Nemes Z. Márió versei

Bauxit

Mióta a bauxitbányák üledékét a nyugati völgyekbe sodorta az eső, a faluban nincsenek többé tiszta lányok. Az artézi kutakra hiába járnak minden reggel a mocsári férfiak, nem tudják kitisztítani a szarvukat. És nincs mivel, a lányokat kimosni sem. Véresre rúzsozott szájjal bolyonganak a focipályán, és egy öregasszony szárított agyaggal dobálja őket, ha el akarják hagyni az elkerített telket. Ez már a hidrák ideje, suttogja az erdész. A városi intéző bottal böködi meg az állatok farát, feszes hús helyett, nyálkával kitömött zsák. Apám már nem jön ki a garázsból, csak az ajtó alatt lehet becsúsztatni egy tál levest, de azt is kiköpi az ablakon át. Kihullott fogait egy kerti lavórban őrzöm. Néha kórházat építek belőlük, néha csak a nyelvem alá rakok egyet és boldog születésnapot kívánok. Május végén a sertésadagoló mögött gyülekeznek a fiatal férfiak, fehér ingben, arcuk bekenve iszappal. Termelési gyakorlat, nyugtatják a városi rokonokat, fényképezni tilos. A feldíszített állatokat a traktorok előtt hajtják, csengők és kavicsok, a kántor csalánnal veri a férfiakat. Az ünnepi menet elér a homokbányába, ahol a kiválasztottak levágják és verembe gyűjtik a nők haját. A kántor felgyújtja a hajból készített máglyát. Néhány városi fényképezni próbál, őket göcsörtös végtagjaikkal kezdik üldözni a mocsári gyerekek. Az égett haj szagát az egész határban érezni, apám a garázsban öklendezni kezd. Meglazult fogait a lavórba köpi, de közben úgy mosolyog, mintha felhúzták volna egy intelligens lény kezére. Ez itt most a bauxit halála, semmi több.

Puskin mellei

(1.) Ezek itt tapogatják egymást. Tapadókorongokat cuppantanak. Nem mondom, hogy érzéki vagyok, csak egy férfi. Ezek meg itt kipucolják a nemüket, mint anyám a mellét, ha fáj. Jár itt valaki rendszeres pucolásra? Ebben a gyárban hegesztik Puskint. A három fivér jól felcsinálja. Puskin meg nő szeretne lenni, de túl kemény hozzá a melle.

(2.) A tánc egy zsíros gép. Cérnaszálon függve vagy más tornaszeren. Mindenki összezsírozza magát örömében. Ez az utolsó beöntés a szeretet előtt. Nem akarok öreg férfiakat nézni, de nyolc után, mindig megtörténik.

(3.) Hoztam hernyót, szereti a zsírt. Belerakom annak a csajnak a fülébe, aki még tud oroszul. Hátha ettől jobban hallok, bár végül is, kimaradtam az Anyeginből.  Tisztelem a testkultúrát, hiszen én is néha, csomagolópapírba fekszem, és azt mondom, ajándék vagyok.

(4.) A három fivérnek nincsenek jó mellei, de azért van itt más mutáció is. Ne piszkáld a szerelem kinövéseit. Elkezdenek folyni, aztán hiába ugrálsz, nem lesz kire emlékezni. A mederben kő van, meg női dolgok. Egymást tolva, megyünk a lében.

(5.) Ezek itt tapogatják a hernyómat. Pedig már rég lecseréltem volna. Talán egy háromszögre, bár abban is mindent látni. A combok közül nem lehet kiülni. Nincs bocsánat, tejet akarnak Puskintól.

(6.) Ebben a gyárban készült az anyám melle is. Még kisdobos volt, amikor csinálták. Szerintem jó munka, akkor is működik, ha táncol. Nem járt oroszokkal, de sok levelet írt apámnak. Hogy magázódnak-e? Az nem jellemző.

(7.) A három fivér közül az egyik mindig sír. Miközben csinálják, ő mindig bőg. Szeretne a másik kettő ajándéka lenni, de azokat csak a férfiak érdeklik. Visszamegyek a test elé, bele a tejbe. Abban nincsenek hernyók, mert az keleti tej. Olyan akarok lenni, mint Anyegin küret után.

Futó dolgok

Primoz Cucniknak

Mennyire gyűlölöm ezt a gödörben gazdag vidéket.

Fáraszt a halak pusztulása, melyeket akár szaporíthatnék is.

El kell mennem a kombinátba, hogy bejelentsem

a halakat, de inkább sírok, hogy ne maradjak

egyedül a bazaltmezőn.

Téged is anya szült, de én vagyok az igazi fia,

nincs jogod elhagyni, miközben a kőzetek mélyén

egy nagy hang csúfolva gyarapszik.

Kezedben olvadt szemgolyót tartasz.

(A halaknak van szeme?) Már nevetek,

mert enyém a rokonság, amit

tagolatlan vizek teremnek.

A gödör alján hullámzó pikkely vagyok.

Lemászok a gödörbe és futó dolgokkal

mosom magam, miközben az öl egyre zajong.

Már nem hagyja abba,

mert ami hallható akar lenni,

az hallható.

Mérők

Elromlott a nőmérő, a személyzet

tanácstalanul táncol, kezükben csoki.

A legjobb családban is előfordul, hogy

a mérték halott, de hát mi lesz a holnapi

búcsúval? Szerencsére a férfimérő még

működképes, így elő is húzzák a barna

szobából, és sorjáznak az alanyok. Először

kismamaruhába öltöztetik őket, aztán valami

vérbe. A férfimérő lázasan zajong, mintha

már előre örülne a barna bálnak, amikor

a ringlis ütemére a lemért lány forog.

*

Nőmérő és férfimérő összebarátkoznak,

amikor áramszünet van. (Az egyik hideget

csinál, a másik meleget.) Utána megint

utálják egymást, és a mérőterem padlóján

szurokban ázik a tengely.

*

Van, amikor állatokat engednek be,

hogy vajon a nőmérő fel tud-e nőni

a feladathoz, de a férfimérő gyorsabb,

és nyomban lemér három malacot.

A nőmérő nem sír, bár nagyon recseg,

Eltört hát az éjszaka mélye! Disznó

disznónak farkasa.

*

A zsírkertből mindig hoznak friss

kenőanyagot. A férfimérő gőgjében

sikít. Jól megkeni a szapora népség.

(A szomszédban kazlak égnek, de ez

már a búcsú.) A nőmérő csendben

figyeli a kezelést, aztán arra gondol,

hogy mennyire utált rokkának lenni.

*

Az utolsó alany is kifut az udvarra.

Már mindegy milyen állagúak,

hiszen az erjedés általános, a forma-

lint megitta a személyzet. A mérők

használaton kívül várják az ünnep

végét és unalmukban gyereket

csinálnak, hogy legközelebb a

kicsinyek se maradjanak ki.

Jólétünk alapja energia,

és az éjszaka csupa bauxit.

Piros víz

A törpék falujában mindenki tíz centi. A magasabbakat lelövik, erre van egy külön pisztolyuk. Anyuka haragjának hívják, de néha fűrészelnek is. Szorgalmas népek. Van királynőjük, noha nincsenek asszonyaik. A királynőt Zsuzsinak hívják. Egy epeszínű házikóban lakik a falu közepén. (A törpék minden este nyalogatják a kilincsét.) Történt egyszer, hogy a faluba tévedt egy vándordiák, aki magasabb volt tíz centinél. A törpék összesereglettek és éhesen bámulták a fiú kezeit. Finom kezei voltak, tudott velük állatokat utánozni, ami a törpéket különösen idegesítette, hiszen ők csak csontokat gyűjtöttek. A diák mutatványai elbűvölték Zsuzsit, aki mélyeket sóhajtott az epeházban. Eresszük szabadon anyuka haragját, kérlelték a törpék a királynőt, de ő megtagadta a kérést, hiszen legszívesebben örökre a vándordiák testébe költözött volna. A törpék fejüket lógatva bolyongtak az állattemetőben, nem tudták mit tépjenek ki fájdalmukban, inkább virágot szedtek a sírokról, de Zsuzsi immár a diáké volt. Hát legyen ez mégis a harag napja, mondták a törpék. Ha anyuka halott, apuka szüli a fiakat. Álmában lepték meg a vándordiákot és elhordták mind a húsát. Az epeházban hiába sírt a trónjától megfosztott királynő, könnyek helyett piros víz úszott az éjszaka alján.