TIFF-maraton

BESZÁMOLÓ A KOLOZSVÁRI TRANSZILVÁNIA NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLRÓL 

Május 31. és június 9. között Kolozsváron tizenkettedik alkalommal került megrendezésre a TIFF, a Transzilvánia Nemzetközi Filmfesztivál.

Ilyenkor szinte átlényegül az egész belváros, mintha kicsit mozivárossá varázsolódna. Az emberek szemében tetten érhető huncut álmodozás, arcuk derűsebb, az utcákon több beszélgetésfoszlány idézi a látott vagy látni vágyott filmek kockáit, a mozik jegypénztárai előtt sorok, a hirdetőfelületeken eluralkodnak a csábító filmplakátok. Akár még déli órákban is megtelnek a mozik. A TIFF változatos programkínálatával igyekszik elcsábítani egyre bővülő célközönségét, miközben arra is figyel, hogy közönségbarát fesztivál maradjon, ahol a néző bátran szóba elegyedhet a filmipar jelen levő személyiségeivel, folyamatosan bővítheti a filmes ismereteit. A mozizásra való igény kialakításában Kolozsváron több mint egy évtizede fontos szerepe van ennek a filmfesztiválnak, és ezt nem csupán a mozitermek korszerűsítésére és megőrzésére mutató tendencia, de a közönség  nem csupán hollywoodi produkciókra való nyitottsága, kíváncsisága is rámutat erre.

Tudor Giurgiu, a fesztivál igazgatója a rendezvényt nyitó beszédében utalást tett idén is a fesztivál alulfinanszírozottságára, ezáltal is szorgalmazni próbálta Kolozsvár egyik legnépszerűbb kulturális rendezvényének támogatását. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a lelkes szervezőcsapat és önkéntesek segítsége a kisebb költségvetéssel dacolva garancia arra, hogy ez  nem ment a fesztivál minőségének rovására. Kevesebb díszmeghívott volt, mint az előző kiadáson, de a filmes válogatás színvonalához ragaszkodtak a szervezők. A hagyományosnak mondható fesztivál 53 ország filmjeiből válogatott 190 filmjét (tavaly 40 filmmel volt több) hozta el nézőinek. Ezen túl számos koncert, műhelyfoglalkozás és kiállítás is helyet kapott a TIFF programjában. A belvárosi mozik, bevásárlóközpontok mozitermei, különböző kulturális intézetek termei mellett Kolozsvár főtere és a monostori negyed futballpályája, a bonchidai Bánffy kastély udvara moziélmények helyszínévé vált.

Pedro Almodóvar Szeretők, utazók című filmje volt a fesztivál nyitófilmje, amelyet Kolozsvár főterén vetítettek a szabad ég alatt. Idén is kissé szemerkélt az eső, de a hatalmas nézősereg csöppet sem zavartatta magát: HBO reklámtakarókba burkolózva nevettek az eltérített repülőgépen ragadt szereplők vívódásain, szerelmek alakulásán, az Almodóvar által kínált poénokon.

A TIFF filmes kínálatának legkiemeltebb produkciói minden évben a versenyfilmek. Ebbe a kategóriába legtöbb két nagyjátékfilmmel rendelkező rendezők nevezhették be alkotásukat. Az idei válogatásra nagyjátékfilmmel többnyire elsőfilmes alkotók jelentkeztek, akik közül több rendező nő. A filmek tematikáját tekintve is fontos szerep jut a női sorsnak, a női lét stációinak, nők problémáinak. Mihai Chirilov a fesztivál művészeti igazgatója elmondta: reméli, hogy nem illetik a szerzők és a tematika miatt feminista jelzővel a válogatást, mert ez nem lenne jogos. Chirilov minden évben szeretettel ajánlja nézőinek személyes kedvenceit. A jelenlegi versenyfilmszekcióból a Thészeusz hajója független indiai filmet és a Koppidoi neko (I Catch a Terrible Cat) japán produkciókat emelte ki.

Összesen tizenkét film versenyzett a TIFF nagydíjáért, a Transilvania Trófeáért. A fesztiválzsűri Cristi Puiu romániai rendezőből, Lynda Myles producerből, Franziska Petri színésznőből, Pálfi György magyarországi rendezőből, valamint Frédéric Boyerből, a Tribeca Filmfesztivál művészeti igazgatójából állt össze.

A versenyfilmeket a fesztivál alatt háromszor tűzték műsorra, melyből két alkalommal a belvárosi Győzelem moziban zajlott vetítésük a zsűri és esetenként a filmet a fesztiválra elkísérő alkotók jelenlétében. Így általában a filmvetítést beszélgetés kísérte, ahol a közönség kérdéseket intézhetett az alkotókhoz. Ez minden esetben hatalmas élmény, hiszen az elsőfilmes alkotó legalább olyan izgatott és őszinte, mint a friss filmélmény hatása alatt levő nézője. A versenyfilmek előtt legtöbbször egy kisjátékfilmet is megnézhettünk, ezek a Shadows Short kategória filmjei közül kerültek programozásba.

A versenykategória győztes filmje a Anand Gandhi Thészeusz hajója (Ship of Teseus) volt. Elvitte a Transilvania Trófeát, és ezen felül a zsűri Pankaj Kumarnak, a film operatőrének ítélte oda a legjobb operatőrnek járó díjat is. Különleges indiai független filmmel állunk szemben, amelyben a három, látszólag különálló történet, a film legvégén összekapcsolódik, és amely nagyon egyedi megközelítésben mesél a szervátültetés témájáról. Nem egy tipikusan bolywoodi produkció ez, hanem a kortárs India színeivel festi le egy vak fotográfus lány, egy szerzetes és egy kereskedő szervátültetéssel kapcsolatos sztoriját úgy, hogy a realitás talajához közel maradva vetül rá az identitás Plutarkhosz filozófiájában megfogalmazott kérdésfelvetésére: vajon az a hajó, melynek kicserélődnek részei ugyanaz a hajó marad-e?

A legjobb rendezőnek járó díjat Rikiya Imazumi Koppidoi neko (I Catch a Terrible Cat) című filmje kapta meg. A filmben egy íróval találkozunk, aki a felesége halála óta egyetlen sort sem jegyzett. Hatvanadik születésnapjához érve családi drámák veszik körül…

(Év közben a fesztiválon szereplő filmek nagy részét az érdeklődők megtekinthetik még, mivel a TIFF-ház  vagy a Győzelem mozi műsorkínálatában maradnak a művek.)

A közönség kedvence haifaa Al-Mansour Wadjda című filmje volt. Wadjda egy tízéves kislány, a film címszereplője, akinek álma egy bicikli megszerzése. Miközben elbűvölően kedves szereplőnket követjük, sok minden kiderül a szaúd-arábiai nők sorsáról. Nyitott, más kultúrák iránt is kíváncsi, toleráns és együtt érző közönséget sejtet a tény, hogy e film kaphatta közönségdíjat.

A Tanta agua (So much Water)  két uruguayi rendezőnő, Ana Guevara Pose és Letitia Jorge Romero kézjegyét viseli. Bevallom ez volt egyik film, aminek különösen drukkoltam, talán keresetlen egyszerűsége és természetes színészi játéka miatt.  A zsűri különdíját vitte el a produkció.

Egy kötelező családi kirándulás történetét látjuk, ahol a gyerekek apával útra kelnek, majd hosszas kocsikázás után egy nem sok lehetőséget rejtő fürdővárosban kötnek ki. Rengeteget esik az eső, közben a főszereplő tinédzser lány megéli első szerelmi csalódását, az apuka eredménytelenül flörtöl a pincérnőkkel, a kisfiú barátkozni próbál. A kommunikációs csődök sorozatát a sok eső mintegy felerősíti.

A legjobb színész díját Gustav Dyekjær Giese kapta, a Michael Noer dán rendező Nordwest című filmjének főszereplője. Érzékeny, realista szerepformálás tanúi lehettünk. A film egy  huszonéves srác, Casper jellemfejlődését követi, amint Koppenhága egyik legszegényebb negyedében, Nordwestben a bűnözés egyirányú ösvényére téved. Bár díjat nem kapott, Tobias Lindholm alkotásában, az Emberrablásban (Hijacking) szereplő szakács, Mikkel alakítása is legalább olyan izgalmas volt számomra, mint a dán filmben szereplő Casparé. Lélegzetvisszafojtva követjük a dán hajózási vállalat főnöke és a legénységet fogságban tartó szomáliai kalózok szigorú, idegtépő alkudozásait, ahol végső soron emberek élete forog kockán.

Röviden említést tennék a többi versenyfilmről is. Iveta Grofova Made in Aš (Aschban készült)-filmbenDorotka, egy szlovák lány érettségi után Csehországba megy dolgozni, Aschba. A varrodai próbaidő lejár és a lány a bentlakásban élő társai hatására prostituálttá válik. Egy németországi jómódú öregemberrel való kapcsolata vajon mennyiben jelenthet kiutat ebből a világból? Eliza Hittman amerikai rendezőnő It felt like love című filmje a 14 éves Lila szexualitásának ébredését próbálja bemutatni, hol bájosan naivan, hol expliciten vulgáris jelenetekben. Egyik legőszintébb filmje a válogatásnak, ami valahogy a megvalósításban mégiscsak sántít. W Sypialni (In a Bedroom), Tomasz Wasilewski filmjében a főhős Edyta negyvenes éveit tapossa. Céltalanul utazik, interneten kínálja fel különböző férfiaknak szexuális szolgáltatásait, majd találkozik velük, ám átverés lesz az egész találka, hiszen altatót kever italukba és megpróbálja kihasználni a férfiak lakásának kényelmét, majd tovább is áll. Nem teljesen egyértelmű, hogy Edyta partnert vagy otthont keres, mint ahogy arra sem derül fény, hogy mindezt miért teszi. A holland rendező, Michiel Ten Horn filmje a De ontmaagding van Eva van End (The Deflowering of Eva van End) egy holland család tinédzser lányának komplexusait nagyítja fel, karikírozza ki, ez válik a filmben a humor forrásává. A látszólag példás életet élő család hétköznapjait egy, Németországból érkező cserediák irritáló „tökéletessége” kavarja fel. A Call Girl, Mikael Marcimain filmje egy svéd, ír, norvég, finn koprodukció, ahol a 70-es évek Stockholmjára fókuszál a rendező. Iris történetén keresztül bepillantást nyerhetünk a politikai élet szexbotrányainak működésébe. Pola Schirin Beck német rendező filmjének, az Am Himmel der Tag (Breaking Horizons) meglehetősen erős a forgatókönyve, de mégsem lesz egy erős film, talán túlságosan stilizál a rendező. Egy építészetet tanuló lány önmagát keresi. Sem tanulmányaiban, sem magánéletében nincs egyensúly és sikerélmény, csupán próbálkozások meg tévutak vannak. Véletlen terhességének gyümölcsétől reméli önmegvalósításának lehetőségét.

A TIFF programjából kiemelném a Supernova filmek kategóriát, ahová a szervezők a nemzetközi fesztiválokon frissen díjakat nyert filmeket soroltak. Itt volt alkalmam megnézni a Fülöp-szigeteki Brilliante Mendoza Thy Womb című filmjét, Kim Ki Duk Pieta-ját, valamint Arsen Anton Ostojic Halimas Path (Halima útja) és Srdan Golubovic Circles (Körök) című alkotásait. Egytől-egyig megrázó és katartikus filmélmény volt. A 3×3 kategóriában Stephen Fears, Eyal Sivan és Olivier Assayas rendezők filmjeiből találhattunk 3 reprezentatív filmet. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy az idei filmes válogatás fókuszában a szlovák és görög filmek álltak. A horror filmek válogatásából kisjátékfilmekre merészkedtem el, ami igazán pozitív csalódás volt, egyik kedvencem ráadásul díjat is nyert: Tom van Avermaet-től a Death of a Shadow. Dokumentumfilmes válogatás sem maradhatott el természetesen. 

Természetesen a szerda hagyományosan a magyar, a csütörtök a román filmek napja volt az idei TIFF-en is. Ezeken a napokban kiemelt vetítéseken tekinthették meg a nézők a magyar és román filmtermés legfrissebb szakmai elismerésben részesült alkotásait.

A magyar nap kínálata: Szabó István Az ajtó, Kincses Réka Szülőfold, szex és más kellemetlenségek, Zágoni Bálint Janovics Jenő, a magyar Pathé archívum, Bergendy Péter A vizsga valamint Deák Krisztina Aglaja című filmjei voltak. Aglaja pozitív filmélmény volt az irodalmi alapmű olvasása után is. Deák Krisztina kiváló dramaturgiai érzékkel építkezik az irodalmi alapanyagból, és sikerül neki oly módon filmnyelvre vinni a történetet, hogy mindvégig lélegzet elállva figyeltem és fedeztem fel a történet új árnyalatait. A  rendező és a Ţăndărică figuráját alakító Bogdán Zsolt is jelen voltak a vetítést követő beszélgetésen.

A magyar nap még egy Forgács Péter retrospektívval is kiegészült.

Csütörtök, a román film napja: Marian Crişan Rocker, Călin Peter Netzer Childs Pose, Alexandra Gulea Matei, copil miner, Iulia Rugină Love Building, Tom Wilson Experimentul Bucureşti, Dan Chişu Deja Vu, Laura Căpăţână-Juller Aici… adică acolo, Felméri Cecília Boldogságpasztilla.

A TIFF 2013-as kiadásának „arca ” Luminiţa Gheorghiu színésznő volt. Őt láthattuk a városban több száz plakáton, szavazó cetlin, a Cristi Puiu által készített TIFF reklámvideókban, melyek idén nélkülözték az eddigi kiadások reklámspotjainak a  filmes idézetekre épülő humorát. Luminiţa Gheorghiu színésznőt legutóbb a Gyermek fekvése (Childs Pose) című Aranymedve-díjas játékfilmben láthattuk lenyűgöző alakításban.

Idén a színésznő közönségtalálkozón is részt vett, és bátran faggathatta bárki szerepeiről. Itt derült ki, hogy nagyon sokat készül a szerepei megformálásakor, rengeteget aggódik minden vásznon elhangzó dialógus miatt. Sikerei a megfeleléskényszer félelmeit hozták el számára, aminek leküzdéséért sokat kell tennie, hogy megőrizhesse természetes játékra való kedvét. A közönségtalálkozón a jelenlevők az idei TIFF „arcában” egy érzékeny, karakteres, folyamatosan önvizsgálatot tartó, olykor ironikusan, de mindig frappánsan és őszintén fogalmazó, de érezni, mindenkor vakmerő színészt, embert  ismerhettek meg.

Idén a TIFF életműdíját Jiří Menzel cseh filmrendezőnek nyújtották át, a csehszlovák újhullám reprezentatív rendezőjének, aki a Bohumil Hrabal regénye alapján rendezett filmjével a Szigorúan ellenőrzött vonaktokkal 1967-ben elnyerte az Oscar-díjat. A Florin Piersic moziban különleges vetítésnek minősült, hogy a rendező jelenlétében vetítették le Az én kis falum (Vesnicko má stredisková ) című, 1985-ben készült filmjét.  A rendező nem csak a vetítést követő beszélgetésen, hanem a záróünnepségen is megköszönte, hogy olyan sokan jöttek el filmjének vetítésére, és intelligensnek minősítette a kolozsvári filmnéző publikumot. A kolozsvári Bánffy-palotában a Menzel filmek plakátjaiból összeállított kiállítást tekinthettünk meg.

A különleges rendezvények és vetítések minden évben a TIFF élményeiként kerülnek reklámozásra, de ez valóban nem csalás és nem ámítás. Pár éve újra divatos a némafilmek élő zenekísérettel való vetítése, az úgynevezett cine-koncert. Idén két némafilmet tekinthettünk meg: Raoul Walsh A bagdadi tolvaj-The Thief of Bagdad (1924) című filmjét Sami Pageaux-Waro művész zenei kíséretével, valamint Alexandr Dovzsenko A föld (Earth) 1930-ban készült propagandafilmjét a DakhaBrakha ukrán együttes virtuóz zenei aláfestésével.

A bonchidai Bánffy-kastély pár éve a TIFF különleges helyszíne, ahol a hagyományosnak tekinthető szabadtéri vetítéseket idén gyerekeknek szóló és kulináris program egészítette ki. A gyerekekre is gondol a TIFF és nem csak Bonchidán, hanem Kolozsváron is, hiszen működött egy TIFF-óvoda is. A gyerekeknek szóló vetítések immár ötödik éve EducaTIFF néven futnak. Ez a program a kisiskolások számára jött létre. Itt láthattam Boudewijn Koole holland rendező  Kauwboy című filmjét, mely számomra az idei TIFF meghatározó filmélménye volt. A vetítést a gyerekekkel folytatott beszélgetés követte. Igen jó módszer ez a filmnézésre való igény kialakításában, de a gyerekekhez intézett kérdések a filmes értelmezés lehetőségeire is fogékonnyá teszik a kicsiket. Animációs műhelymunka szintén volt a gyerekek számára.

A középiskolások korosztályának a Lets go Digital műhelymunka nyújt lehetőséget a filmkészítéssel való ismerkedésre. Második alkalommal került sorra a TIFF TalentLab nevű programra, ahol filmes projekteket mutathattak be a résztvevők, hazai producerekkel beszélgethettek, valamint mesterkurzusokat hallgathattak. Második kiadásához érkezett a 10 pentru film (10-en a filmért), filmszínészeknek szóló műhelymunka. Ezen 10 színész vehet részt, akik az itt készülő fotók és videó anyagok alapján ismertté válnak a hazai rendezők és közönség előtt. Ez jó lehetőség azon színházi színészek számára, akik a filmben való szereplés fele kacsintgatnak.

Intenzív, színes és fekete-fehér filmben gazdag, vadul-pörgős élménygyűjtés volt a TIFF 2013-as kiadása is. Idén a TIFF Nagyszebenbe költözik június 19. és 23. közötti időszakban, majd   tovább is terjeszkedik. Jön a TiffSzereda, ami Csíkszeredában zajlik. Időpontja 2013. június 26–30., és idén kerül először megrendezésre.

A DÍJAK TELJES LISTÁJA: (forrás: filmtett.ro)

Transilvania Trófea – a legjobb film: Anand Gandhi: Ship of Theseus (Thészeusz hajója)

A legjobb rendezés díja: Rikiya Imaizumi: Koppidoi neko  (I Catch a Terrible Cat)

A zsűri különdíja: Ana Guevara, Leticia Jorge: Tanta agua (So Much Water)

A legjobb operatőr: Pankaj Kumar (Ship of Theseus (Thészeusz hajója))

A legjobb színészi alakítás: Gustav Dyekjær Giese (Nordvest)

FIPRESCI-díj:Adrian Saba: El limpiador

Közönségdíj:Haifaa Al-Mansour: Wadjda

Életmű- és kiválósági díjak: Jiří Menzel, Luminiţa Gheorghiu, Adrian Enescu, Stephen Frears

A legjobb román nagyjátékfilm: Laura Căpățână Juller: Aici… adică acolo (Itt… azaz ott)

A legjobb román kisjátékfilm: Radu Jude: O umbră de nor (Egy felhő árnyéka)

A legjobb román kisjátékfilm – dicséret: Felméri Cecília: Pastila fericirii (Boldogságpasztilla) és Andrei Tănase: Claudiu și crapii (Claudiu és a halak)

A legjobb román debütfilm: Paul Negoescu: O lună în Thailanda (Egy hónap Thaiföldön)

Árnyak – a legjobb horror/fantasy kisjátékfilm: Tom van Avermaet: Death of a Shadow

A helyi alkotások versenyének legjobb filmje:Visky Ábel: Édes otthon, valamint Bántó Csaba-Iszlai József: Eleven töredék

Pünkösti Laura