05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
 TiszaLINE Szalon

05.10.
| Megnyílt az ODE Egyetem >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Ha a rosszkedvű pulóver lekerül
2015.05.08 - tiszatáj

ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ SZILÁGYI ISTVÁNNAL

„Három dolog történhetett valakivel akkoriban: meghalt, fogságba esett vagy eltűnt. Na, a mi apánk eltűnt. Évekig vártuk, hiába. De azért jártunk ki a vonathoz Zilajon. Nekünk Zilaj volt.” Szilágyi István Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze és beszélgetőtársa Fekete Vince József Attila-díjas költő, a Székelyföld folyóirat irodalmi szerkesztője Zilahról érkezett Szegedre a Somogyi Könyvtárban megrendezett író-olvasó találkozóra.

Az április 29-én, délután öt órára összegyűlt közönség egy baráti hangú, őszinte beszélgetésnek lehetett tanúja. A moderátor szádékosan kikerülte a kézenfekvőnek tűnő szövegelemzésre vonatkozó kérdéseket, helyette inkább egy írói életút anekdotákkal tarkított bemutatására törekedett. Megtudhattuk, hogy Szilágyi István Zilahon töltötte gyermekkorát, rengeteg emlék fűzi a településhez. Ezek közül az emlékek közül mesélt néhányról. Édesapjáról, akit elvittek a frontra, ahonnan nem tért vissza, édesanyjáról, aki évekig mégis reménykedve, minden héten kivitte őt és a húgát a vasútállomásra. Itt járt iskolába, melynek falán megtalálták Ady Endre nevét bekarcolva. Az életében semmi különös nem történt, tizennégy évesen elment Kolozsvárra, és azóta ott él. Mozdonyszerelő géplakatos volt, és mozdonyvezető szeretett volna lenni. Nehéz körülmények között éltek, és a mozdonyvezető akkoriban annyit keresett, mint egy gyárigazgató. Ezen felül katonának sem vitték az embert, és hát a csuda akart román katona lenni, nevetett az író. Ekkor derült ki, hogy rövidlátó, egy kicsit csak, nem is tudott róla a vizsgálat előtt, de ez kizáró ok volt. Egy világ dőlt össze benne, aminek hatására éjjel-nappal tanult, hogy felvegyék a jogra. Hogy honnan jött az ötlet? Maga sem tudja. Nem tud róla, hogy bárki a családjából foglalkozott volna joggal. Egy igazságtevő fiatal mérnökként fogott neki a képzésnek, aki majd megvédi a szegényeket, elesetteket. De rengeteg dologgal szembesült a gyakornoki évek alatt, amik végleg elvették a kedvét, s annak ellenére végezte el az egyetemet, hogy tudta, nem fog ezzel foglalkozni. Ezután került a 60-as évek derekán az Utunk folyóirathoz. Nehéz elképzelni ma már az akkori viszonyokat, amibe akkor ők belenőttek, amiben éltek, ami természetes volt számukra. Például az, hogy abban az időben 23–25 főt számlált a szerkesztőség, s ennek a fele besúgó volt. A szerkesztéshez nem értettek, csak hallgatóztak. „Ma komikusan hangzik” – reagált a közönség soraiból felhangzó értő nevetésre a szerző. A moderátor kérésére elmesélt egy esetet, mikor egy dicsőítő kiadványt kellett megjelentetni, melyben volt egy összeállítás Szárnyaló költészet címmel. Este hívták, hogy baj van, a 600-adik oldal után letört az „á”-betűről az ékezet. Kézzel kellett több ezer példányt kijavítani. Viszontagságos, sokszor nyomasztó körülmények között kellett dolgozni, de megszokták. Gyerekkoruktól tudták, hogy az iskolában mindent meg kell tanulni, de az mind nem igaz. Majd elolvassák a nagyapa könyvét, az igaz. Őt magát több ízben próbálták beszervezni, de nem tudták. Az embert a gyávaság a gyilkosai cinkosává teszi. Azért engedhette meg magának ezt, mert a családja is mellette állt, nem volt kérdés, hogy mit kell tenni. „A feleségem nyakas székely családból való, ez egy ilyen emberfajta” – mondta mosolyogva. A dolognak a következménye az lett, hogy nem engedték sem őt, sem a családját külföldre. A másik tényező, ami közrejátszott abban, hogy nem szervezték be, az volt, hogy nem nagyon találtak rajta fogást, hiszen volt jogi végzettsége, illetve mozdonygépszerelői szakmája is, nem volt függő helyzetben. Ráhagyták végül.

 

_MG_9234

 

A 80-as évek végétől sokan átköltöztek Magyarországra, a szerző azonban maradt Kolozsváron. Meglátása szerint a nála fiatalabbaknak sikerült csak megtalálni a helyüket, a kollégái közül sokaknak teljesen sosem. „Volt bátorságom ottmaradni… vagy inkább gyáva voltam otthagyni a megszokott környezetet” – tette hozzá tűnődve.

A kérdésre, hogy miért lett író, azt felelte, hogy ő inkább nyugalmazott szarvasbogárpásztor. A továbbiakban is kitért az írói mivoltával kapcsolatos kérdések elől. Írja a következő regényét, de mostohán bánik az idejével. Előfordulhat, hogy kifut belőle, mondta. „A Hollóidő vége felé, mikor több dohányt ettem, mint kenyeret, valami szorongató halálfélelem lett úrrá rajtam. Ha a cigarettától kidőlök, hogy fogják olvasni a könyvet? Vigyázzak már magamra, hátha be tudnám akkor fejezni.” Azt, hogy író, igazából nem éli meg, sőt, komikus dolog számára. Ezt egy példával támasztotta alá. Mikor a fia úgy tízéves volt és az egyik osztálytársával beszélgettek a szomszéd szobában, akkor ez az osztálytárs megtalálta valami füzetben Szilágy István nevét. Ezt a te apád írta? – kérdezte. „Asszem igen” – hangzott a kurta válasz. Amikor a Kő hullt írta (Kő hull apadó kútba), akkor sokszor volt mogorva és rosszkedvű. Állandóan egy szakadt, barna pulóvert hordott. Mikor befejezte, a gyerekei levágták róla, szabályosan apró darabokra vágták a „rosszkedvű pulóvert”.

 

_MG_9321

 

Ha nem lenne a 10–11 éve íródó könyve, akkor egész jól érezné magát. A szöveg már kész, de a munkának sosem a megírás a legnehezebb része, hanem az, amikor azt kell eldönteni, hogy mit dobjon ki. Ez a folyamat sokszor fájdalmasabb, mint a megírás maga. A beszélgetés felolvasással zárult, a felolvasás dedikálással. Ha valaki lemaradt volna az eseményről, frissen dedikált Szilágyi kötetekkel vigasztalódhat a Somogyi-könyvtárban.

Káldy Sára

 

[nggallery id=548]

A szerző fotói


Címke: , , , , ,

2021.05.16 - tiszatáj

BARTÓK IMRE JERIKÓ ÉPÜL CÍMŰ REGÉNYÉRŐL 
Az elmúlt években kevés olyan szöveget olvastam, amelyre annyira igaz lett volna, mint Bartók Imre Jerikó épül című regényére, hogy újra és újra (minden újabb olvasói nekifutás esetében) meg kell tanulni olvasni ezt a könyvet, hasonlóan ahhoz, amire Rilke gondolt a modern képzőművészettel való találkozása alkalmával, amikor azt mondta, meg kell tanulni látni […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.15 - tiszatáj

QUO VADIS, AIDA? 
Könnyen belesétálhatna a presztízsfilmek csapdájába, ám óriási meglepetésre a 2021-re csúszott tavalyi darabok eddigi legjelesebbje sül ki a korábban méltatott Jasmila Zbanic depresszív, szívfacsaróan háborúellenes szerzői munkájából… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

BÉRI GÉZA: A TORNÁC KÖVÉN, ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK
A rendszerváltoztatást követő értelmiségi közbeszédnek újra és újra felbukkanó témája az „apák és fiúk” problémakör feszegetése,[1]  illetve az a megállapítás, hogy lám-lám, nem kerültek elő a világmegváltó művek az íróasztalfiókokból. A frissen megjelent verseskötetről szólva mindkét témakör érintése szükségszerű… – HAJNAL GÉZA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

A KÉPZELT LÉNYEK ÉS EGYÉB ÁLLATFAJTÁK CÍMŰ KIÁLLÍTÁS ELÉ
A kiállítás legterjedelmesebb, gazdag részletezettségű, kápráztató grafikai kivitelezettségű anyagát M. Nagy Szilvia képzőművészeti munkái adják. Az ő természetképe a legösszetettebb: művei együttese éppúgy megidézi az első állattant alkotó Arisztotelész elképzeléseit, köztük azt, hogy a lények közötti kapcsolatot átmeneti lények biztosítják… – GÉCZI JÁNOS MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.11 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Egy táj inkább élmény mint helyszín, egyszerre van közel és távol, mindkettő önmagában bizonytalan, csak azt tudjuk, hogy ég és föld között van. Valahol. A hollét határán, az ittlét örömében, a felismerésben, hogy vagyunk valahol, és olykor visszavágyunk oda, ez a visszavágyódás olyan bizonyosság, hogy valami létezik, még akkor is, ha már nem. Valóság és álom találkozása ez, egybe csúsznak a tér- és idődimenziók, létezik meg nem is. A táj mint eljövendő múlt. Kísértés, hogy az ittlét nyomot hagyóan történik, a hollét igézetében […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.10 - tiszatáj

REFLEXIÓK EGY REFLEXIÓS MŰVÉSZKÖNYV LAPJAIRA
A könyv ötlete úgy pattant ki Simon Zoltán fejéből, mint Zeuszéból Pallasz Athéné. A művész levelet írt barátainak, amiben felkérte őket, írjanak novellákat Homérosz hallhatatlan művének történeteire, üzeneteire hangolva, jelenkori szereplőkkel. „saját hőseiddel helyezd el a mába, ebbe a népvándorlással sújtott, globális felmelegedéssel és a túlnépesedéssel vesztébe rohanó civilizációnkba. Bár ez a megfogalmazás cefet negatív és kalodába szorít… de ha alapjáraton optimistán tekintesz a jövőbe…hát kezedben a toll.” – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.05.10 - tiszatáj

A FÉSZEK
Elkoptatott frázis, hogy bizonyos darabokba minél kevesebb előzetes információ vagy háttértudás nélkül tanácsos belevágni, ám Sean Durkin két játékfilmes pályafutására határozottan igaz e kitétel, még ha aktuális drámájában a cél nem is feltétlenül hálálja meg az odáig vezető utat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő