06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

A bányamélyből a tényirodalom Olümposzára
2016.02.12 - tiszatáj

Emlékszünk még? Hónapokig világszerte családi ebédek és baráti beszélgetések visszatérő témája volt, hogy harminchárom bányász rekedt 2010. augusztus 5-én a San José-bánya mélyén. A chilei bányászok hatvankilenc napos fogságát és megmenekülésük történtét követte nyomon Héctor Tobar. Haklik Norbert írása következik A sötét mélyben című könyvéről és a tökéletes katasztrófafilm forgatókönyvének receptjéről.

Valamikor a múlt század negyedik kvadránsában, amikor már húsz éve volt annak, hogy két dél-amerikai Nobel-díjas, Miguel Ángel Astúrias és Pablo Neruda közösen megírták gasztronómiai útikalauzukat Magyarországról, de Vargas Llosától a Szeretem a mostohámat még csak kéziratban létezett, ha éppenséggel nem volt még készülőfélben csupán, megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában egy vékonyka kötet, amelyről egészen a közelmúltig úgy véltem, aligha akad olyan mű, amely hasonló sikerrel indított volna csúcstámadást a tényirodalom Olümposza ellen. A könyv címe Titokban Chilében volt, és egy film történetét beszélte el, amelyet Miguel Littín chilei rendező forgatott életét kockáztatva, a hatóságokat kijátszva a Pinochet-diktatúra gyötörte andoki országban. A könyvet nem más, mint Gabriel García Márquez jegyezte, aki a Littínnel készített interjúi alapján vetette papírra a tényregényt, markánsan jelezve, hogy Nobel-díjas világsztárként sem derogál visszatérnie egy-egy könyv erejéig ahhoz a szakmához, amellyel még a Száz év magány előtt kereste meg a napi betevőt. Persze Márquez műve fényévekkel emelkedett az átlagos újságírói teljesítmény fölé. Úgy láttatta a filmes stáb kalandjainak prizmáján át a korabeli chilei valóságot, hogy azt egy nagyregény is megirigyelhette volna, és minden sorában ott csillogott a félreismerhetetlenül márquezi mondatkompozíció aranyfedezete.

Most, közel három évtizeddel később, született egy újabb mű, amely érdemes arra, hogy odaállítsuk Márquez tényregénye mellé a könyvespolcunkon. Ez a fizikai egymás mellettiség persze csak tovább szaporítaná a két könyv közötti párhuzamok már amúgy is meglévő példáinak sokaságát, amelyek közül elöljáróban talán legyen érdemes csak annyit megjegyeznünk, hogy Márquez munkájához hasonlatosan Héctor Tobar A sötét mélyben című művéhez is chilei események szolgáltatták a tényanyagot, azonban a szerző ez esetben sem az andoki ország szülötte. Mindemellett, akárcsak közel harminc évvel korábban Márquez, Tobar is a valós események főszereplőivel készített interjúk alapján dolgozott, és végeredményben az ő könyvét is joggal olvashatjuk egy film keletkezéstörténeteként.

Ha pedig a két könyv által feldolgozott valóság – a harminc évvel ezelőtti és a jelenkori Chile – különbségeit tekintjük, akkor ezek legszembetűnőbbike talán az lehet, hogy a harmadik évezred második évtizedében már a legkevésbé sem volt szükséges becsempészni a kamerákat oda, ahol a kötet által feldolgozott események történtek. A tévés stábok kérés nélkül is órákon belül ott termettek, a világ minden tájáról, és a későbbiekben is nap mint nap, huszonnégy órában közvetítették az eseményeket. A történtek szerencsés kimetelének ismeretében nem kockáztatunk meg kegyeletsértést, ha úgy fogalmazunk: a híradós katasztrófa-valóságsó műfaját is megteremtette a média azzal, ahogyan a 2010. augusztus 5-én a San José-bánya mélyén rekedt harminchárom bányász hatvankilenc napos fogságát és megmenekülésüket nyomon követte, s történetüket közel három hónapig világszerte a családi ebédek és baráti beszélgetések visszatérő témájává tette. Héctor Tobar munkája erre, a történet Történetté válására is figyel, és a kötet ezáltal valójában saját genezisét is elbeszéli – ne feledjük, a szerzőt a harminchárom bányász kollektív szerződésben ruházta fel kizárólagos joggal arra, hogy happy end-del végződő bányaszerencsétlenségük beszámolóját megírja, annak érdekében, hogy egyikük se húzhasson nagyobb hasznot a közösen megélt balesetből, mint a többiek. Hogy miért is támadt szükség egy effajta szerződésre, és hogy a média figyelme miképpen vált kezdetben a mentőkísérletek folytatásának zálogává, valamint később miként gerjesztett széthúzást a még mindig a bányamély rabságában rekedt bányászok között, és szabadulásuk után hogyan tette tönkre némelyikük életét – nos, Tobar munkája ezt is következetesen figyelemmel kíséri, és cseppet sem hagyja zavartatni magát azáltal, hogy végeredményben ő maga is ennek a jellegzetesen huszonegyedik századi hype-nak a terméke. Sőt, a kötet némely pontján a szerző mintha kifejezetten kéjes örömmel vágná az olvasó arcába: bizony, maga is tisztában van azzal, és esze ágában sincs leplezni, hogy végeredményben saját könyvét is az általa oly következetes és kritikus figyelemmel kísért médiafelhajtás hívta életre.

Héctor Tobar munkája minden erényt felvonultat ahhoz, hogy mindössze a törlés gombot céltudatosan használva a kéziratban, lecsupaszíthassuk a tökéletes katasztrófafilm forgatókönyvévé. (Nem véletlen, hogy a könyv alapján mozifilm is készült, nem kisebb sztár, mint Antonio Banderas főszereplésével, amely alkotással – legalábbis az előzetes alapján – már csak amiatt érdemes próbát tennie a térségben valamelyest járatos olvasónak, hogy hallhassa, miként próbálnak a spanyolajkú színészek chilei kiejtéssel megszólalni – angolul. A fene és a piac tudja, miért nem lehet a filmet fellelni még most, az amerikai premier után két hónappal sem az európai mozik műsorán.) A kötet nyitánya ugyanis tökéletesen követi a hollywoodi katasztrófafilmek évtizedek során tökéletesített sikerreceptjét. A műszakba induló bányászok útját követve az olvasó egy-egy markáns vonással felvitt jellemrajz, élethelyzet és családi látlelet révén jut el odáig, hogy amikor a több felhőkarcolónyi magasságú sziklatömb – amelyről a bányászok műszakvezetője, Luis Urzúa úgy fogalmazott: olyan volt, mintha „az a szikla lenne, amit Jézus sírja fölé helyeztek” – hétszáz méter mélyen a felszín alatt rekeszti a brigádot, akkor személyesen érdekelt legyen abban, hogy nyomon kövesse és végigszurkolja kimenekítésük történetét. Azonban a nyitány során – és itt lesz nyilvánvalóvá, hogy Tobar könyve nem csak jól elvégzett munka, hanem igazi remekmű – az olvasó képet kap Chile társadalmi viszonyairól is. Akkor pedig, amikor azt kíséri figyelemmel, a lent rekedtek családtagjai hogyan állítanak sátortábort a bánya bejáratánál, rákényszerítve ezáltal a kormányzatot arra, hogy eredeti tervükkel ellentétben a megszokott, szűkös időkereten túl is folytassák a bányászok megmentésére tett erőfeszítéseket – nos, eme részletek bemutatása közben Tobar arról is képet nyújt, milyen hatással volt a párkapcsolatokra és a gyermeki-szülői viszonyokra az, hogy a latin-amerikai állam jogrendszere csak 2004-ben ismerte el a válás intézményét. És ekkor még szót sem ejtettünk az afféle csemegékről, mint ahogyan Tobar, aki az Egyesült Államokban született, de guatemalai származású újságíróként az angol nyelvű szövegben – valamint, Takács Zoltánnak hála, a magyar fordításban is – képes a couleur locale hiteles eszközeiként használni olyan, csakis a spanyol nyelv chilei változatában jelen lévő szavakat, mint például a házasságon kívüli együttélés női szereplőjét jelölő polola.

Hosszan tudnánk még sorolni A sötétség mélyén erényeit. Hely híján azonban térjünk ki arra az erősségre, amely végül szavatolja Tobar könyvének helyét azon a bizonyos könyvespolcon a Titokban Chilében mellett. Ez pedig nem más, mint ahogyan a kezdetben reménytelennek tűnő helyzetből megmenekült bányászok sorsa kapcsán végül elbeszéli a róluk szóló médiavisszhang történetét is. Ezáltal Héctor Tobar munkája a San José-bánya katasztrófájának krónikája mellett a kortárs, globális média látleletévé is lesz, annak – a copiapói bányászok esetében életmentő hatásai mellett – az egyéni életeket vakvágányba terelni képes hatalmát is bemutatva. A kötet utolsó része ugyanis végeredményben nem szól egyébről, mint arról, hogy miként voltak képesek a túlélők túlélni saját celebritásuk kalandját, amely – mint némelyikük sorsából kiderül – még a hétszáz méter mélyen töltött hatvankilenc napnál is nagyobb károkat képes tenni a hirtelen jött hírnév áldozataiban.

Héctor Tobar tehát megírta azt a tényirodalmi művet, amelyet bízvást oda lehet tenni a könyvespolcra Márquez chilei riportregénye mellé. A sötét mélyben kvalitásai alapján az sem volna meglepő, ha előbb-utóbb egy Nobel-díjra esélyes nagyregénnyel is előrukkolna az újságíróként már Pulitzer-díjjal elismert szerző.

Haklik Norbert

 

hector-tobar-a-sotet-melybenHéctor Tobar: A sötét mélyben

Fordította: Takács Zoltán

Tarandus Kiadó, 2015

448 oldal, 3890 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)