Oláh András versei

a szókölcsönző számvetése

(Szilágyi Domokos születésnapi monológja 1976-ból)

ma éppen harmincnyolc vagyok

a sorstól vajh’ még mit kapok

cseber

s veder:

hazányi tortám már halott

a gyertyafaggyú rám fagyott

– vacak

kacat –

keresték bennem Attilát

futottam elárult imák

után

sután

bolyongtam mint Odüsszeusz

ellenőrzött szekus s hekus

– betyár

egy nyár

volt… elavult konvenciók

s részeg íróasztalfiók

sötét-

je még

kijózanít… elárultam

a törvényt és megtanultam

sunyí-

tani

jártam orvosnál eleget

mondott hideget-meleget

felírt

kefírt

kúpot és nyálas étkeket

büntetvén minden vétkemet

– parány

arány –

ettől lágy lett a székletem

s szar a szerelmi életem

no hisz

komisz

szavak jutnak csak eszembe

de bíz’ te sem lennél szende

ha rád

arád

hiába hajt és ont tüzet

s küldhet bár a sors új szüzet

balul

alul

maradsz… lásd be: tovább így nem

mehet – legutóbb is Isten

tartott

bakot

s ha egyszer netán elvéti majd

s végleg rosszul fogok talajt

– ítél

ki él:

nem kérdezik hogy ki vagyok

rám sütnek majd egy billogot

– az ám

lazán –

legyen e világ átkozott

tovább itt én már nem fogok

lapí-

tani

tőled loptam

kifosztottál – tested éget –

titkos vágyunk így ért véget

törékenyen és kopottan

– bár mindenem tőled loptam

gyűrött múltam – aki voltam –

kiterítve fekszik holtan

gyilkos vádak: rossz a képlet

most Isten is félrelépett…

felébresztett félelem

eluralkodott rajtunk a tettetés

szorongásod mindent megmérgezett

beteg szeizmográfom lettél

rám alvadtál mint a vér

s ha tekintetem a zebrán átkísért

mindannyiszor elvágtunk egy köldökzsinórt

– mégsem haltunk bele:

magadba gyűrtél mohón újra és újra

mint amikor nagylánnyá avattalak

minden más hamis volt

az utca a ház a nyakadba lehelt csók

jöttél valahonnan idegen arccal

kézenfogtál hogy el ne vesszek

villamoskocsikat ringatott a kiskörút

és szakadt bélésű kabátját ránk

terítette az esőbe hajló mocskos délután