Sopotnik Zoltán versei

Hamvas Béla/film/nap/kert

Ki kellene sétálnia a kertbe, leszedni a cseresznyét

a fáról, szögelni valamit a kamrában, nem baj, ha

nincsen, elszundítani közben, kicsit megütni az

ujját kalapáccsal, ahogy az istenek szokták, így

emlékezni fontos dolgokra, amik foltot hagynak a

röntgenképen, szétszálazni a sápadt elmét, gereblyézni

a fakéreg-felhőket, mosolyogni, na, igen, tejet önteni

a vidám macskának, nem baj, ha nincsen, elgondolkodni a tört

filmen, nap mint nap, kegyetlen tekercseket befűzni, megkergetni

a korhely mítoszlopókat, vinnék fillérekért a hagyatékot,

üvölteni, hogy kísértsd őket, Béla, lélekszakadásig, vedd el

az árnyékukat, nem baj, ha nincsen.

Hamvas Béla/film/nap/vízöntő

A Vízöntő széléről figyelni a tömeget,

kilúgozni a leértékelődött fantáziát, nem

tudni semmi biztosat a világ fejlődéséről,

de azt mindenképpen tudni, hogy akár egy

fejlövés, olyan. Vagy A fejlövés. Egy könyvtár

tetejére kiállni villámhárítónak, rendíthetetlenül

állni szélben, viharban, világforgató filozófiában.

Nem csak egyben, naná, hogy nem csak egyben.

Mindeközben nem állni szóba azért akárkivel,

így szédülni az origóba le, átlyuggatva egy

forradalom matracát; a hatalmas, markos rugók

szúrják csak át a diktátorok torkát szépen. Ha

lehet úgy, ha lehet az szép. Lehet. Lefejezésre

készülődik a nép, de lehet.

Megjelent a Tiszatáj 2014/10. számában