04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

A szétrázódás ellen
2016.06.14 - tiszatáj

FENYVESI OTTÓ KÖTETBEMUTATÓJA

Fenyvesi Ottó, a XX. századi vajdasági irodalom ’70-es és ’80-as évekbeli virágzásának egyik fontos tanúja, az utóbbi időben „halott vajdaságiakat” szorgalmasan olvasó és olvastató emlékmentő, egyben a hajdani vadulás vizeit ma is eleven „versekkel és kalózsszövegekkel” ellátó alkotó volt a Tiszatáj szerkesztőségének könyvheti vendége 2016. június 10-én. Az évtizedek óta Veszprémben élő és alkotó költő, író, esszéista és képzőművész, aki az idén 50. számához érkező Vár Ucca Műhely nevű kulturális folyóirat alapító szerkesztője is, új könyvéről, a Tiszatáj gondozásában nemrégen megjelent Minimum Rock & Roll-ról a kötet szerkesztőjével, Virág Zoltán irodalomtörténésszel beszélgetett. Az este során, miközben megismerhettük a verskötet darabjainak keletkezési körülményeit, a Fenyvesi versvilágában, költészet-elképzelésében az utóbbi évtizedekben lejátszódott és az alkotó által élénken megfigyelt változások okait, betekintést nyerhettünk a több-médiumú alkotó kibocsátó közegeihez, különféle hagyományaihoz való viszonyába, művészettörténeti kapcsolatkereséseinek folyamatába, s megtudhattuk azt is, hogy „minden szerkezet szétrázódik…” (Minderről később).

Virág Zoltán indítókérdéseivel a visszaemlékezésnek Fenyvesi alapvető művészi ethoszában megnyilvánuló, több jelentős munkájában is testet öltő jelentőségére hívta fel a figyelmet. A Minimum Rock & Roll alig tagolt, a szerző felhatalmazása értelmében kvázi-hosszúversként is olvasható szekvenciáira éppúgy ráillik az emlékező magatartás és a belőle sarjadt emlékvilágok termékeny párbeszéde, mint a korábban megjelent Halott vajdaságiakat olvasva lapjaira vagy A szabadság foglyai című, köztes műfajú, művészetelméleti és –történeti anyag koncepciójára. Fenyvesi válaszában az utolsó évtizedek meghatározó emlékezetkritikai irodalmára, nagy mnemotechnikai érdeklődésre hivatkozva saját vállalkozását is ebben a gondolati térben helyezi el, teszi felismerhetővé (s tehet-e másként az, aki egy versében a „sodrodó hasadékot”, a jelenkorkutatás e széles körben alkalmazott terminusát emlegeti?). Ugyanakkor az alkotó az est folyamán többször emlékeztet az emlékezés elkerülhetetlenségére is, arra, hogy felfogásában „az ember emlékező lény”, vagyis hogy minden irodalmi kordivaton és –parancson túl az autentikus mű az emlékezet, a megörökítés feladatát mintegy természetesen vállalja fel. Virág Zoltán felvetése szerint, ellentmondva a Fenyvesi-recepció domináns szólamának, ez az idővel harmonikus viszonyt ápoló művészi attitűd semmiféle klasszicizálódás vádjával nem illethető, hiszen az emlékezés „maga is egy lázadásforma”, ami mellett az alkotó kitart az utóbbi időszak műveiben. Fenyvesi, aki rendkívüli finomsággal kerüli el az önmagyarázat csapdalehetőségeit, inkább analógiákat, művészi jelenléte számára inspiráló mintákat sorol, hogy megvilágítsa utolsó műveinek (pl. az egyelőre csak a facebook-on olvasható Brazília című szövegnek) szociográfiai, településtörténeti, geopolitikai és személyes paraméterekkel egyaránt leírható kontextusait. A Bácsborsódról származó, később a világművészet hírességévé váló Moholy-Nagy László, valamint a vajdasági művelődéstörténet „helyi jelentőségű szerzői” éppúgy részei ennek az értékalapú és területi szerveződésű kánonnak, mint ahogyan a Gogol halálát író Tolnai Ottó, vagy a rendszeresen újraolvasott, bevallása szerint gondolkodására elévülhetetlen hatást gyakorló platóni Lakoma (Symposion). Ha felfigyelünk Fenyvesi inspirálóan, de sosem szájbarágós didaktikussággal sorolt hivatkozásaira – a regionális értékű, értelmű irodalmi életművek és a képzetes komplexum viszonyát előtérbe állító gondolataira; Juhász Ferenc hosszúverseinek hatását be- és elismerő reflexiójára; a „megmondó ember szereptől” való idegenkedés indítékaira stb. -, mindegyre egy olyan pluralitás és többirányú elismerést lehetővé tevő türelem nyomaira bukkanunk e gondolkodásban, mely a „különböző identitások gyűjtőhelyévé teszi a szubjektum pozícióját” (Virág Zoltán megállapítása szerint).

Ahogyan a beszélgetés tárgyául szolgáló új kötet egyes darabjai fölött rendre feltűnő ’&’, az összeköttetés és mellérendelés jeleként, valamiféle poétikai demokratizmus alakzatában találja meg az időhöz való viszony hiteles változatát, a mindent archiváló magán-emlékezet anyagát átnéző jelenkori én élményét, úgy a hús-vér, előttünk megnyilatkozó Fenyvesi is a felemlegetett dolgok eldöntetlenségével, egymás mellé helyezésével érzékelteti értékrendje mindenféle feszélyező hierarchiától való mentességét. Erre jó példa, hogy amikor az Amerikában töltött időszak jelentős poétikai átalakulásokat hozó tartamáról beszél, nem a beatgeneráció alkotóinak hatását emlegeti, hanem az ottani élet másfajta arányai közt elképzelhető irodalmi szereppel való találkozást, a szlogen szövegszervező erejére való rácsodálkozást. Szóba kerül ezután a korántsem enigmatikus, de magyarázatot kívánó kötetcím, mely megváltozott formátumával utal Fenyvesi pályájának korábbi szakaszait megjelölő címzésekre (maximumrockandroll címen az induló Magyar Narancsban vitt rovatot és hasonló címen műsort szerkesztett az Újvidéki Rádióban). A szerző, bevallása szerint, matematikai képletekként viszonyult a Minimum Rock & Roll szövegeihez, kitölthető szövegtereihez. Ebben a – Virág Zoltán meggyőző állítása szerint – korántsem minimalista, de a minimális vonzalmát vállaló versigényben, Fenyvesi mostani költészetének választásaiban nyilvánvalóan visszaköszön az emlékezeti perspektívából elnyert kételkedő alapállás, a „’70-es és ’80-as évek nagy igazságait” mára kérdésesnek tekintő alkotó másként radikális tapasztalata, mely valamiféle redukció, kevéshez ragaszkodás magatartására sarkall. Kedvenc zenekaráról, a New York-ban alapított és egy magyar származású tagot is magáénak tudó Ramones-ről, az együttes felbomlásáról szólva beszél a „szétrázódásról”, arról, hogy – idővel – „minden szerkezet szétrázódik”, „a bicaj, az autónk, a testünk.” Stb. A zenetörténeti analógia közegéből hirtelen kilépő, és e versvilág általános magyarázataként is érthető megfigyelés, nehezen tagadható „minimális” igazságot tartogat, mikor az életfunkciókat az anyag láthatatlan, lassú kilazulásának folyamatában ábrázolja. Ki tagadhatná e leírás helyességét? És ki tagadhatná, hogy Fenyvesi könyvének tiszteletreméltó törekvése, az emlékező módusz életparanccsá iktatása („Nem szabad felejteni, semmit.” – hangzik el az est folyamán), ezzel a szétrázódással ellentétes indulatként, nem fortyogó, de hatásos hullámként képzeli el a költészet, a számára autentikus szólás jövőjét? A költészet mint a szétrázódott tagok visszaillesztése, a szétrázott anyag visszarendezése, formába rázása, minimum és maximum rock & roll, ad infinitum.

Tóth Ákos

 

Fenyvesi Ottó költői estje, Tiszatáj Szalon

2016. június 10.

 

DSC_0109DSC_0116DSC_0117DSC_0139DSC_0123DSC_0120DSC_0118DSC_0127DSC_0124DSC_0125DSC_0132DSC_0128DSC_0167DSC_0138DSC_0144DSC_0143DSC_0150DSC_0163DSC_0164DSC_0149


Címke: , , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő