Tiszatájonline | 2014. május 24.

Nemes Z. Márió versei

Elromlott a nőmérő, a személyzet
tanácstalanul táncol, kezükben csoki.
A legjobb családban is előfordul, hogy
a mérték halott, de hát mi lesz a holnapi
búcsúval? Szerencsére a férfimérő még
működképes, így elő is húzzák a barna
szobából, és sorjáznak az alanyok. Először
kismamaruhába öltöztetik őket, aztán valami
vérbe. […]

Bauxit

Mióta a bauxitbányák üledékét a nyugati völgyekbe sodorta az eső, a faluban nincsenek többé tiszta lányok. Az artézi kutakra hiába járnak minden reggel a mocsári férfiak, nem tudják kitisztítani a szarvukat. És nincs mivel, a lányokat kimosni sem. Véresre rúzsozott szájjal bolyonganak a focipályán, és egy öregasszony szárított agyaggal dobálja őket, ha el akarják hagyni az elkerített telket. Ez már a hidrák ideje, suttogja az erdész. A városi intéző bottal böködi meg az állatok farát, feszes hús helyett, nyálkával kitömött zsák. Apám már nem jön ki a garázsból, csak az ajtó alatt lehet becsúsztatni egy tál levest, de azt is kiköpi az ablakon át. Kihullott fogait egy kerti lavórban őrzöm. Néha kórházat építek belőlük, néha csak a nyelvem alá rakok egyet és boldog születésnapot kívánok. Május végén a sertésadagoló mögött gyülekeznek a fiatal férfiak, fehér ingben, arcuk bekenve iszappal. Termelési gyakorlat, nyugtatják a városi rokonokat, fényképezni tilos. A feldíszített állatokat a traktorok előtt hajtják, csengők és kavicsok, a kántor csalánnal veri a férfiakat. Az ünnepi menet elér a homokbányába, ahol a kiválasztottak levágják és verembe gyűjtik a nők haját. A kántor felgyújtja a hajból készített máglyát. Néhány városi fényképezni próbál, őket göcsörtös végtagjaikkal kezdik üldözni a mocsári gyerekek. Az égett haj szagát az egész határban érezni, apám a garázsban öklendezni kezd. Meglazult fogait a lavórba köpi, de közben úgy mosolyog, mintha felhúzták volna egy intelligens lény kezére. Ez itt most a bauxit halála, semmi több.

Puskin mellei

(1.) Ezek itt tapogatják egymást. Tapadókorongokat cuppantanak. Nem mondom, hogy érzéki vagyok, csak egy férfi. Ezek meg itt kipucolják a nemüket, mint anyám a mellét, ha fáj. Jár itt valaki rendszeres pucolásra? Ebben a gyárban hegesztik Puskint. A három fivér jól felcsinálja. Puskin meg nő szeretne lenni, de túl kemény hozzá a melle.

(2.) A tánc egy zsíros gép. Cérnaszálon függve vagy más tornaszeren. Mindenki összezsírozza magát örömében. Ez az utolsó beöntés a szeretet előtt. Nem akarok öreg férfiakat nézni, de nyolc után, mindig megtörténik.

(3.) Hoztam hernyót, szereti a zsírt. Belerakom annak a csajnak a fülébe, aki még tud oroszul. Hátha ettől jobban hallok, bár végül is, kimaradtam az Anyeginből.  Tisztelem a testkultúrát, hiszen én is néha, csomagolópapírba fekszem, és azt mondom, ajándék vagyok.

(4.) A három fivérnek nincsenek jó mellei, de azért van itt más mutáció is. Ne piszkáld a szerelem kinövéseit. Elkezdenek folyni, aztán hiába ugrálsz, nem lesz kire emlékezni. A mederben kő van, meg női dolgok. Egymást tolva, megyünk a lében.

(5.) Ezek itt tapogatják a hernyómat. Pedig már rég lecseréltem volna. Talán egy háromszögre, bár abban is mindent látni. A combok közül nem lehet kiülni. Nincs bocsánat, tejet akarnak Puskintól.

(6.) Ebben a gyárban készült az anyám melle is. Még kisdobos volt, amikor csinálták. Szerintem jó munka, akkor is működik, ha táncol. Nem járt oroszokkal, de sok levelet írt apámnak. Hogy magázódnak-e? Az nem jellemző.

(7.) A három fivér közül az egyik mindig sír. Miközben csinálják, ő mindig bőg. Szeretne a másik kettő ajándéka lenni, de azokat csak a férfiak érdeklik. Visszamegyek a test elé, bele a tejbe. Abban nincsenek hernyók, mert az keleti tej. Olyan akarok lenni, mint Anyegin küret után.

Futó dolgok

Primoz Cucniknak

Mennyire gyűlölöm ezt a gödörben gazdag vidéket.

Fáraszt a halak pusztulása, melyeket akár szaporíthatnék is.

El kell mennem a kombinátba, hogy bejelentsem

a halakat, de inkább sírok, hogy ne maradjak

egyedül a bazaltmezőn.

Téged is anya szült, de én vagyok az igazi fia,

nincs jogod elhagyni, miközben a kőzetek mélyén

egy nagy hang csúfolva gyarapszik.

Kezedben olvadt szemgolyót tartasz.

(A halaknak van szeme?) Már nevetek,

mert enyém a rokonság, amit

tagolatlan vizek teremnek.

A gödör alján hullámzó pikkely vagyok.

Lemászok a gödörbe és futó dolgokkal

mosom magam, miközben az öl egyre zajong.

Már nem hagyja abba,

mert ami hallható akar lenni,

az hallható.

Mérők

Elromlott a nőmérő, a személyzet

tanácstalanul táncol, kezükben csoki.

A legjobb családban is előfordul, hogy

a mérték halott, de hát mi lesz a holnapi

búcsúval? Szerencsére a férfimérő még

működképes, így elő is húzzák a barna

szobából, és sorjáznak az alanyok. Először

kismamaruhába öltöztetik őket, aztán valami

vérbe. A férfimérő lázasan zajong, mintha

már előre örülne a barna bálnak, amikor

a ringlis ütemére a lemért lány forog.

*

Nőmérő és férfimérő összebarátkoznak,

amikor áramszünet van. (Az egyik hideget

csinál, a másik meleget.) Utána megint

utálják egymást, és a mérőterem padlóján

szurokban ázik a tengely.

*

Van, amikor állatokat engednek be,

hogy vajon a nőmérő fel tud-e nőni

a feladathoz, de a férfimérő gyorsabb,

és nyomban lemér három malacot.

A nőmérő nem sír, bár nagyon recseg,

Eltört hát az éjszaka mélye! Disznó

disznónak farkasa.

*

A zsírkertből mindig hoznak friss

kenőanyagot. A férfimérő gőgjében

sikít. Jól megkeni a szapora népség.

(A szomszédban kazlak égnek, de ez

már a búcsú.) A nőmérő csendben

figyeli a kezelést, aztán arra gondol,

hogy mennyire utált rokkának lenni.

*

Az utolsó alany is kifut az udvarra.

Már mindegy milyen állagúak,

hiszen az erjedés általános, a forma-

lint megitta a személyzet. A mérők

használaton kívül várják az ünnep

végét és unalmukban gyereket

csinálnak, hogy legközelebb a

kicsinyek se maradjanak ki.

Jólétünk alapja energia,

és az éjszaka csupa bauxit.

Piros víz

A törpék falujában mindenki tíz centi. A magasabbakat lelövik, erre van egy külön pisztolyuk. Anyuka haragjának hívják, de néha fűrészelnek is. Szorgalmas népek. Van királynőjük, noha nincsenek asszonyaik. A királynőt Zsuzsinak hívják. Egy epeszínű házikóban lakik a falu közepén. (A törpék minden este nyalogatják a kilincsét.) Történt egyszer, hogy a faluba tévedt egy vándordiák, aki magasabb volt tíz centinél. A törpék összesereglettek és éhesen bámulták a fiú kezeit. Finom kezei voltak, tudott velük állatokat utánozni, ami a törpéket különösen idegesítette, hiszen ők csak csontokat gyűjtöttek. A diák mutatványai elbűvölték Zsuzsit, aki mélyeket sóhajtott az epeházban. Eresszük szabadon anyuka haragját, kérlelték a törpék a királynőt, de ő megtagadta a kérést, hiszen legszívesebben örökre a vándordiák testébe költözött volna. A törpék fejüket lógatva bolyongtak az állattemetőben, nem tudták mit tépjenek ki fájdalmukban, inkább virágot szedtek a sírokról, de Zsuzsi immár a diáké volt. Hát legyen ez mégis a harag napja, mondták a törpék. Ha anyuka halott, apuka szüli a fiakat. Álmában lepték meg a vándordiákot és elhordták mind a húsát. Az epeházban hiába sírt a trónjától megfosztott királynő, könnyek helyett piros víz úszott az éjszaka alján.

A Tiszatáj folyóirat 2012-ben a szomszédos országok folyóirataival együtt­működve elindította a Csomópontok átkötése című, fiatal lírát bemutató csereprogramját. A Tiszatáj eddig horvát és szerb válogatással jelentkezett, cserébe a Tiszatájhoz kötődő fiatal magyar költőket bemutató összeállítás megjelent vagy megjelenés előtt áll horvát, szlovén és a szerb folyóiratokban (és folyamatban van a román, a szlovén csere is). A válogatást mindig az adott folyóirat versrovatának szerkesztője végzi.A Tiszatáj Online most a külföldi lapokban megjelenő magyar anyagot közli. A sorozatot Szegő János bevezető esszéjével indítottuk útjára, melyet Áfra János, Balázs Imre József, Csehy Zoltán, Csobánka Zsuzsa, Deres Kornélia, Gerevich András, Győrffy Ákos, k. kabai lóránt, Kollár Árpád, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, Orcsik Roland, Polgár Anikó, Pollágh Péter, Sopotnik Zoltán, Szabó Marcell, Szálinger Balázs és Turi Tí­mea szövegei elé írt.