története nincs.

Miért nincs? Hisz története mindennek van, mindennek kell lennie!

Lennie kell, de itt rejtve marad. Más az eszköz, más a cél. Más a narratíva…

Története nincs, nem fontos, egy mondatban leírható: három tizenhét éves fiú – akik szubkultúrájuk hierarchia rendszerében igen alacsony helyet foglalnak el – olyan születésnapi bulit akar rendezni, hogy felkavarja az állóvizet és az átlagos státuszukból kiemelje őket. A film pedig ezt a kísérletet dokumentálja. A found footage csel esetünkben Dax, akit a főszervező Costa kér meg, hogy rögzítse az eseményeket kamerájával. Innentől kezdve a fikció dokumentuma, vagyis a film, amit látunk, Dax nyersanyaga, tarkítva a rendőrségi és mobiltelefonos felvételekkel. Nincs történet, a lényeg a fabula.

A Project X tehát attrakciós montázsfilm, ami látszólagos nyersességével és semlegességével mond kritikát. De a Z generáció és kultúrájának bemutatása ürüggyé vált, ugyanis az anyag túllépett funkcióján, és önálló életre kelt. Nem fanyalog, hanem aktualizál és politizál. Bírál és jövendöl. A rendező európaisága, pedig egyenesen leugrik a képkockákról. A hatvanas-hetvenes évek csömör filmjei (Pápai Zsolt terminusa), Ferreri, Godard, pesszimizmusa, szikár, lemondó hangulata, Makavejev tabudöntögetése és iróniája is mind-mind vele szökken…

Dilinger még mindig halott, unatkozik, zabál, és meghal, újra és újra.

A film lényege a pusztítás, amit a fiatalok visznek véghez. Ahogyan a házibuli durvul, úgy durvulnak a szereplők is. Nincs jellemfejlődés, nem válnak árnyaltabbá, csakis szürke sablonok, akiken megfigyelhetjük a romlás fokozatos jeleit. Elállatiasodnak, a kontrol megszűnik, a választott szereplők arca egyre fehérebb, pólóikon egyre több a kosz és a testnedv. Ők nem szeretnek, nem dilemmáznak, nem nyomoznak, és nem esnek depresszióba sem. Csak vannak. Sodródnak, a képekkel együtt, vágásról vágásra.

A választott formanyelv pedig olyan mélységek felé tereli a filmet, ami nem hagyja aktivizálódni a zsáner elemeit, működésképtelenné válnak és zuhannak együtt a nem létező a történettel a mélyfekete anarchiába. Erőszakos, kicsapongó, agresszív, szexuálisan túlfűtött képek ugranak elő hitelen a zene ritmusára. Megbolydít és felkavar. Pucér testek, hányadék, meghágott arc, ismerős figurák, akikkel már találkoztunk a filmfolyam során, de már sokkal lepukkantabbak, enerváltabbak. Tudatfilm. Kellemetlen film. Nyomaszt, mert nincs pozitív figura, nyomaszt, mert nem győzedelmeskedik senki, csak a hiúság és a múló dicsősség…

„Nem, én tényleg nem hittem volna, hogy képes lennél rá.”

A Project X akarva-akaratlanul tükrözi korunk hangulatát, apokaliptikus szemléletét, válságos, állandó bizonytalanság érzetét. Szerzői film, ami korosztályos vígjáték ürügyén súlyos kritikát csempész a blockbusterek közé. Nem Z-ről szól, nem is X-nek vagy Y-nak, hanem mindenkinek, aki képes elfogadni a formanyelvet és a film „költészetét”, a csupasz anarchiát…

A káosz jó, a káosz esztétikailag szép. A káosz.

Szilágyi Szabolcs

 



2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

GÁSPÁR ANNA PRIVÁT TÁRSADALOMTÖRTÉNETE
Gáspár Anna, foglalkozását tekintve építészmérnök, szerényen fogalmazta meg a feladatát, amikor Naspolya címmel megírta családi emlékkönyvét. „Ezt a könyvet nektek, leszármazottaknak írjuk. Eljött az ideje, úgy gondoltuk, hogy összeszedegessük morzsánként a magunk és a megmaradt, emlékezni képes rokonaink ismereteit”… – LENCSÉS GYULA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT MONOGRÁFIÁJA ENDRE BÉLÁRÓL
Pazar kiállítású kötettel emlékezett meg Endre Béláról, az alföldi iskola egyik legnagyobb hatású festőművészéről Nátyi Róbert művészettörténész. A könyv a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum kiadásában jelent meg, Endre Béla Tündérmesék koloritja című 2018-as gyűjteményes kiállításához kapcsolódva… – ANNUS GÁBOR AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.17 - tiszatáj

A következő dolog, amire emlékszem, hogy anyu feltekeri a rádiót, hogy ne halljam, mennyire zokog.
Hülyeség volt. Hallottam. Közvetlenül mögötte ültem a kocsiban, és nagyon hangosan sírt. Ami azt illeti, apu is. Egyszerre sírt és vezetett. Én őszintén nem tudtam, vajon sírok-e, de úgy véltem, valószínűleg igen. Amúgy is úgy tűnt, hogy kellene. Szóval megérintettem az arcom, de kiderült, hogy száraz. Egyáltalán nem sírtam… – NÁDOR ZSÓFIA FORDÍTÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.11.16 - tiszatáj

ANDRÉ FERENC: SZÓTAGADÓ 
Mielőtt érdemi mondandómba kezdenék, meg kell említenem: nem veri ki nálam a biztosítékot, hogy Esterházy Péter és Kis Grófo karöltve szolgáltatnak mottót soraikkal egy és ugyanazon vershez, ugyan már, az ilyesmi távol áll tőlem, meg van egy olyan sanda gyanúm, hogy efféle magaskultúra-populáris kultúra „határsértésen” már szinte senki sem háborodik fel… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.15 - tiszatáj

HANTAI SIMON FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA AZ YBL BUDAI KREATÍV HÁZBAN
Hantai Simon festőművész munkáinak válogatását mutatja be az Ybl Budai Kreatív Ház. A Kálmán Makláry Fine Arts galéria segítségével létrejött tárlaton a mester alkotói pályájának különböző korszakaiból láthatunk műveket, amelyek megválaszolják azt a fontos kérdést, hogy Hantai művészetében miként jutott el a szürrealizmustól az absztrakción át egészen a pliage, vagyis a hajtogatás technikájáig… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő