01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Fischer Botond: Dália
2014.01.02 - tiszatáj

Soha ennél rosszabb sötét vermet. Az iskola félhomályos folyosóján nagyon soknak számított egy év korkülönbség is, volt az a lány, amelyik a mellettünk lévő osztályba járt, egy évvel feljebb. Fekete farmer volt rajta, a teste pedig vázaalakú volt, istenem, de gyönyörű nagy feneke volt abban a fekete nadrágban. A haját pedig festette, vörösre. A fiúk amúgy is gyermeknek tűntek, a lányok már felnőttnek, de ráadásul még ott volt az a fránya plusz egy év is. Azután, ahogy egyre távolodunk ettől a gyötrelmes aranykortól, a kamaszkor pszichotikus paradicsomától, úgy egyre inkább összerázódnak a nemzedékek. Csecsszopó koromban sokkal idősebbnek számított az egy hónappal hamarabb világra jött unokatestvérem, szóval az iskola félhomályos folyosója csak egy viszonyítási pont.

Holnap lesz a huszadik születésnapom, igen, a medve csillagjegyében születtem. Azon morfondírozom belelovallva magam a szomorúságba, hogy József Attila ennyi idősen már megírta a Tiszta szívvelt, nálam meg semmi. Csak formálódó lehetőség vagyok, mint mindenki más. Nem lettem több egykori iskolatársaimnál. Bár jobb a helyzet, mint fél évvel ezelőtt, mert akkor már lassan kevesebb voltam. Akkor ismertem meg Dáliát.

Dália tizenkét évvel idősebb nálam, ez az a korkülönbség, ami számít, az a korkülönbség, ami a legalapvetőbb fűszere az ambróziának, melynek fogyasztására a legutóbbi időkben rákaptam. Ez az a korkülönbség, amit rácsepegtetek a tiltott kagyló rózsaszín húsára, mielőtt páncéljából kiszippantanám. Egyszer megkértem Dáliát, hogy fesse vörösre a haját, és vegyen fel a kedvemért egy fekete farmert, de bugyi nélkül vegye fel. Az mindenért kárpótolt akkor, sőt, erotikus kamatot is kaptam: a dekoltázsban egymásnak feszülő nagy, telt mellek bónuszban voltak.

Dália harminckét éves. A második görög váza az életemben, az első, amelyiket végre kiüríthetem, az első edény, amelyiket végre kiüríthetem. Vigasztalásul mondta nekem, mikor először beszéltem neki a húszéves születésnapom közeledtével felmerülő gondjaimról: ugyan, harminckét éves lettem én, és énmellettem öregember az, aki egy kávéházi szegleten önsajnálkozva írta, hogy csecse-becse. Dália csecse nagy, bimbói is, ugyancsak nagy udvartartással.

Tegnap halt meg Dália. Nem, azt hiszem több napja már. Mindig ugrattam, hogy az öregedés jele ez nála: mindenféle áltudományos keleti maszlagot a szájába töm, hogy kialkímiázza a fiatalság receptúráját, még pluszban a hipermarketben beszerzett ránctalanító krémek mellé. Hovatovább nagy jelentőséget tulajdonít neki, hogy a vízöntő jegyében született, képes lótuszülésben lazítani (ami paradox, egyezzünk meg), a lakását pedig fölösleges kacatokkal dekorálja, a tippeket a legkülönfélébb feng-shui, mindennapi ötletek, életberendezés és kreatív téralkotás blogokról szemezgeti fura hevülettel. Ilyen ez a természetjárás is. Hát itt vannak a gyönyörű hegyek, mesés tájak egyórányi sétára tőlünk, és mi a plazmatévék képernyőin nézzük a természetet, mondja. Felvette ezt a szokást is, hogy megy fel a hegyre, sokszor egyedül, bele a természet közelségébe, hál’istennek nem gyakran.

Dália avatott be a misztériumokba. Dália keresztelt meg, alámerítve háromszor a Helikon, háromszor a Jordán és háromszor a Mississippi vizében, az anya, a fiú és a szomorúfűzek nevében, permutálva. Rögtön a beavatás után pedig gyors ütemben következett az elmélyülés, az istenek egyre magasabb titkainak kifürkészése, kézen fogva. Sok mindent nem láttam azelőtt, bevallom, ez a lényeg, de történetesen tangát női fenéken, azt láttam. De a Dália fenekén ívelő tanga ezt a kategóriát teljesen átértelmezte, új távlatokat nyitott. A feszes, de mégis méretes, a szépségtől túláradó seggének minden varázserejét megduplázza ez az erkölcstelen ruhadarab.

Dália már vagy tíz napja meghalt, ha jobban belegondolok. Van ez a bolondériája, mondom, a természetjárással, kiment megint az erdőbe, a hegyre. Hiába litániáztam neki, hogy majd másnap hobbitúrázunk együtt, sátrat is viszünk, meztelenül fürdünk a tóban, és este tábortüzet rakunk, én vágok gallyakat, amin megsüssük a szalonnát. Nem, ő csak sétál egy nagyot a természetben. Azt sem értem, hogy a fenébe lehet szoknyában hegyet mászni. Ez nem hegymászás, mondta, megint költőileg túloz a lustaságom, mondta, ez csak séta. Hosszú, bő szoknyát vett fel, sportcipővel, a csípőjének hajlása olyan volt benne, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek, a feneke úgy ringott benne, mint fáraó hintaja elé való paripáé. Egy kis völgyben lófrált éppen, mikor egy alvilági figura, aki éppen a vadonnak azon a részén bujkált, meg akarta erőszakolni. A rendőrségi jelentések szerint Arisz­ta­iosz­ként ismerték az éjszakai életben a férfit. Ütötte és véresre verte Dáliát, letépte róla a szoknyát.

Dália edényében sok mindent tálal nekem. Kókusztejet és önbizalmat. Szép gyermek vagyok, mondja, fiatal szarvas hasonmása. Dália fogai a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót, két melle mint a gidák, a gazella ikrei. Ruháinak különleges szaga van, öblítőjének illata a Libanon illata. Mikor Dália kertjében feltámad az északi szél, feltámad a déli szél, átjárja kertjét, és elhozza illatát hozzám, hogy siessek, és élvezzem pompás gyümölcseit. Mézét egyenest a lépből eszem, úgy szívom ki, mint főtt csontból a velőt. Azt mondja, nem tud fiatalságommal eltelni, még csepeg kezéről, ujjáról a mirha rá a zárnak reteszére, s én újra ott vagyok neki, és aztán liliomajkáról újra mirha csepeg. Gyere le, mátkám a Libanonról, jaj, gyere le a Libanonról!

Kórházi ágyam hűs-hideg, szép rend van itt, és érdekes módon csend. Jóféle kórház ez, drága helynek tűnik, csodálkozom, hogy engem itt kezelnek. A kórterem is inkább hasonlít valami fehérre dizájnolt szállodai szobára, a gurulós éjjeliszekrényem szintén görgős fiókjában is ott lapul a Biblia. Illetve már nem lapul, mert kivettem olvasgatni. Valami könnyed krimire vágynék, vagy indiános könyvre, ezt itt csak kis dózisokban tudom fogyasztani. Eszembe jut, milyen kedves lenne, ha Dália is meglátogathatna itt. De ha meglátogathatna, akkor nem is lennék kórházban.

Dália halálának körülményeiről a rendőrségi jelentések alapján tudok. Úgy nyálaztam át őket, mintha szemináriumi dolgozathoz kutatnék a levéltárban. Ariszta­iosznak nem sikerült végül megerőszakolnia, elszaladt előle, fel, egy magas fűvel benőtt domboldalra. Ott találták meg holtan. A kórboncnoki jelentés összhangban volt a férfi vallomásával, a holttesten nem találtak nemi erőszakra utaló nyomot. A dossziéban jó minőségű színes kép is volt a megtalált holttestről. A szoknya le volt szaggatva róla, fekete bugyija nem takarta borotvált ágyékhajlatát. Blúza épségben volt, csak koszos, úgy feküdt ott, bugyiban és sportcipőben. A fogai még mindig olyanok voltak, mint a megnyírt juhok, de ezek már olyan juhok voltak, amelyek elvesztették fiukat. A fekete tanga elölről és hátulról is jól látszott a hosszú fehér szoknyán átütve, mikor elindult fel a hegyre.

Dália titkárnőként dolgozik. Feszes farmernadrág volt rajta, mikor először láttam, klasszikus kék, nem fekete. Magas sarkú szandált vett fel hozzá, lábujjának körmei nem voltak kifestve. Csíkos ingének szabása olyan volt, mintha néhány számmal kisebb lenne Dália méreténél, az ujja csak könyöke alá ért, feszült nagy mellein, erős kontúrokkal rajzolódott ki melltartója. Hasa kivillant, megtört a fény dereka karcsú vázaívének fehér bőrén, és egész lényét a farmert szétfeszíteni akaró, legendába illő feneke uralta.

Dália halálát kígyómarás okozta. Külön fénykép volt csatolva vádlijáról, rajta a két szabályos méregfognyom. A rendőrségi jelentés szerint a magas fűben menekülve egy kígyóra lépett, az marta meg. Megmenekülhetett volna, ha van vele valaki, vagy ha sikerül értesítenie a mentőket, vagy ha lett volna ereje letéblábolni a városig, ha lett volna térerő a domboldalon, ha valaki gallyvágás céljára elhozott zsebkéssel kivágta volna a kígyóharapta húst, és szájával kiszívta volna fertőzött vérét, mint főtt csontból a velőt.

Nem lakom Dáliánál, csak néha alszom ott, de olyankor sem viszek fogkefét magammal. Meggyőz néha, hogy maradjak nála éjszakára, és akkor gyorsan letöltök valami jó filmet a gépére, addig ő leszalad a boltba néhány doboz sörért és rágcsálnivalóért. Reggel munkába siet, én az ágyból nézem, ahogy öltözködik. A konyhaasztalon uzsonnát hagy nekem, szendvicset sztaniolpapírba csomagolva, mellé egy almát, az egészet egy nejlonzacskóba belecsavarva. Egyik nap megint farmert vett fel magas sarkú szandállal. Délelőtt bementem hozzá a munkahelyére, a vécében szeretkeztünk, sietősen kapkodva.

Ez volt az első próbálkozásom. Gyógyszereket vettem be. Nincs kulcsom Dália lakásához, úgy kellett ellopnom a rendőrségen lefoglalt személyes holmijai közül. Felmentem hozzá, gitárt vittem magammal. Nem tudom, miért pont ezt a hangszert választottam, nem is ezen játszom a legjobban. Csak egy gyertyát gyújtottam, fene tudja, ezt is miért tettem, gondolom, ilyen szellemidézős beidegződés. Bevettem a gyógyszereket, leültem a földre, és elkezdtem játszani, sosem játszottam még olyan szépen. Kimosták a gyomromat, Dália még mindig halott.

Arisztaioszt végül felmentették a súlyosabb vádak alól. Feltételesen szabadlábra helyezték, valamint közmunkára ítélték, amelyet a polgármesteri hivatal által meghatározott helyen kell elvégeznie. A városi méhészethez osztották be, itt kell mindenféle alantas dolgokat végeznie. Például oszlásnak indult állattetemeket rak egy iszonyatosan bűzlő dögkupacra, és abban kell méheket kikelesztenie valamiféle alternatív módszer keretében.

 

Megjelent a Tiszatáj 2013/11. számában


Címke: , ,
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő